Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Megoldható a kínadás

    Hajnalonként szent szempár

    mered rám bőröm perzseli,

    ím megoldható a kínadás;

    a kiszámíthatatlan tarsoly

    tartogat mindig valamit.

     

    Rémül a vénülő világ bennem,

    nem vigasztalhat, hiába

    a szolgálatkész szórendcsere;

    fátyolos tekintetű, opálos ősz

    illik leginkább hozzám,

    mint lombja-vesztett fa, didergek,

    s bámulok merőn a semmibe.

  • Miskin emlékezete

    Romlatlan lelkének varázsa

    rám villámcsapásként hatott,

    nevem mássalhangzói

    szájában ellágyultak;

    csodálkozásának a megfejthetetlen

    Nasca-vonalakat jelentettem,

    laza ígéreteimbe mindenkor

    gyanútlanul kapaszkodott.

  • Gina

    Nem mozdult Gina

    jeges szíve s orra az

    ablakhoz fagyott.

     

    Új rokon

    Álmaim után

    versembe költözött mint

    új kedves rokon.

     

    Ő

    Zsigereimben

    zavar támadt, lerogyott

    álmaim mellé.

    ***

  • Nagyjelenet

    Érkezik a főhős,
    létütötte sebei
    az örökkés és a nemvolt
    kitakarva mellén.

  • NJ halálhíre

    Egyetlen könnycsepp
    gördül végig arcomon
    igaz volt a múlt.

  • Kettős veszteség

    Elfoglalták a

    padot a magányomat

    vigyázó fénnyel.

  • Parajelenségek

    I.

    Kereszted alatt

    botladozom.

    * * *

    Bizseregsz

    ujjaim

    érzékeny

    begyében.

    * * *

    A konkrét kiegyenesíti

    görbe mondatom

    * * *

    Fény marta meg.

    Sérült a nemez

    sátramon.

    * * *

  • Pilinszky emlékére

    Fényedet tanulom,

    ahogy Istennek ajánlod

    szomorú-szelíd

    sugaraid

  • Prométheusz

    Embernyi seb lüktet

    a sziklás magányból.

     

    Tenger hűvös vizét

    gyűjtöm tenyeremben,

    hordom égő sebeire.

  • Remény

    Magához tér

    az infúzióval

    életbentartott rózsa.

  • Szilveszter előtt

    Sokáig akarok aludni és mélyen,

    hogy a felcsendülő Himnuszig

    kibírjam a napot,

  • Tartásgyakorlatokból

    (haikuk)

    Elkerülöm a

    negédessel fertőzött

    csapda-mondatot.

    ***

  • Tehetetlen béke

    Gyarló csontjaimat

    lassan porrá őrli

    a tehetetlen béke,

  • Tiszteletadás

    Feltöltött egészen. Nyomába

    szegődik az ősi buzgalom.

    Sorjázó képekben ágazik szerte

    szerény élete, gazdagon.

  • Üstökös

    Az út az ablakhoz vezet

    nézem az üstököst, mely

    időmben nem tűnik fel többé

  • Végül

    Alábbhagy a tér ereje;

    beomlanak a vár kártyái sorban;

    elsápadnak arcaink amikor

    körös-körül a fáink

    és bokraink hirtelen térdre rogynak.

  • Világ

    Nem ordítottál.

    Nem toporzékoltál,

    cserébe egykedvűen

    tűrte vinnyogásodat.

  • Czakó sírján

    Ott a költő sírja, a kicsiny fehér domb,
    Ujon ásott sír az, nem nőtte be hant;
    Ormán az öreg tél pihen ősz hajával,
    Ifju élet romja temetve alant.
    Mért halt meg? hiszen még oly soká élhetett:
    Bölcs kárhoztatás! menj, dobd reá kövedet.

  • Domahidi Klára - Nyiss kaput...

    A mélységből csak felfelé visz út,
    vagy lenn ragadsz, vagy nyerhetsz háborút.

  • Monpóka

    A földszinti pók gondolt egyet,
    felmászott az emeletre.
    Liftbe ugrott, lépcsőn át,
    egy kisfiún, ki lépcsőn állt
    küzdötte át magát,
    s gyermekei hadát.