Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Arany János - A RABLELKEK 

    Hát ez a szabadság napja,
    Mely így éget és vakit?
    Mely soha nem látogatta
    Börtönünk gyász ablakit?
    Ah! ez égő lángözönhöz
    Gyenge szemünk nem szokott:
    Menjünk vissza börtönünkbe!
    Kedves félhomály van ott.

  • A reggel

    Természetrajz


    Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
    A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
    Szőke világát már az égen terjeszti előre
    A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
    Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
    Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;
    És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
    A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.

  • A rodostói temető

    Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,
    Képzelet! s világits éjek éjjelébe;
    Messze, határin túl sok rabszolga népnek,
    Hozd a kis temetőt lelkemnek elébe:
    Hogy lássam az éjet, mely ottan feketűl,
    Halljam a csöndet, mely szent hamvak felett űl.

  • A sárkány

    Egy roppant sárkány, - de nem az
    Mely a mesék honában költ,
    Nem is az a másik, melyet
    Szent-György vitéz hajdan megölt,
    Hanem legújabb nemzedék -
    Szárnyaira emelkedék,

  • A tudós macskája

    Nagy lett volna a tudósnak
    Az ő tudománya,
    De mi haszna, ha kevés volt
    A vágott dohánya.
    Könyvet irt a bölcseségről
    - S hajna!
    Akkor esett ez a bolond
    História rajta.

  • Arany János - Almanach 1878-ra

    Itt van tehát: megjött az Új év,
    Mint biztató előlegem;
    Háromszázhatvanöt nap-éjre
    Halvány reményszínt1 hoz nekem;
    Bár majd, ha eljön a valódi,
    Nem lesz, mint most, ruhája zöld;
    Inkább hiszem, hogy a küszöbnél
    Fejér, halotti leplet ölt.

  • Arany János - ÁLOM - VALÓ

    Fekszem kínos ágyon. Minden tagom össze-
    Zsibbadoz fektemben, mintegy lekötözve.
    Csak tompán sajog a fájdalom, nem éget;
    Homlokomon érzek hideg veritéket.
    Minden pehelyszál nyom, mint egy-egy kődarab,
    Akadoz eremben a vér, s el-elmarad;
    S míg legyez szárnyával borongó pillámon,
    Körmével szorítja keblemet az álom.

  • Arany János - ARANYAIMHOZ

    Midőn Toldim pályadíjt nyert

    Megjöttetek? de már, de már
    Gazdag leszek, gazdag vagyok:
    Lám a szerencse rám talál,
    Hozzám kapnak az aranyok.

  • Arany János - Arkádia-féle

    Én is Arkádiában... szt!
    Magas hangból kezdettem -
    Engem sem a gólya költött!
    Nagy dolgokra születtem:
    Jártam egykor, mint akárki,
    Négykézláb,
    S vagyok mostan, mint sokan nem
    Ép-kézláb.

  • Az Ó torony

    Nagy-Szalonta nevezetes város,
    Mégsem olyan nevezetes már most
    Mint mikor volt szabad hajdufészek,
    Benne lakván háromszáz vitézek.

  • Az örökség

    Azok a magyarok, kik e hazát
    Véren vették, vérrel ótalmazák,
    Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
    A halál képétől nem messzire búttak.

  • Arany János - Barátomhoz - Petőfihez

    Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:
    S mily szívesen fogadnék szót neked!
    De átkozott gebe az a Pegaz,
    Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.

  • Családi kör

    Este van, este van: kiki nyúgalomba!
    Feketén bólingat az eperfa lombja,
    Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
    Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
    Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
    Lomha földi békák szanaszét görögnek,
    Csapong a denevér az ereszt sodorván,
    Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

  • Arany János - Czakó sírján

    Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,
    Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;
    Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,
    Ifju élet romja temetve alant.
    Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:
    Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet.

  • Egy életünk egy halálunk

                  „Muzsika szól, verbuválnak,
                  Csapj fel, öcsém, katonának!”

    Muzsika szól: dörög a menny,
    Bömböl a szél nagykeményen,
    Zimankó gyül a hazára:
    Ébredjetek valahára.
         Egy életünk egy halálunk:
         A veszéllyel szembeszállunk!

  • Él-e még az Isten?

    Él-e még az Isten... magyarok Istene?
    Vagy haragra gerjedt népének ellene,
    És elhagyta végkép,
    Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda
    Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba
    Régi kedves népét?

  • Eldorádó

    Van egy ország: Eldorádó,
    Innét a nagy Királyhágón,
    Kelletig van benne minden,
    Az nem is kell, ami nincsen.

  • Emléklapra

    Magánosan, mint egyes falevél,
    Testvéri közzől melyet elszakít
    S távol vidékre hajt az őszi szél, -
    Meddig heversz még, puszta kis lap, itt?
    Jer, jer: megírlak és könnyű hajódat
    Nyúgoti szellők árjába vetem:
    Vidd asszonyodnak, egyszerű lapocska,
    Szíves, de bánatos üdvözletem!

  • Enyhülés

    Kél és száll a szív viharja
    Mint a tenger vésze;
    Fájdalom a boldogságnak
    Egyik alkatrésze;
    Az örömnek levegőjét
    Megtisztítja bánat,
    A kizajlott búfelhőkön
    Szép szivárvány támad.

  • Erdély

    I.

    Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél -
    Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!

     

    Nyomorúvá gyötre százados rabságod,
    Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.

     

    Láncaid lehulltak s im azontúl soká
    Félve lépdel lábad, amikép megszoká.

     

    Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye,
    S még mindig szemedben börtönödnek éje.

     

    Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, - benned
    Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.

     

    És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna,
    Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.

     

    Megesett, - ha nem is, amit érdemeltél, -
    Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.