Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Ady Endre - A FEHÉR CSÖND

    Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
    Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
    Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
    Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
    Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
    A csókok és könnyek alkonyatán.

  • Ady Endre - A Hortobágy poétája

     

    Kúnfajta, nagyszemű legény volt,
    Kínzottja sok-sok méla vágynak,
    Csordát őrzött és nekivágott
    A híres magyar Hortobágynak.

  • A könnyek asszonya 

    Bús arcát érzem szívemen
    A könnyek asszonyának,
    Rózsás, remegő ujjai
    Most a szivembe vájnak.
    Érzem az illatát is ám
    A rózsás, gyilkos ujjnak
    S véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

  • Ady Endre - A Léda szíve

     

    Boszorkák dobáltak meg
    A bús csodáknak ligetében.
    Én nem féltem. Én sohse féltem.
    De a szeretőm elszaladt.
    Szép szeretőm: az ifjú Mosoly.

  • Ady Endre - A MÁSIK KETTŐ

     

    Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
    Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
    Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
    Sápadt a lángunk.

  • A mi gyermekünk  

    Bús szerelmünkből nem fakad
    Szomorú lényünknek a mása,
    Másokra száll a gyermekünk,
    Ki lesz a vígak Messiása,
    Ki majd miértünk is örül.

  • Ady Endre - A tó nevetett

     

    Alkonyban szálltunk
    Együtt a tavon,
    Idegen ölű,
    Ringató ölű,
    Félelmes ölű,
    Mélyvizű tavon.
    Régi kínoknak
    Bús köntösében
    Úsztunk a tavon
    S az éjre vártunk.

  • A vár fehér asszonya 

    A lelkem ódon, babonás vár,
    Mohos, gőgös és elhagyott.
    (A két szemem, ugye, milyen nagy?
    És nem ragyog és nem ragyog.)

  • Ady Endre - Az utolsó mosoly

     

    Óh, nagyon csúnyán éltem,
    Óh, nagyon csúnyán éltem:
    Milyen szép halott leszek,
    Milyen szép halott leszek.

  • Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól

     

    Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.
    Lantot, hitet vígan szegre akasztok.
    Kicsit pirulok. Én és a Siker?
    Jöjjenek a tilinkós álparasztok,
    Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,
    Jöjjenek a finom kultúrlegények.
    Nem is tudom, hogy mi történt velem,
    Hát sokat érne itt a győzelem?
    S én száz arcban is kínáltam magam,
    Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van.

  • Ady Endre - Csak jönne más

     

    Hódolni kergettem elébed
    A vágyak éhes csapatát,
    Nomád, vad, büszke csapatát
    A vérnek.

  • Ady Endre - EGY ÓCSKA KONFLISBAN

     

    Királyném, kigyúltak a lángok,
    Aranyos hintónk, íme, száll,
    Ma a nép közé vegyülünk el,
    Te a királyné s én a király.
    Lásd, ez a fényes kocsitenger
    A villámfényes fák alatt
    Miérettünk hullámzik, fénylik,
    Hogy téged s engem lássanak.
    Királyném, bocsásd le a fátylad:
    Ma este kegyosztók leszünk.
    (Döcög, döcög az ócska konflis
    És mi sápadtan reszketünk.)

  • Ady Endre - El a faluból 

     

    A kis harang a régi,
    Mely belezúg a csöndbe,
    A szürkeség a régi,
    Fölévirít a tavasz.

  • Félig csókolt csók

    Egy félig csókolt csóknak a tüze
    Lángol elébünk.
    Hideg az este. Néha szaladunk,
    Sírva szaladunk
    S oda nem érünk.

  • Góg és magóg fia vagyok én…

    Góg és Magóg fia vagyok én,
    Hiába döngetek kaput, falat
    S mégis megkérdem tőletek:
    Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

  • Ady Endre - Héja-nász az avaron

     

    Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,
    Vijjogva, sírva, kergetőzve,
    Két lankadt szárnyú héja-madár.

  • Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren

    Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
    A leghavasabb, legszebb éjen:
    Hiába kisértsz hófehéren.

  • Hunyhat a máglya

     

    Hunyhat a máglya
    Ezek a szomorú, vén szemek
    Nem néznek soha másra.

  • Ady Endre - IMA BAÁL ISTENHEZ

     

    Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra.
    Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk.
    Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra.
    Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.
    Pártütő isten, összetépett lélek,
    Elesett titán. De itt van a párom:

  • Ady Endre - LÉDA A HAJÓN

     

    Hurráh, jön az Öröm hajója
    És hozza Lédát már felém.
    Virágos, pompás szőnyegén,
    Én asszonyom, már látlak, látlak:
    Hajadban a vérvörös rózsa.
    Ugye kivánsz? Én is kivánlak.
    Hurráh, mi rég nem láttuk egymást.