Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Egy tintafoltról

    Mi eddig rajtad kedves volt nekem,
    a barna báj, a nemes különösség,
    maguk méltók, hogy borzongásba kössék
    nyugalomra úgysem hajló idegem.

  • Egy vers, a porvárosból

    Ezen a száraz délutánon,

    mely unt sorsodnak képe tán,

    mihez fordulsz? - Bármint utálom,

    karjába ölt e délután.

  • Esti imádság

    melyben a költő kéri a Múzsát,
    hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.

    Üdvözlégy Máriára harangoz a harang,
    de meg se hallva hal ki házak közül a hang.
    Midőn a föld közömbös, talán a menny megért:
    imádkozzunk ma Múzsám a minden lelkekért,

  • Extasis

    Villámlik a villám
    messze az éj.
    Mélyül a mély.
    Hullámlik a hullám.

  • Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi...

    Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi
    borús szobámban szerteúsztanak,
    s örök baját fajának únva, régi
    szavakba hangol új panaszt:

  • Hanton, dombon, dombvidéken jártam...

    Hanton, dombon, dombvidéken jártam,
    halmon, hegyen, hegytetőkön álltam,
    s amit láttam, most, amit csak láttam,
    hallja meg a világ: elkiáltom:

  • Helios

    - A CANZONÉKBÓL -

    Únt szélcsendes idő. Ünnepi délután...
    Míly fülledt tavasz ez! Lomb sem inog sehol.
       Kis felhőt a kifáradt nap
          Kémel a síma egen - hiába.

  • Hol fürge véna...

    Hol fürge véna, ép poéta-nedv:
    nem ritka vendég énekelni kedv.
    De hol a jó modell s nem hiu tárgy?
    Ilyet nem annyit lel az ifju vágy,
    mert olvasott bár dús könyvtárokat,
    Szemmel nem látott szerfelett sokat.

  • Jövő

    Jövő, te szép jövő! Vasúton, az időn, 
    hadd robogok feléd, jövő, te szép jövendő!
    Feléd, eléd: beléd! Sohasem elegendő
    paripám sint sodor, meg nem fékezhetőn.

  • Kék faluk

    Ki járt már a kék falukban?
    Ki a csunya kék falukban?
    hol a kék fal sértő színnel
    közepellik zöld zsalukban?

  • Ki járt már ki járt már Bergengóciába?...

    Ki járt már ki járt már Bergengóciába?
    vagy a tengeren tul Óperenciába?
    Szegény magyar költő, dekadenciába,
    hadd bujdosson egyszer Óperenciába.

  • La Bruyère-ből

    "Il faut rire, avant que d'etre heureux,
    de peur de mourir sans avoir ri."
    Férfi mondja: boldog a türő.
    Asszony mondja: boldog aki rí.

  • Ma délelőtt, ma délelőtt

    Ma délelőtt, ma délelőtt
    itt hagyom ezt a telelőt,
    ma délután, ma délután
    megyek a kedvesem után.

  • Megállj!

    Lelkem, megállj! Ily messze kóborolni
    tenéked nem szabad.
    Tilosba tévedsz! szokd meg otthon ülni,
    meghuzni magadat.

  • Mondd, van-e, van-e szebb, mint...

    Mondd, van-e, van-e szebb, mint
    nyáron a tengeri,
    ha aranyzáporával
    a súlyos nap veri
    és levelén végigcsorog?
    Mondd, van-e, van-e szebb dolog?
    Görbül e gyönge vályu,
    mely széles, éles, mint a sás;
    ilyenkor a sűrű között
    hiszem, hogy Pán is ott tanyáz,

  • Nevessetek!

    Ti szép leányok, két leányok,
    kik úgy nevettetek velem,
    terhet hajómból mind kihányok:
    lám, könnyü lettem hirtelen,
    lám, gyermek lettem újra, lányok.
    Nevessetek, nevessetek,
    minden komoly képet lehányok,
    cigánykerekeket vetek.

  • Palotáknak, templomoknak...

    Palotáknak, templomoknak
    színjátszó márványai közt
    jártam én is tűnt koroknak
    sok csodás bálványa közt
    és míg némán mint egy lélek
    csúszott köztük gondolám:
    "Holtak vagytok, én meg élek
    és nevetlek" - gondolám.

  • Példabeszéd

    (PÉLDABESZÉDEK KÖNYVE VII. RÉSZ)

    Fiam, szavamra nyujtsd füled,
    tégy súlyos esküvést,
    ujjodra kösd törvényemet,
    s elméd lapjára vésd.

  • Régi magyar költők

    Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze
    tevétek, e nyelv hogy forrásit eressze
    (háznak idült jégtől így csurran eresze
    s hanyagolt bányának nyíl tágan eresze).

  • Strófák Gizikéről

    Gizike barna dús hajával
    besátorozta lelkemet,
    Gizike gyönyörű hajával
    bilincsbe font be engemet.