Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Évek, ti még jövendő évek

    My hair is gray, but not with years.

    Byron

    Évek, ti még jövendő évek,
    Kiket reményem megtagad,
    Előlegezni mért siettek
    Hajam közé ősz szálakat?
    Miért vegyülget ily korán e
    Lombok közé sápadt levél,
    Emlékeztetni a vidor fát,
    Hogy majd kiszárad és - nem él!

  • Furkó Tamás

    Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait:
    Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait,
    Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom:
    Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.

  • Arany János - HA ÁLOM EZ ÉLET...

    Töredék

    Ha álom ez élet: mért nem jön az óra,
    Mely fölébresszen egy boldogabb valóra?
    Mért hogy ennyi rémes, gyötrő álomlátás
    Eszméletre nem hoz, csattogás, villámlás?
    S ha élet ez álom: miért oly zsibbatag?
    Kimerült, kifáradt, egykedvű, sivatag?
    Bánatból, örömből az örömrész hol van?
    Tűrést a cselekvés mért nem váltja sorban?

  • Hej! Iharfa...

    Hej! iharfa, juharfa,
    Patyolating, kivarrva:
    Tudod pajtás, ki varrta?
    Az a kis lány,
    Az a kis lány
    A barna.

  • Hiú sovárgás

    Volnék kis pacsirta, hogy zenghetne dalom
    Harmatos, virágos, illatos hajnalon;
    Hogy magasztos ének szárnyain lebegve
    Merülhetnék mélyen a fényes egekbe;
    Hogy lerázván a föld minden szennyét, porát,
    Innám egy dicsőbb lét isteni mámorát;
    Majd elszenderülve boldog csalódáson,
    Édes álom lenne - ne fájna bukásom.

  • Hunyadi csillaga1

    Csillag tűnt fel, fényes csillag,
    Merre a nap télben feljő;
    Tiszta volt a mennyek boltja,
    Semmi pára, semmi felhő.

  • János pap országa

    Büszke, harcos, kalandor nép
    Volt a magyar nemzet,
    Kétélű kard, mely ha moccant,
    Jobbra-balra sebzett;
    S jobbra-balra, merre fordult,
    A fegyvernek éle,
    Puszta lett a népes ország
    És üvöltött rajta végig
    Farkasok zenéje.

  • Karácsonyi éjszakán

    Lelkem pusztaságos éjjelén keresztül
    Kétes ködvilággal egy sugárka rezdül.

     

    Csillag-é vajon, mely, mint vezérszövétnek,
    Üdvözitőt hirdet az emberiségnek?

  • Arany János - Kedves barátom...

    Kedves barátom, lelkem jobb fele!
    Mi volna édesebb dolog nekem,
    Mint írni hozzád, írni íveket,
    Tarkán, ahogy jő, zöld, piros, fejér,
    Meg tudja a szent, millyen gondolat.
    S mégis te feddesz és panaszkodol,
    Halott-beszédet tartasz síromon,
    És több eféle. Megvallom, fiu,
    E szemrehányás, e feddő levél,
    E szenvedélyes „meghaltál” kiáltás,
    E lecke ízű dorgáló beszéd,
    Ez a lelket leöntő nyakleves,
    Ily megrohanva, ily váratlanul,
    Hogy a léleknek annyi érkezése
    Sincs, míg szemét törölje, vagy pedig
    Nyálát lenyelje - meg kell vallanom,
    Hogy ez nekem... fölötte jól esett.

  • Kertben

    Kertészkedem mélán, nyugodtan,
    Gyümölcsfáim közt bíbelek;
    Hozzám a tiszta kék magasból
    Egyes daruszó tévelyeg;
    Felém a kert gyepűin által
    Egy gerlice búgása hat:
    Magános gerle a szomszédban -
    S ifjú nő, szemfödél alatt.

  • Letészem a lantot

    Letészem a lantot. Nyugodjék.
    Tőlem ne várjon senki dalt.
    Nem az vagyok, ki voltam egykor,
    Belőlem a jobb rész kihalt.
    A tűz nem melegít, nem él:
    Csak, mint reves fáé, világa.
    Hová lettél, hová levél
    Oh lelkem ifjusága!

  • Lévay józsefnek

    Vettem poémáid és örültem nagyon,
    Mert mivelhogy abban sok szép munka vagyon,
    Immár válaszomat tovább nem is hagyom,
    Isten, neked Józsim, több erőt is adjon!

  • Lóra...!

    Lóra, magyar, lóra! most ütött az óra,
    Nem is óra ütött: vészharangot vernek:
    Tűz van! ég a házad! a világ fellázadt:
    Most kell talpon állni a magyar embernek.

  • Mint egy alélt vándor...

    Mint egy alélt vándor, midőn fele útján,
    Csüggeteg szemmel néz hátra, majd előre:
    Mielőtt e rögös pályát tovább futnám:
    Hadd nézzek a multra, nézzek a jövőre.

  • Nemzetőr-dal

    Süvegemen nemzetiszín rózsa,
    Ajakamon édes babám csókja;
    Ne félj, babám, nem megyek világra:
    Nemzetemnek vagyok katonája.

  • Névnapi gondolatok

    Itt ülök, az órák hosszu voltát mérvén,
    Minden társaságom egy homályos lámpa:
    És nincs földi lélek, aki erre térvén,
    Jó estét kivánni benyisson szobámba.

  • Arany János - Nyalka huszár

    Nyalka huszár, honnan oly vágtatva?
    S hogy’ tettél szert vezeték lovadra?
    Engem uccse’, gyönyörű egy állat:
    Adok érte jó forintot százat.

  • Oh! Ne nézz rám...

    Oh! ne nézz rám oly sötéten
    Pályatársa életemnek,
    Mint midőn az őszi-felleg
    Húzza árnyékát a réten;
    Nézz szelíden, nézz mosolygva:
    Férfié az élet gondja.

  • Ősszel

    Híves, borongó őszi nap;
    Beült hozzám az únalom:
    Mint a madár, ki bús, ki rab,
    Hallgat, komor, fázik dalom.
    Mit van tennem? olvasni tán...?
    Maradj Homér, fénydús egeddel,
    Maradj te most!... Jer Osszián,
    Ködös, homályos énekeddel.

  • Rákócziné

    Ballada

    Mi lelt téged bús gilice madárka?
    Párom után nyögdécselek bezárva;
    Vas kalitkám csillog-ragyog, aranyos:
    De a lelkem, -
    Hejh! a lelkem
    Fenekéig zavaros.