Mese nem csak gyerekeknek

versek

  • Ady Endre - A FEHÉR CSÖND

    Karollak, vonlak s mégsem érlek el,
    Itt a fehér csönd, a fehér lepel.
    Nem volt ilyen nagy csönd még soha tán,
    Sikolts belé, mert mindjárt elveszünk,
    Állunk és várunk, csüggedt a kezünk
    A csókok és könnyek alkonyatán.

  • A könnyek asszonya 

    Bús arcát érzem szívemen
    A könnyek asszonyának,
    Rózsás, remegő ujjai
    Most a szivembe vájnak.
    Érzem az illatát is ám
    A rózsás, gyilkos ujjnak
    S véres szivemre szomorún
    A könnyek hullnak, hullnak.

  • Ady Endre - A MÁSIK KETTŐ

     

    Csókoljuk egymást, együtt pihenünk,
    Áltatjuk egymást, hogy egymásra vártunk,
    Halvány az ajkunk, könnyes a szemünk,
    Sápadt a lángunk.

  • A mi gyermekünk  

    Bús szerelmünkből nem fakad
    Szomorú lényünknek a mása,
    Másokra száll a gyermekünk,
    Ki lesz a vígak Messiása,
    Ki majd miértünk is örül.

  • Ady Endre - A tó nevetett

     

    Alkonyban szálltunk
    Együtt a tavon,
    Idegen ölű,
    Ringató ölű,
    Félelmes ölű,
    Mélyvizű tavon.
    Régi kínoknak
    Bús köntösében
    Úsztunk a tavon
    S az éjre vártunk.

  • A vár fehér asszonya 

    A lelkem ódon, babonás vár,
    Mohos, gőgös és elhagyott.
    (A két szemem, ugye, milyen nagy?
    És nem ragyog és nem ragyog.)

  • Ady Endre - EGY ÓCSKA KONFLISBAN

     

    Királyném, kigyúltak a lángok,
    Aranyos hintónk, íme, száll,
    Ma a nép közé vegyülünk el,
    Te a királyné s én a király.
    Lásd, ez a fényes kocsitenger
    A villámfényes fák alatt
    Miérettünk hullámzik, fénylik,
    Hogy téged s engem lássanak.
    Királyném, bocsásd le a fátylad:
    Ma este kegyosztók leszünk.
    (Döcög, döcög az ócska konflis
    És mi sápadtan reszketünk.)

  • Félig csókolt csók

    Egy félig csókolt csóknak a tüze
    Lángol elébünk.
    Hideg az este. Néha szaladunk,
    Sírva szaladunk
    S oda nem érünk.

  • Góg és magóg fia vagyok én…

    Góg és Magóg fia vagyok én,
    Hiába döngetek kaput, falat
    S mégis megkérdem tőletek:
    Szabad-e sírni a Kárpátok alatt?

  • Ady Endre - Hiába kísértsz hófehéren

    Én beszennyezlek. Én beszennyezlek
    A leghavasabb, legszebb éjen:
    Hiába kisértsz hófehéren.

  • Hunyhat a máglya

     

    Hunyhat a máglya
    Ezek a szomorú, vén szemek
    Nem néznek soha másra.

  • Ady Endre - IMA BAÁL ISTENHEZ

     

    Óh, Baál, Nagyúr, ez az irgalom-óra.
    Mi itt a gályán most hozzád kiáltunk.
    Nézz hát reánk, reánk, két kárhozóra.
    Nem énreám. Hisz én mi vagyok? Féreg.
    Pártütő isten, összetépett lélek,
    Elesett titán. De itt van a párom:

  • Ady Endre - LÉDA A HAJÓN

     

    Hurráh, jön az Öröm hajója
    És hozza Lédát már felém.
    Virágos, pompás szőnyegén,
    Én asszonyom, már látlak, látlak:
    Hajadban a vérvörös rózsa.
    Ugye kivánsz? Én is kivánlak.
    Hurráh, mi rég nem láttuk egymást.

  • Mert engem szeretsz

    Áldott csodáknak
    Tükre a szemed,
    Mert engem nézett.

  • Ady Endre - Tüzes seb vagyok

    Tüzes, sajgó seb vagyok, égek,
    Kínoz a fény és kínoz a harmat,
    Téged akarlak, eljöttem érted,
    Több kínra vágyom: téged akarlak.

  • Ady Endre - Vad szirttetőn állunk

    Vad szirttetőn mi ketten
    Állunk árván, meredten,
    Állunk összetapadtan,
    Nincs jajunk, könnyünk, szavunk:
    Egy ingás és zuhanunk.

  • Arany János - MIT CSINÁLUNK?

    Földi! mit csináltok?
    Kaszát kalapáltok?
    Nem azt kalapálunk,
    Fegyvert köszörűlünk.

  • A betyár

    Töredék


    Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.”

    I

    Kondorosi csárda mellett
    Gulya, ménes ott delelget:
    Csárdabeli szép asszonynál
    Bort iszik az öreg-bojtár.

     

    Öreg-bojtár, kis-számadó,
    A főcsikós után való;
    Leányokért élő-haló,
    Menyecskék kedvire való.

  • A falu bolondja

    Képtöredék

       Kósza Bandit ösmeri a helység
    Oly nagy benne az élhetetlenség.
    Sosem esett talpra semmi dolga,
    Nem hiszik, hogy kártyája kivolna.
    Háza-tája tővel-heggyel össze,
    Pókhálóért nem kell menni messze,
    Kertjét túrja száz vakandok kertész,
    Ott legel a falubeli sertés.
    Maga pedig erre-arra lézeng,
    Sült galambot vár fogára készen:
    De aligha még annak is épen
    Felnyitná a száját idejében.

  • A lacikonyha

    Vásári kép

       El innét, finnyás orru satnya nép!
    El, vékonypénzű, holdvilági faj,
    Melynek eleme csak illatolaj,
    S befogja orrát ha szabadra lép!
    El e puhult nép! nincs közöm velek,
    A lacikonyháról énekelek.