Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Ady Endre - A FEHÉR CSÖND

    Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
    Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
    Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
    Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
    Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
    A csókok és könnyek alkonyatán.

  • A könnyek asszonya 

    Bús arcát érzem szívemen
    A könnyek asszonyának,
    Rózsás, remegő ujjai
    Most a szivembe vájnak.
    Érzem az illatát is ám
    A rózsás, gyilkos ujjnak
    S véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

  • A mi gyermekünk  

    Bús szerelmünkből nem fakad
    Szomorú lényünknek a mása,
    Másokra száll a gyermekünk,
    Ki lesz a vígak Messiása,
    Ki majd miértünk is örül.

  • A vár fehér asszonya 

    A lelkem ódon, babonás vár,
    Mohos, gőgös és elhagyott.
    (A két szemem, ugye, milyen nagy?
    És nem ragyog és nem ragyog.)

  • Félig csókolt csók

    Egy félig csókolt csóknak a tüze
    Lángol elébünk.
    Hideg az este. Néha szaladunk,
    Sírva szaladunk
    S oda nem érünk.

  • Góg és magóg fia vagyok én…

    Góg és Magóg fia vagyok én,
    Hiába döngetek kaput, falat
    S mégis megkérdem tőletek:
    Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

  • Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren

    Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
    A leghavasabb, legszebb éjen:
    Hiába kisértsz hófehéren.

  • Hunyhat a máglya

     

    Hunyhat a máglya
    Ezek a szomorú, vén szemek
    Nem néznek soha másra.

  • Mert engem szeretsz

    Áldott csodáknak
    Tükre a szemed,
    Mert engem nézett.

  • Ady Endre - Tüzes seb vagyok

    Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
    Kínoz a fény és kínoz a harmat,
    Téged akarlak, eljöttem érted,
    Több kínra vágyom: téged akarlak.

  • Ady Endre - Vad szirttetőn állunk

    Vad szirttetőn mi ketten
    Állunk árván, meredten,
    Állunk összetapadtan,
    Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
    Egy ingás és zuhanunk.

  • Arany János - MIT CSINÁLUNK?

    Földi! mit csináltok?
    Kaszát kalapáltok?
    Nem azt kalapálunk,
    Fegyvert köszörűlünk.

  • A betyár

    Töredék


    Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.”

    I

    Kondorosi csárda mellett
    Gulya, ménes ott delelget:
    Csárdabeli szép asszonynál
    Bort iszik az öreg-bojtár.

     

    Öreg-bojtár, kis-számadó,
    A főcsikós után való;
    Leányokért élő-haló,
    Menyecskék kedvire való.

  • A falu bolondja

    Képtöredék

       Kósza Bandit ösmeri a helység
    Oly nagy benne az élhetetlenség.
    Sosem esett talpra semmi dolga,
    Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.
    Háza-tája tővel-heggyel össze,
    Pókhálóért nem kell menni messze,
    Kertjét túrja száz vakandok kertész,
    Ott legel a falubeli sertés.
    Maga pedig erre-arra lézeng,
    Sült galambot vár fogára készen:
    De aligha még annak is épen
    Felnyitná a száját idejében.

  • A lacikonyha

    Vásári kép

       El innét, finnyás orru satnya nép!
    El, vékonypénzű, holdvilági faj,
    Melynek eleme csak illatolaj,
    S befogja orrát ha szabadra lép!
    El e puhult nép! nincs közöm velek,
    A lacikonyháról énekelek.

  • A lantos

    Zúg az erdő, lecsapott a felszél,
    Szétrezzen az őszi sárga levél,
    Mint ölyűtől madárkák csoportja
    Megrebbenve széled a bokorba.

  • A legszebb virág

    Szép virág a rózsa, hát még a bimbója!
    Mert az ég harmatja mindennap mosdatja;
    Szép virág a szűz lyány innepnapra kelve:
    De legszebb virág a haza szent szerelme.

  • A reggel

    Természetrajz


    Földünk mind hegyesebb szög alatt fordítja keletnek
    A pontot, hol az én pusztai kis lakom áll.
    Szőke világát már az égen terjeszti előre
    A Nap s jelzi mikép fordulok arrafelé.
    Majd pirosabb színt vált, megtörvén fénye a földi
    Fennlebegő párák ködszerü cseppjeiben;
    És, mint nagy gömböt, veti a horizonra csalárdúl
    A levegő-réteg vérpirosan hüvelyét.

  • A rodostói temető

    Vess lángot előttem, éjjeli szövétnek,
    Képzelet! s világits éjek éjjelébe;
    Messze, határin túl sok rabszolga népnek,
    Hozd a kis temetőt lelkemnek elébe:
    Hogy lássam az éjet, mely ottan feketűl,
    Halljam a csöndet, mely szent hamvak felett űl.

  • A sárkány

    Egy roppant sárkány, - de nem az
    Mely a mesék honában költ,
    Nem is az a másik, melyet
    Szent-György vitéz hajdan megölt,
    Hanem legújabb nemzedék -
    Szárnyaira emelkedék,