Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

I agree with the Használati feltételek

Germán teremtéstörténet

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

A világ keletkezése

A régi időkben semmi sem volt,
Nem volt sem homok, sem tenger,
Sem sós habok,
Nem volt lenn föld,
Nem volt fenn ég.
Nem zöldült a fű még,
Ásított a semmi.

A határtalan semmiben élt a titokzatos világszellem, akit soha élő ember szeme még nem pillantott. Ő teremtette messze északon a Ködök Birodalmát és délen Muspellt, a tűz országát.

A Ködök Birodalmában kút keletkezett, s ebből tizenkét folyam eredt: Hűvös, Harci, Vágy, Rohanó s a többiek. Ezek a folyamok jéggé váltak, s lassan kitöltötték a mély szakadékokat. A tűz birodalmából pedig forró lég és tüzes szikra áradt. Ott, ahol a forró levegő a fagyos folyamokkal összetalálkozott, megolvadt a jég, és az olvadó cseppekből egy óriás keletkezett: Ymir. Ez az Ymir a déróriások ősatyja, gonosz, félelmetes teremtés volt.

Gylfi király most arról érdeklődött, hogy mit evett ez  az Ymir, mivel táplálkozott. Megtudta, hogy a Köd Birodalmából áradó dér és a Tűz Országából jövő meleg levegő találkozásánál egy óriási tehén is keletkezett, ennek a tejéből lakott jól Ymir és népe.

Az óriás tehén nyalta, nyalogatta a sós dérsziklákat, s íme, a sziklák emberi formát öltöttek, kilépett belőlük a fenségesen szép Bur isten. Bur isten gyermekei óriás lányokkal házasodtak össze, s isteni gyermekeket hoztak világra: az első gyermek Odin volt, a legbölcsebb, leghatalmasabb az istenek között.

Később harc támadt az istenek és a déróriások között. Az istenek győzedelmeskedtek, s csak egyetlen óriáspár menekült meg a csatából. Tőlük származnak a későbbi óriások.

Ezután az istenek Ymirből, az ősi jégóriásból megalkották a földet. Koponyájából lett az ég; négy sarkán négy törpe állott: Kelet, Nyugat, Észak és Dél. Csontjából keletkeztek a hegyek, véréből a tenger és a tavak, hajából a fák és a bokrok, fogából a kőgörgetegek és a sziklák. Szemöldökei falat alkottak, s ez választotta el a szárazföldet a tengerektől.

Az északi szigeteken telepedtek le az óriások. A szárazföldet Midgardnak nevezték, ez lett az emberek lakóhelye, az istenek pedig Aszgardban építettek maguknak palotát.

Az ember teremtése

Ég és föld, felhők és tengerek már elváltak egymástól, de még sötét volt mindenütt. Ekkor Odin így szólt fivéreihez:

- Menjünk el Muspellbe, a Tűz Országába, ahol Surt kivont karddal állt őrt. Fogjunk néhány szikrát, s tegyük fel az égre.

Úgy is tettek, ahogy Odin mondta. A Tűz Országában felfogott szikrából lett a nap, a hold és a csillagok. Csakhogy ezek eleinte nem tudták még, hogy milyen úton kell járniuk, egészen addig, amíg az istenek pályát nem szabtak nekik.

Gylfi király figyelmesen hallgatta mindezt, majd így szólt:

- Nagy dolog volt, hogy földet és eget teremtettek, és megszabták a nap és az éj idejét. De vajon hogy keletkeztek az emberek?

Erre a következő választ kapta:

Egy napon a három isteni fivér - a tengerparton haladva - két fatörzset talált. Ezekből lettek ez első emberek. Odin isten életet lehelt beléjük, Hönir isten értelmet adott nekik, és járni tanította őket, Loki isten pedig kiformálta arcukat, s megtanította őket látni, hallani és beszélni. Ezután ruhát készítettek az embereknek, s elnevezték a férfit Aszkrnak, a nőt pedig Emblának. Tőlük származik minden ember.

Ezek után az istenek várat építettek maguknak a világ közepén, ez az Aszkgard. Ott laknak az istenek és ivadékaik. A főisten Odin, felesége Frigg; gyermekeik az Ázok. A legerősebb közöttük Thór isten, a föld fia, erősebb minden más élőlénynél.

Gylfi király az után is érdeklődött, hogyan irányítják a nap és a hold járását.

Megtudta, hogy egyszer régen egy embernek két gyönyörű gyermeke volt; apjuk annyira büszke volt a két szép szőke gyermekre, hogy Napnak és Holdnak nevezte őket. Az istenek végül is megunták, hogy a nap lovait: Hajnalt és Alkonyatot hajtsa, a leány viszont a hold lovait hajtja, s ő idézi elő a hold alakjának változását. Arcát ma is láthatja, aki a holdba néz.

Ugrás a lap tetejére

(Dömötör Tekla feldolgozása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús...
2019-06-26
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová? „Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni      „Mi szűlhet ily nagy változást, „Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,      „Oh üdvözítő gondolat! „Szerelmem az, mely égre tolja...
2019-06-26
Vörösmarty Mihály
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Az őrágyhoz
Az őrágyhoz Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,És legyen első rang rangom az isten után;S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtvaSzűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.Enyhet...
2019-06-07
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz,...
2019-05-31
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem! Gréc, 1840, május 1 {loadposition szalag}  
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová? „Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni      „Mi szűlhet ily nagy változást, „Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,      „Oh üdvözítő gondolat! „Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet      „S dücső nagyokra ingerel. „Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily      „Bájos segédnek nélküle? „Sajnállak” - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón      Hunyorogva összeforgatá. S reszketve mint a szél zavarta kis levél      Vagy harmat a fű bársonyán, Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt      Csélcsap tüzében a bohó. Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?      Ő csak tapasztal, és hitelt Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:      De mégis - Hucskó! hallj tehát. Ha majd reményed bételik, s kivánatid      Tárháza fogytig megapadand, Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad      Körűled az, mely nem terem Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat      Fizet jutalmúl, s eltünik. Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,      Eltünt, utána társinak.   Pest, 1820     {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Az őrágyhoz
Az őrágyhoz Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,És legyen első rang rangom az isten után;S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtvaSzűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.Enyhet adál! az ölő vad kínok örömtelen ifjaLeggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá. 1840. {loadposition szalag}  
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,mikor itt becsülik, mindig akad munka.Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott. Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj! - Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,így nem jutok haza, sírok egyfolytában.Ott lakom én messze, túl a szivárványon.Vajon édesanyám valaha még látom? - Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom. Csattogott az olló dolgozott a szabó,jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,apó tovább búsult a víz apadt, csökkent. Épp aludni készült, kopogást hallani,- Rák apót keresem! - kiabált valaki.Elámult apóka a szép jövevényen,ezüstben csillogó, szépséges tündéren. - Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.A szivárványon túl felhőket uralok. Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,és mert segítettél ajándékot adok.Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit. Van is kívánságom nem is akármilyen,csak az eső essen aszály sose legyen.Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam. Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!Kimászott vackából, s elámult Rák apó.Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok. Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora

Magazin előfizetés