Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

captcha 

Finn teremtéstörténet

Olvasóink értékelése: 0 / 5

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

kalevala (szemelvények) - a világ kezdete és vejnemöjnen születése

Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből.

Vala ím egy szűz, ég leánya,
Kave, szép teremtő tündér,
Nagy szentségben élt az égben,
Mind szüntelen szüzességben -
Égi szérűsudvarokon,
Egyarányos avarokon.

Idejét már unja igen,
Egész élete oly idegen,
Olyan egyedüli, árva,
Örök szüzességre szánva -
Égi szérűsudvarokon,
Puszta széles parlagokon.

Immár alább ereszkedik,
A habokra helyezkedik,
Le a tenger tág terére,
Véghetetlen víz ölére;
Ihol szélvész támad elő,
Tenger tükrit fölkeverő,
Nagy habokat hányó-vető.

Szél a szüzet elringatja,
Végtelen vizeken hajtja,
Környül a kéklő víz mezején,

Tajtékzó habok tetején;
Szélfúvás teherbe ejti,
Tenger dombossá teremti.

Hordja méhe magzatterhét,
Nagy hasának nehéz teljét,
Hordja hétszáz álló évig,
Kilenc emberöltőn végig,
Mégse szülhet, nem fiazhat,
Nem lesz meg a létlen magzat.

Kacsa jön, kecses madárka,
Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.

Száll keletre, napnyugtára,
Száll északi, déli tájra,
Fészekföldet csak nem kaphat,
Helyet, bárha legrosszabbat,
Fészkét, ahol felüthesse,
Lakát hová helyezhesse.

Ott szálldogál, repdesődik,
Tanakodik, tépelődik:
"Szobámat ha szélen rakom,
Habokon ha lészen lakom,
Szél szobámat feldöntheti,
Hab a házam elöntheti."

Hát akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya,
Térdit tengerből emelé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.

A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén,
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli, pástos emelkedő,
Gyepesedő ki dombtető.

Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.
Kotlik, ül, tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmadnap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.

Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.

Mutatnak a morzsák szépet.
A cserepek kínos képet:
Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,

Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
Tojáson mi tarka rész volt,
Égen csillag lesz belőle,
Tojáson mi feketés volt,
Lesz belőle ég felhője.

Az idők így múlton-múlnak,
Öreg évek elvonulnak,
Nap fiatal fényeskedvén,
Hold fiatal ékeskedvén:

Úszik ám a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya,
Ma csendes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben,
Előtte a vékony víz-ség,
Megette a merő mennyég.

A tizedik nyárra kelve
Fölüti fejét a vízbül,
Homlokát a habok közül,
Akkor alkotásit kezdi,
Teremtéseit teremti
A sík tenger tág mezején,
A temérdek víz tetején.

Hol kezét kanyarította,
Földfokot szakajt ki onnan,
Ahol lába földet ére,
Halas vermet vájt helyére;
Hol alá-alábukott volt,
Oda mélységeket módolt.
Földnek fordul oldalaslag,
Alacsony martok ott maradnak,

Lába földnek fordultába,
Lazacos hely lesz ott utána
Fejjel föld felé fordultan
Kis öblöket alkot ottan.

Úszik el a földtül aztán,
Majd megáll a tenger síkján,
Szirtezi a tenger színét,
Zátonyokat szór szanaszét,
Hajók tönkretételéül,
Hajósok hálóhelyéül.

Szigetek immár megteremtve,
Szirtek téve tengerekbe,
Rakva oszlopi az égnek,
Földek és vizek ím készek,
Mégsem lesz meg Vejnemöjnen,
Az ős költő nincs jelennen.
Vízanyaként forog úszva,
Napkeletre, napnyugotra,
Úszva éjen, úszva délen,
Valamennyi világszélen,
Tüzes baj a méhebeli,
Teste kemény  kínnal teli.

Nosza könnyűi peregnek:
"Jaj nékem, jaj bús fejemnek,
Én pórul járt gyászos gyermek!
Most jutottam jó vég alá,
Mindétig a mennyég alá,
Hogy szelek ringáljanak,
Hogy a habok himbáljanak."

"Jobb maradtam volna bárcsak
Levegőég leányának,
Mintsem most a vízen járjak,
Vízanyának irongáljak:
Oly hideg van itten élnem,
Vajmi bajos itt henyélnem."

"Ó, te fölső Isten, Ukkó,
Te az egész eget tartó!
Jövel hozzám én nagy jómra,
Hajolj hozzám hívó szómra,
Szabadítsd a szüzet szükségétől,
Hajadont hasa hevétől,
Kelj hamar, siess ugyancsak,

Szánjad meg a rád szorultat!"
Komoly öreg Vejnemöjnen
Anyja méhét rója régen,
Harminc nyara, hogy azt rója,
Éppen annyi télszak óta
Ama csöndes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben.

