Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

I agree with the Használati feltételek

Finn teremtéstörténet

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

kalevala (szemelvények) - a világ kezdete és vejnemöjnen születése

Egymaga ér az éjjel hozzánk,
A nap egymaga köszönt ránk,
Egymaga termett Vejnemöjnen,
Nőtt a nótafa oly fönnen,
Kave asszony kebeléből,
Ilmatár anya öléből.

Vala ím egy szűz, ég leánya,
Kave, szép teremtő tündér,
Nagy szentségben élt az égben,
Mind szüntelen szüzességben -
Égi szérűsudvarokon,
Egyarányos avarokon.

Idejét már unja igen,
Egész élete oly idegen,
Olyan egyedüli, árva,
Örök szüzességre szánva -
Égi szérűsudvarokon,
Puszta széles parlagokon.

Immár alább ereszkedik,
A habokra helyezkedik,
Le a tenger tág terére,
Véghetetlen víz ölére;
Ihol szélvész támad elő,
Tenger tükrit fölkeverő,
Nagy habokat hányó-vető.

Szél a szüzet elringatja,
Végtelen vizeken hajtja,
Környül a kéklő víz mezején,

Tajtékzó habok tetején;
Szélfúvás teherbe ejti,
Tenger dombossá teremti.

Hordja méhe magzatterhét,
Nagy hasának nehéz teljét,
Hordja hétszáz álló évig,
Kilenc emberöltőn végig,
Mégse szülhet, nem fiazhat,
Nem lesz meg a létlen magzat.

Kacsa jön, kecses madárka,
Kóvályogva, karingálva,
Földet néz, hol fészkelhetne,
Helyet, hol lakása lenne.

Száll keletre, napnyugtára,
Száll északi, déli tájra,
Fészekföldet csak nem kaphat,
Helyet, bárha legrosszabbat,
Fészkét, ahol felüthesse,
Lakát hová helyezhesse.

Ott szálldogál, repdesődik,
Tanakodik, tépelődik:
"Szobámat ha szélen rakom,
Habokon ha lészen lakom,
Szél szobámat feldöntheti,
Hab a házam elöntheti."

Hát akkor a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya,
Térdit tengerből emelé,
Hogy a réce ott fészkelne,
Lakóhelyre jóra lelne.

A kecses kacsamadárka
Ott repesve, szálldogálva,
Észreveszi kék víz tükrén,
Vízasszonya térdit tüstént,
Véli, pástos emelkedő,
Gyepesedő ki dombtető.

Csak repesget, csak szálldogál,
A térdfőre lassan leszáll,
Fészkit rajta meg is rakja,
Aranytojást tojik abba.
Kotlik, ül, tojásit költve,
Azt a térdfőt melengetve,
Ül egész nap, másnap is ül,
Harmadnap is azonfölül:
Már akkor a Vízasszonya,
Véli, térde lángra lobban,
Minden íze olvadóban.

Itt a térdén egyet rándít,
Tojás mind a vízbe szédül,
Tenger habjai közé dül,
Cserepekre hull csörögve,
Száz darabra zúzik össze.

Mutatnak a morzsák szépet.
A cserepek kínos képet:
Tört tojásnak alsó fele
Válik alsó földfenékké,
Tört tojásnak felső fele
A felettünk való éggé,

Sárgájának felső fele
Fényes nappá fenn az égen,
Fehérjének felső fele
A halovány holddá lészen;
Tojáson mi tarka rész volt,
Égen csillag lesz belőle,
Tojáson mi feketés volt,
Lesz belőle ég felhője.

Az idők így múlton-múlnak,
Öreg évek elvonulnak,
Nap fiatal fényeskedvén,
Hold fiatal ékeskedvén:

Úszik ám a Vízasszonya,
Vízasszonya, ég leánya,
Ma csendes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben,
Előtte a vékony víz-ség,
Megette a merő mennyég.

A tizedik nyárra kelve
Fölüti fejét a vízbül,
Homlokát a habok közül,
Akkor alkotásit kezdi,
Teremtéseit teremti
A sík tenger tág mezején,
A temérdek víz tetején.

