Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Orgovàn Irén - Bátor vagyok, nem félek!

    Fekete felhők sorban állva arra várnak,
    mikor hullok térdre egy egy néma percre.
    Erős vagyok, bátor, kitartó!
    Egyre több borús felhő gyűl körém,
    és nem látni fényt.

  • Orgovàn Irén - Drága Atyám!

    Drága Atyám!
    Űzd el mellőlem a gonoszt, ártó lelket.
    Ne ültessen bűnös gondolatot, lelkembe.
    Hadd Járjam nekem szánt utadat.
    Mi bár rögös, te kezem soha nem enged.
    Mellettem lépkedsz még ha nem is látom.
    Szívemben tudom, te mindig ott vagy nekem.

  • Orgovàn Irén - Elküldöm hozzád!

    Elküldöm hozzád utoljára egyszer,
    fájó könnyező szíved gyógyítja érintésével.
    Homlokodra adjon búcsú csókot
    Ölelésével,lelked könnyítse meg.

  • Orgovàn Irén - Engedj!

    Rózsa színben nem látom már világom!
    Körülöttem köd, s néma csend ül.

    Bántó szavak mik nékem fájnak,
    engedj vagy menj!
    Ez fáj már rég nekem.

  • Orgovàn Irén - Ezer gyertya lángja égjen!

    Bele fogtam leírni, elmondani!
    De nem tudom, nem jönnek az összeszedett gondolatok...
    Nem tudom elmondani, mennyire hiányoztok,
    Marcangolja lelkem!

  • Orgovàn Irén - Kicsi fiam névnapjára!

    Kicsi fiam szerelmes lettem.
    Első látásra beléd szerettem.
    Megfogtad kezem pici kezeddel
    S gyönyörű szemed a mennybe vitt el.


  • Orgovàn Irén - Láss csodát!

    A szél lágyan viszi a virágok illatát pity-pang szál a levegőbe suhan száll csendesen.
    Pataknak zaja hallatszik közel s távol.

    Egy csoda szép lányka szalad át a réten, s mesélni kezd szüntelen
    Arca bájos szeme mosolyog.

  • Orgovàn Irén - Lassan vége van a nyárnak!

    Lassan vége van a nyárnak, s őszbe fordul már.
    Madárhang is halkabb,mert messze tova szállnak.
    Még zöld a rét, s virág illat száll a szélben.
    De lassan a fák álomba térnek!
    Elfáradtak, meg pihenek!


  • Orgovàn Irén - Légy önmagad!

    Szeresd azt ki vagy ,mert az is te vagy !
    Ne higgy másnak ha rosszat vallanak.

    Légy boldog,nagyon vidám.
    Hisz így szeret az egész világ.
    Tüzes a nyelv ,nagyon éles,
    Akár egy kard.


  • Orgovàn Irén - Nagy kaland a tónál.

    Szép a reggel napsütéses,
    Napocska oly vidám!
    Azt csiregik a madarak,
    Vigadjunk, hát gyerekek.

  • Orgovàn Irén - Őszanyó oly vidám!

    Őszanyó oly vidám, pirosra fest minden almát a fán.
    Legyen zöld, piros sárga.
    Gyorsan harapjuk az almába!
    Habos, édes, zamatos.
    Vitaminnal dúsított.

  • Orgovàn Irén - Őszre fordul...

    Őszre fordult már az idő.
    De nem bánom..
    Hisz ez a legszebb évszak a világon.
    Színes levelek, szebbnél szebbek.
    És az illat mi a szélben szál.
    Jelezvén, hogy lassan beköszönt hozzánk a tél.

  • Orgovàn Irén - Szánkózni volna jó!

    Alig várom legyen hó!
    Elő kerüljön a szánkó.
    Dombon lecsúszni csoda jó!
    Főleg ha közben hull a hó.

    Dombról völgybe, völgyből dombra
    Szánra fel !
    Újra csússzunk lefelé.
    Végre, ha esne a hó....Az lenne csudijó!

  • Orgovàn Irén - Szél tombol oda kint?

    Szél tombol oda kint?
    Vagy talán a lelkem hallom?
    Nem tudom...
    Vihar zaja hallatszik, közel s távol.
    Üres, kopár, sivár.
    Mint a sivatag.

  • Orgovàn Irén - Szeptember

    Szeptember ó!
    Szeptember.
    Miért siet hozzánk, oly nagyon.
    Nem akarok korán kelni, táskába be pakolni.


  • Orgovàn Irén - Vándorló madarak....

    Vándorló madarak, merre mentek?
    Vigyétek bús szívemet, had menjek veletek.
    Meg sebzett az élet, tépázta szívem!
    Nem gyógyul sebem


  • Orgovàn Irén - Esti mese

    Zöldülő erdő közepében egy kis eldugott helyen,
    csodálatos lények élnek.
    Aranylóan csillogó tavacskán, lágyan ringatózik a szél, és közben andalító mesét regél.


  • Orgovàn Irén - Halottad már a csendet?

    Halottad már a csendet?
    "Mikor semmi sem kerget,,.
    Hallottad már?


  • Orgovàn Irén - Három rossz csont!

    Volt három rossz csont kiket nagyon szeretek én.
    Időnként törtek, zúztak, folyton morogtam én.
    Apuka meg legyintett,
    - így szólt .


  • Orgovàn Irén - Őszbe fordult az idő.

    Őszbe fordult az idő.
    Pirosra festet minden levelet az idő.
    Csend borult a fákra,
    s vele együtt a tájra.
    Csak egy kis halk nesz ébreszti a kopár tájat.
    Egy apró kis tündér, lépte töri meg e csendet.
    S hint álmot hozó színes levelek.