Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Szegény különc poéta...

    Szegény különc poéta
    jobb lesz hallgatni néked
    rosszat fogott a kréta,
    sok a rovás

  • Szép kikelet...

    Szép kikelet, kelsz hát, arcomba lehelsz hát,
    újra, tavasz, onnan lelkembe lehelsz át,
    lelkembe lehelsz, mely, úgy mint te, ezerszer
    szúnnyad vala, s melyet táplálni te versz fel.
    Táplálj is erőddel, sugaraddal, hőddel,

  • Szeretnél élni kék hullám alatt...

    And the great element, which is to space
    what ocean is to earth...


    Byron: Mar[ino] Fal[iero] IV. I

     

    Szeretnél élni kék hullám alatt
    és hajókázni Némo kapitánnyal?
    Mély tenger ismeretlen csábu mélyén
    szemlélni sok csodát: kövér halat
    aranykigyót, fejlábu szörnyeket
    rejtelmes formát, tajtékot, tarajt,
    virágot, mely, megnézve, mégis állat
    sok nagy halat: sok néma kis hal átkát
    tengeri pókot, polypot, tünő
    aranyzöld foszlányt, csillogó korált,
    csillogó korál cifra palotáit?
    szeretnél járni kék hullám alatt?

  • Tavaszi harsona

    Szép tavaszi reggelen megharsan a trombita,
    katonák vonúlnak végig az utcán,
           s hogy pattog a villamos csengő!
    Ma először nyitottak ki minden ablakot;
    ma először szimatolom a napsugár szagát;
    ma azt riadom: Diadal! diadal! -
           lelkem csupa villamos csengő.

  • Tavaszi zápor

    Tavaszi zápor... bús barátom,
    fáradt vagy és szomoru, látom:
    tán sírhatnál - nevetek én!
    No bizony, ilyen nagy legény!

  • Téli képzetek!

    A táj fehérbe öltözött
    befútta a havas tél;
    felhő alatt és hó között
    magában áll a kastély.
    Dinom-dánom, dáridom
    hosszu téli este
    senki sem jön az uton
    mert a hó beeste.

  • Ti modern lányok

    Figyelem, ti szépek, figyelem ti lányok,
    rólatok az ének, örökuj talányok,
    rólatok az ének, rólatok az álom,
    szemeteknek vándormadarát vizsgálom
    s nem unom színbontó tükörét csodálni.

  • Tisza hídján

    Tenger az éj most
    itt állok a hídon.
    Távol a város
    lángjai lógnak.
    A szürke sötétben
    kék villanyu foltok.

  • Tündérország

    Egy ó királynak udvarába
    vidám kalandort vitt a lába.

     

    A szeme gyors, bajussza hetyke
    reá tekint minden menyecske,
    nagy szürke toll lobog fövegjén,
    hóna alatt kicsinyke szekrény.

  • Újév

    Szabad vagyok én! a legszabadabb!
    Banyaként a kandallónál
    többé sohasem ülök!
    Ihaj! Tyuhaj! fehér a vidék:
    fúj a szél, vágyaim szele:
    a szél szárnyán röpülök!

  • A kiüresedés ellen

    Ha csak az egymásba

    nyíló szobák maradnak,

    az egymásba torkolló

    feneketlen csendek,

    felruházol szeretnivaló

    tulajdonságokkal, hogy

    magad is ölthess

    kívánatos jellemet.

  • A részvétlen érintése

    a megnemadás

    a megsem tagadás

    a támadva üzekedés

    a belésimulás

    a sóvár kiválás

    a szemérmetlenül

    lüktető, buja bánat és

    a részvétlen érintése lehet a jussod,

    ahogy végig a neked szánt időn,

    át a zápuló, ezredvégi éjszakán,

    csupán a hold követ; kékes fénye

    villantja halotti maszkod.

  • A tűzhozó

    Ül Prométheusz,

    embernyi seb lüktet a

    sziklás magányból.

  • Alkonytájt

    Idő- térdszalagon

    kopnak percek, órák,

    ettem-e a világ

    leglágyabb kenyeréből,

    ittam-e a világ

    legnemesebb borából, 

  • Augusztus

    Működni kezd a szívcsakra

    nehezen bár, de meggyőzi a törvényt

    nagyot lendítve ezáltal

    a kényszerű visszavonások

    és nagylelkű visszaadások

    mókuskerekén, miközben

    a fáradhatatlan gépezet,

    egyre olajozottabban forog;

    végtelen lüktetésben bízván

    koronázzák meg az ünnepet:

    a nyelven ostyaként olvadó

    gregorián csomók.

  • Az enyészet kérdésköre

    Izgat az elmosódás,

    az enyészet kérdésköre:

    a hova, ha végleg el.

  • Bánat

    Szemeim körül sötét karikák

    behúzott néhányat a hirtelen jött

    keményöklű tél,

    sikeres tranzakció volt

    áthatotta az életszerűség.

  • Barátomhoz

    A nagy kiüresedésben

    biztos vár a lelkem.

    Ne veszítsd nyomom.

  • Candide fárad

    Csak az útkereszteződések
    a választás iszonyú kényszere

     

    a megismerés mellé
    a felismerés beismerés
    megdöbbenés rádöbbenés
    mint járulékok

     

    rácsain kívül sem szabad
    az ember
    magánya vetkőzteti,
    félelme
    adja bérbe

  • Cikcakk vers

    Világra tárul, amikor rám

                              hiszem

                           szeret

                       az ablakod,

                    Istenek

                italával

              kínállak

           bár asztalodra

    mannámból elvétve hull.