Hol kezét kanyarította,
Földfokot szakajt ki onnan,
Ahol lába földet ére,
Halas vermet vájt helyére;
Hol alá-alábukott volt,
Oda mélységeket módolt.
Földnek fordul oldalaslag,
Alacsony martok ott maradnak,

Lába földnek fordultába,
Lazacos hely lesz ott utána
Fejjel föld felé fordultan
Kis öblöket alkot ottan.

Úszik el a földtül aztán,
Majd megáll a tenger síkján,
Szirtezi a tenger színét,
Zátonyokat szór szanaszét,
Hajók tönkretételéül,
Hajósok hálóhelyéül.

Szigetek immár megteremtve,
Szirtek téve tengerekbe,
Rakva oszlopi az égnek,
Földek és vizek ím készek,
Mégsem lesz meg Vejnemöjnen,
Az ős költő nincs jelennen.
Vízanyaként forog úszva,
Napkeletre, napnyugotra,
Úszva éjen, úszva délen,
Valamennyi világszélen,
Tüzes baj a méhebeli,
Teste kemény  kínnal teli.

Nosza könnyűi peregnek:
"Jaj nékem, jaj bús fejemnek,
Én pórul járt gyászos gyermek!
Most jutottam jó vég alá,
Mindétig a mennyég alá,
Hogy szelek ringáljanak,
Hogy a habok himbáljanak."

"Jobb maradtam volna bárcsak
Levegőég leányának,
Mintsem most a vízen járjak,
Vízanyának irongáljak:
Oly hideg van itten élnem,
Vajmi bajos itt henyélnem."

"Ó, te fölső Isten, Ukkó,
Te az egész eget tartó!
Jövel hozzám én nagy jómra,
Hajolj hozzám hívó szómra,
Szabadítsd a szüzet szükségétől,
Hajadont hasa hevétől,
Kelj hamar, siess ugyancsak,

Szánjad meg a rád szorultat!"
Komoly öreg Vejnemöjnen
Anyja méhét rója régen,
Harminc nyara, hogy azt rója,
Éppen annyi télszak óta
Ama csöndes nagy vizeken,
Hallgatag habok hegyiben.

Tanakodik, tépelődik,
Mi lesz véle, hogy lesz élete
Sötét rejtekhely zugában
Itt e szörnyű szűk szobában,
Hol a holdra sohse néz fel,
Napvilágot sohsem észlel.

Fölemelé szóra száját,
Megereszté mondókáját:
"Hozz ki, hold, nap, szabadíts meg,
Vigy a levegőre, Göncöl,
E szorító fészekházból,
Szörnyű szűk szobák zugából!
Tedd a földre már az utast,
Emberfiát fényre juttasd,
Ég holdját szemügyre venni,
Ég csillagit észlelgetni."

Hogy a hold se hozta volt ki,
Nap se jött el szabadítni,
Érzi idejét idegennek,
Életét is kietlennek,
Ujjával a vár kapuján
Nagyot lök a nevendékkel,
Ama csoda csontlakaton,
Bal lábujja rést üt azon,
A küszöbön átkel körme,
Tornácajtón térde tör be.

A tengerbe dől be arccal,
Keze harcol a habokkal;
Marad tenger ótalmában,
Hős a habok hatalmában.

Ott evezve öt esztendőt,
Vagy ötöt, vagy  hatot eltölt,
Hét esztendőt, nyolcat is tán,
Oszt' megáll a tenger síkján,
Névtelen kis félszigeten.
Fátlan kis földszeleten.

Földrül legitt föl is térdel,
Kapaszkodik két kezével,
Kél a holdat szemre venni,
Napvilágon vígan lenni,
A Göncölt kikémlelgetni,
És csillagit észlelgetni.

Ez vala Vejnemöjnen lette,
A legkülönb költő kelte
Kave asszony kebeléből,
Anyja, Ilmatár öléből.