Tanakodik, tépelődik,
Mi lesz véle, hogy lesz élete
Sötét rejtekhely zugában
Itt e szörnyű szűk szobában,
Hol a holdra sohse néz fel,
Napvilágot sohsem észlel.

Fölemelé szóra száját,
Megereszté mondókáját:
"Hozz ki, hold, nap, szabadíts meg,
Vigy a levegőre, Göncöl,
E szorító fészekházból,
Szörnyű szűk szobák zugából!
Tedd a földre már az utast,
Emberfiát fényre juttasd,
Ég holdját szemügyre venni,
Ég csillagit észlelgetni."

Hogy a hold se hozta volt ki,
Nap se jött el szabadítni,
Érzi idejét idegennek,
Életét is kietlennek,
Ujjával a vár kapuján
Nagyot lök a nevendékkel,
Ama csoda csontlakaton,
Bal lábujja rést üt azon,
A küszöbön átkel körme,
Tornácajtón térde tör be.

A tengerbe dől be arccal,
Keze harcol a habokkal;
Marad tenger ótalmában,
Hős a habok hatalmában.

Ott evezve öt esztendőt,
Vagy ötöt, vagy  hatot eltölt,
Hét esztendőt, nyolcat is tán,
Oszt' megáll a tenger síkján,
Névtelen kis félszigeten.
Fátlan kis földszeleten.

Földrül legitt föl is térdel,
Kapaszkodik két kezével,
Kél a holdat szemre venni,
Napvilágon vígan lenni,
A Göncölt kikémlelgetni,
És csillagit észlelgetni.

Ez vala Vejnemöjnen lette,
A legkülönb költő kelte
Kave asszony kebeléből,
Anyja, Ilmatár öléből.

