Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Arany János - MIT CSINÁLUNK?

    Földi! mit csináltok?
    Kaszát kalapáltok?
    Nem azt kalapálunk,
    Fegyvert köszörűlünk.

  • A betyár

    Töredék


    Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.”

    I

    Kondorosi csárda mellett
    Gulya, ménes ott delelget:
    Csárdabeli szép asszonynál
    Bort iszik az öreg-bojtár.

     

    Öreg-bojtár, kis-számadó,
    A főcsikós után való;
    Leányokért élő-haló,
    Menyecskék kedvire való.

  • A falu bolondja

    Képtöredék

       Kósza Bandit ösmeri a helység
    Oly nagy benne az élhetetlenség.
    Sosem esett talpra semmi dolga,
    Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.
    Háza-tája tővel-heggyel össze,
    Pókhálóért nem kell menni messze,
    Kertjét túrja száz vakandok kertész,
    Ott legel a falubeli sertés.
    Maga pedig erre-arra lézeng,
    Sült galambot vár fogára készen:
    De aligha még annak is épen
    Felnyitná a száját idejében.

  • A lacikonyha

    Vásári kép

       El innét, finnyás orru satnya nép!
    El, vékonypénzű, holdvilági faj,
    Melynek eleme csak illatolaj,
    S befogja orrát ha szabadra lép!
    El e puhult nép! nincs közöm velek,
    A lacikonyháról énekelek.

  • A lantos

    Zúg az erdő, lecsapott a felszél,
    Szétrezzen az őszi sárga levél,
    Mint ölyűtől madárkák csoportja
    Megrebbenve széled a bokorba.

  • A legszebb virág

    Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
    Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
    Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
    De legszebb virág a haza szent szerelme.

  • Arany János - A RABLELKEK 

    Hát ez a szabadság napja,
    Mely így éget és vakit?
    Mely soha nem látogatta
    Börtönünk gyász ablakit?
    Ah! ez égő lángözönhöz
    Gyenge szemünk nem szokott:
    Menjünk vissza börtönünkbe!
    Kedves félhomály van ott.

  • A reggel

    Természetrajz


    Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
    A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
    Szőke világát már az égen terjeszti előre
    A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
    Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
    Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;
    És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
    A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.

  • A rodostói temető

    Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,
    Képzelet! s világits éjek éjjelébe;
    Messze, határin túl sok rabszolga népnek,
    Hozd a kis temetőt lelkemnek elébe:
    Hogy lássam az éjet, mely ottan feketűl,
    Halljam a csöndet, mely szent hamvak felett űl.

  • A sárkány

    Egy roppant sárkány, - de nem az
    Mely a mesék honában költ,
    Nem is az a másik, melyet
    Szent-György vitéz hajdan megölt,
    Hanem legújabb nemzedék -
    Szárnyaira emelkedék,

  • A tudós macskája

    Nagy lett volna a tudósnak
    Az ő tudománya,
    De mi haszna, ha kevés volt
    A vágott dohánya.
    Könyvet irt a bölcseségről
    - S hajna!
    Akkor esett ez a bolond
    História rajta.

  • Arany János - ÁLOM - VALÓ

    Fekszem kínos ágyon. Minden tagom össze-
    Zsibbadoz fektemben, mintegy lekötözve.
    Csak tompán sajog a fájdalom, nem éget;
    Homlokomon érzek hideg veritéket.
    Minden pehelyszál nyom, mint egy-egy kődarab,
    Akadoz eremben a vér, s el-elmarad;
    S míg legyez szárnyával borongó pillámon,
    Körmével szorítja keblemet az álom.

  • Arany János - ARANYAIMHOZ

    Midőn Toldim pályadíjt nyert

    Megjöttetek? de már, de már
    Gazdag leszek, gazdag vagyok:
    Lám a szerencse rám talál,
    Hozzám kapnak az aranyok.

  • Arany János - Arkádia-féle

    Én is Arkádiában... szt!
    Magas hangból kezdettem -
    Engem sem a gólya költött!
    Nagy dolgokra születtem:
    Jártam egykor, mint akárki,
    Négykézláb,
    S vagyok mostan, mint sokan nem
    Ép-kézláb.

  • Az Ó torony

    Nagy-Szalonta nevezetes város,
    Mégsem olyan nevezetes már most
    Mint mikor volt szabad hajdufészek,
    Benne lakván háromszáz vitézek.

  • Az örökség

    Azok a magyarok, kik e hazát
    Véren vették, vérrel ótalmazák,
    Azok a magyarok, ha riadót fúttak,
    A halál képétől nem messzire búttak.

  • Családi kör

    Este van, este van: kiki nyúgalomba!
    Feketén bólingat az eperfa lombja,
    Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
    Nagyot koppan akkor, azután elhallgat.
    Mintha lába kelne valamennyi rögnek,
    Lomha földi békák szanaszét görögnek,
    Csapong a denevér az ereszt sodorván,
    Rikoltoz a bagoly csonka, régi tornyán.

  • Egy életünk egy halálunk

                  „Muzsika szól, verbuválnak,
                  Csapj fel, öcsém, katonának!”

    Muzsika szól: dörög a menny,
    Bömböl a szél nagykeményen,
    Zimankó gyül a hazára:
    Ébredjetek valahára.
         Egy életünk egy halálunk:
         A veszéllyel szembeszállunk!

  • Él-e még az Isten?

    Él-e még az Isten... magyarok Istene?
    Vagy haragra gerjedt népének ellene,
    És elhagyta végkép,
    Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda
    Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba
    Régi kedves népét?

  • Eldorádó

    Van egy ország: Eldorádó,
    Innét a nagy Királyhágón,
    Kelletig van benne minden,
    Az nem is kell, ami nincsen.