Ugrás a lap tetejére
(Vikár Béla fordítása)

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús...
2019-06-26
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová? „Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni      „Mi szűlhet ily nagy változást, „Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,      „Oh üdvözítő gondolat! „Szerelmem az, mely égre tolja...
2019-06-26
Vörösmarty Mihály
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Az őrágyhoz
Az őrágyhoz Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,És legyen első rang rangom az isten után;S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtvaSzűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.Enyhet...
2019-06-07
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Image
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz,...
2019-05-31
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem! Gréc, 1840, május 1 {loadposition szalag}  
Vörösmarti Mihály - Hucskó
Vörösmarty Mihály - Hucskó Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?Hová ragadnak vágyaid?Mit pislogatsz Miskolci békaként? -Talán reményed int, hová? „Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni      „Mi szűlhet ily nagy változást, „Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,      „Oh üdvözítő gondolat! „Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet      „S dücső nagyokra ingerel. „Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily      „Bájos segédnek nélküle? „Sajnállak” - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón      Hunyorogva összeforgatá. S reszketve mint a szél zavarta kis levél      Vagy harmat a fű bársonyán, Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt      Csélcsap tüzében a bohó. Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?      Ő csak tapasztal, és hitelt Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:      De mégis - Hucskó! hallj tehát. Ha majd reményed bételik, s kivánatid      Tárháza fogytig megapadand, Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad      Körűled az, mely nem terem Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat      Fizet jutalmúl, s eltünik. Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,      Eltünt, utána társinak.   Pest, 1820     {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Az őrágyhoz
Az őrágyhoz Égig emeljen bár a játszi szerencse kegyelme,És legyen első rang rangom az isten után;S bár csak azért szűljön két India kincset özönnel,Hogy büszkén ajakam mondani tudja: enyém!Durva faalkotmány! emléked nem leszen irtvaSzűmből s akkoron is hajlik öledbe fejem;Hisz te az inségnek mikor éje boronga körűlem,S hervasztott a bú: balzsamos enyhet adál.Enyhet adál! az ölő vad kínok örömtelen ifjaLeggyönyörűbb álmit kebleden álmodozá. 1840. {loadposition szalag}  
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya
Zagyi G.Ilona - Xl.rész: Az esőtündér szárnya Gyökér-falvi történetek Izzott a levegő nyár van gyökérfalván.Régen esett eső siralmas a látvány.Fakuló levelek, hervadó virágok,ilyen forróságot Rák apó sem látott. Csökken a víz szintje az erdei tóban,Rák apó pihegett a vízi kunyhóban.Néha előmászott az eget kémlelveaz apadó tavat aggódva figyelte. Mi lesz, ha kiszárad, hol lel majd otthonra,mikor itt becsülik, mindig akad munka.Ahogy búslakodott észrevett egy nyomot,ici-pici láb volt... - Kié ?- gondolkodott. Egy fűzfa aljában, rátalált, ki hagyta,egy tündér üldögélt, búsan szomorkodva.Ráköszönt apóka, - Szép napot kedveském!Megijedt a tündér. - Nincs baj, tőlem ne félj! - Dehogy nincs jó apó, elszakadt a szárnyam,így nem jutok haza, sírok egyfolytában.Ott lakom én messze, túl a szivárványon.Vajon édesanyám valaha még látom? - Ne sírj kicsi lányka van tűm, cérnám, olló,lesz majd másik szárnyad, Rák apó jó szabó.Lepke hullott szárnya, akad itt a parton,méretre kiszabjuk. gyorsan meg is varrom. Csattogott az olló dolgozott a szabó,jobb lett, mint a régi, rá adta Rák apó.Hálás volt a tündér gyorsan tova röppent,apó tovább búsult a víz apadt, csökkent. Épp aludni készült, kopogást hallani,- Rák apót keresem! - kiabált valaki.Elámult apóka a szép jövevényen,ezüstben csillogó, szépséges tündéren. - Jó estét Rák apó! Esőtündér vagyok.A szivárványon túl felhőket uralok. Hálásszívvel jöttem lányom hazajutott,és mert segítettél ajándékot adok.Teljesítem vágyad kívánhatsz akármit.Álmélkodott apó. - Hiszen épp volna mit. Van is kívánságom nem is akármilyen,csak az eső essen aszály sose legyen.Bólintott a tündér, de el is tűnt nyomban,legyintett Rák apó, - Ezt is csak álmodtam. Kiáltásra ébredt, - Hurrá!! De jó, de jó!!Kimászott vackából, s elámult Rák apó.Szakadt az eső, s mindenki boldogan táncolt, ujjongott.Felfrissült végre az erdő éledtek fák és virágok. Micsoda különös titok! Rák apó büszkén somolyog,s mintha valaki intene ott, ahol szivárvány ragyog. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora

Magazin előfizetés