Ugrás a lap tetejére
(Vikár Béla fordítása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Image
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... -...
2018-05-25
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly...
2018-05-22
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk...
2018-05-20
Orgovàn Irén
Tovább is van mondjam még?
Image
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s...
2018-05-19
Szabó Ina - művész
Tovább is van mondjam még?
Szabó Ina - A hold
Szabó Ina - A hold   - Kijött a fehér hold,fenn ragyog az égen,Felhő mögött bujkál őés leselkedik éppen...  - Benéz az ablakon,és látja ő ahogyan,egy szép leány haját fésüli ottan...  - Szép barna fürtjeit egy fonatba köti,masnival átszövi és így díszbe teszi. - Rózsaszínű masni a vállára lehull,fehér hálóingje, szépen rásimul... - Befekszik az ágyba,díszes – faragottbaa holdfény borítja az arcátés lelkét is oda adja... - Becsukódik a lány szeme,oly szép és barna,álomba szenderül és a vén Holdacska,mellé ül ... - Dísz ágyán ülve védi a leányt,minden mozzanatát, ő így érzi át... - Simogatja arcát s szájon csókolja,szerelmes lett a hold - nem tér nyugovóra.... - Azóta a vén hold az eget járja,lesi a szép leányt,melynek a szívét oda adta.... ( Ina Szabó – művész költeménye ) {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Vándórló madarak....
Orgovàn Irén - Vándorló madarak.... Vándorló madarak, merre mentek?Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.Meg sebzett az élet, tépázta szívem!Nem gyógyul sebem Vándoroló madarak merre mentek?Vigyétek szívem, nem kel már nekem.Bántott az élet mostoha a sors, bármit is teszek, követ a múlt. Vándoroló madarak merre mentek?Szél szárnyán suhantok oly könnyedén.Nehéz az én szívem bánatos rég!Elvette tőlünk, tőlünk az ég!Szenvedett mert az élet mosta. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is hagy köszönjek tőle egyszer még el.Hadd mondjam el neki mennyire szeretem!Vésővel ütötték halálával át a szívem.Bocsásson meg nekem, ha vala bántottam, mert testvérként rútul elhanyagoltam. Vándorló madarak merre mentek?Vigyetek engem is talán még láthatom.Könnyes szemmel át ölelve csendben búcsúzhatom.Nehéz a szívem mint a koporsó,Mert könnyekkel áztatott.Mert ki szerettet ,senki nem feled.Ki egyszer igaz tiszta szívből könnyeket ejtett érte! {loadposition mobil}  
Orgovàn Irén - Láss csodát!
Orgovàn Irén - Láss csodát! A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.Pataknak zaja hallatszik közel s távol. Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelenArca bájos szeme mosolyog. Lás csodát!A patak megállt, pedig mindig fut siet, rohan tovább.De most ő is meglát egy pár percre. A szél sem fú tovább, pedig ő is büszke ám.Meg állt minden s mesét hallgat.s lás csodát e kislány miatt még az idő is megállt {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?
Orgovàn Irén - Halottad már a csendet? Halottad már a csendet?"Mikor semmi sem kerget,,.Hallottad már? Halottad már?Az erdő hangját,a lehulló levelek halk hangját?S ahogyan a lágy szellő hárfán játszik.S vele énekelnek a fák.Halottad már? Halottad már?A fák lombjait mi koronaként ékeskedik, hogyan hegedülnek ágaikkal?S a füvet, mi pánsípon cifrás dallamot játszik?S a sok apró áltat ének karként gyönyörű hangon áriázik. Még mindig nem hallod?Hát csukbe szemed!S felejts el minden gondot, zárd ki a világ zaját .S meg lásd meg hallod, az erdő gyönyörű dallamát. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Esti mese
Orgovàn Irén - Esti mese Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,csodálatos lények élnek.Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.Két aranyhajú fürtös lányról,s ahol gyönyörű, hosszú nyakú hattyúk élnek.És kecsesen úsznak a tavacska gyöngyöző vizén.Két kicsiny lányka!Ezüst csillagot hint, a víz hullámzó tükrébe!Apró kis hattyúk csipegetik szépen.Így úsznak, lassan színesre festve az eget, így kívánóak szép jó éjszakákat neked. {loadposition mobil}
Orgovàn Irén - Három rossz csont!
Orgovàn Irén - Három rossz csont! Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.Apuka meg legyintett,- így szólt . Hagyd, ki növik!De én csak álltam és néztem.S egyszer csak rohantak felém.És én féltőn öleltem át őket,Ahogy engem édes anyám.Hisz bármilyen rosszak is ők a mi gyermekeink és ne felejtsétek,Mi is voltunk egyszer rossz csont gyerekek. {loadposition mobil}
Szabó Ina - Az Angyalfiú.
Szabó Ina - Az Angyalfiú. - Egy anya mely egy fiút szült,egy fiút – Angyalfiút,a reményhez és fényhez hűt,tiszta lelkűt s jószívűt,őrizgette világ előtt remegve és féltve...A világ előtt ahol a szeretet, hűség és a béke,bizony ritka s hitvány vendég volt.... - Egy fiúgyermek ki érkezett, fényt s reményt hozott,édesanyja szíve, örömmel, boldogsággal s szeretettel áradozott ... - Kisfiam te apró lény, ki oly nehezen születtél,kivel olyannyira megszenvedtem én... a te lágy hangodhívott vissza a Fényösvényről e világba,hogyan hagytam volna én, hogy te egyedül oly aprócskán,nélkülem oly zord világban, oly egyedül éldegélj ! - Kis gesztenye szemeid amikor rám néztek,az Angyalok országát, láttam én te benned...Rideg nehéz emberek vettek minket körül,szeretetben oly sóvár - parancsoló hangú... - Sehol egy fény - szeretet, mogorvaság hada,Te voltál a reményem – a lelkem Csillaga !„Mamam!” szólt a pici szád, a hangod ragyogó,szeretete árada, az Angyalok földjéről...-Teltek - múltak a napok, hónapok és évek,a szárnyaid a rejtett helyre – menedékbe tetted...Elrejtetted e zord világ elől... hogy ne bántsák a kicsi szíved,csak az Édesanyád volt az, aki ezt sejtette... - Zord világban, zord emberek kemények és rosszak,fájdalmat és bánatot az életedbe hoztak.Édesanyád, ki gondolta kevés egy fiúnak,ki napról – napra nagyobb volt, csak jót akarta volna... - Tévedett hát szegény lény, egy rossz döntést hozott,a „férjében” reménykedett, ki soha sem jót hozott...Reményt várt a férfitől, kit apának nevezik,hisz minden gyermek, csak ezért születik... ! - Egyszer csak hát az a nap, sötét és fájdalmas,szörnyűséget hozott, a Fiúcska – Anyja szíve,betegségbe elfolyt... - Eggyé vált az Anyja és a Fia lelke,a szörnyűségek - fájdalom ezt el nem engedte...Édes fiam, Te drága Lény, maradj itt mellettem,a szívem – lelkem érted él, hisz ezt el nem vetem... - Múltak a zord napok, fájdalmas hónapokés Te drága kisfiam az angyali szárnyad, újra elő vetted....Anyai szív fájdalmasabb mindennél, amikor a kicsi fia,fénnyé válik örökké... - Megesküdt hát édesanyja a kicsi fia szíve előtt,hogy az álmai országába elviszi a testét és ott hagyja majd őt.Az óriáshegy – Sínai alatt... a piramisok országában,ringadozó hideg tenger, néki altató dalt így énekel... :„ Kicsifiam szeretlek...

Magazin előfizetés