Mese nem csak gyerekeknek

Kínai mese

  • A platánfa kivágása

    Egy ember kertjében kiszáradt a platánfa. A szomszédja ezt mondta neki:

    - Kiszáradt fa szerencsétlenséget hoz. Jobban tennéd, ha kivágnád.

    Amint az ember kivágta a fát, a szomszéd nyomban kérlelni kezdte, adjon belőle valamennyit tűzi­fának.

  • A béka a forrásnál

    Élt egy béka a sekély forrásnál.

    - Nézd csak, milyen remekül élek itt! - mondta az arra vetődő kelet-óceáni teknősnek.

  • A csirketolvaj

    Egy ember minden nap lopott a szomszédjaitól egy-egy csirkét.

    - A lopás helytelen dolog - mondta neki valaki.

  • A dámajáték tanulása

    Dámát játszani kisebbfajta művészet, ahhoz, hogy jól megtanuld, nagyon oda kell figyelni. Quinek, az ország legjobb dámajátékosának volt két tanítványa. Egyik semmi másra nem figyelt, csak Qui magyarázataira, míg a másik - bár figyelt arra is, amit a mester tanított

  • A főúr, aki a sárkányokat szerette

    She főúr annyira kedvelte a sárkányokat, hogy telefestette-faragtatta a házát sárkányokkal. Ami­kor az égben lakozó igazi sárkány ezt megtudta, leszállt a földre, odafeküdt She háza elé, fejét a kapu küszöbére, farkát az ablakpárkányra helyezte. A főúr megpillantotta az igazi sár­kányt, és eszét vesztve menekült ki a házából.

  • A haranglopás

    A Fan uralkodóház bukása után tolvaj osont be a palotába, el akarta lopni a bronzharangot. A harang túl nagy volt ahhoz, hogy a hátán elvigye. A tolvaj kalapácsot ragadott, hogy összetörje a harangot, ám a bronz az első ütésre akkorát kondult, hogy a tolvaj megrettent: meghallja valaki, és elorozza előle a zsákmányt, ezért mindkét tenyerével gyorsan betapasztotta a fülét.

  • A herceg és az íja

    Xuan herceg, a szenvedélyes íjász szeretett dicsekedni az erejével, holott harminc csinnél1 súlyosabb íjat nem tudott felajzani. Amikor barátainak felajánlotta, feszítsék meg az íj húrját, azoknak csak úgy félig-meddig sikerült, bárhogy erőlködtek.

  • A jó úszó fia

    Egy járókelő a folyóparton megpillantott valakit, aki arra készült, hogy egy kisfiút beledobjon a folyóba. A gyerek félelmében sikítozott.

    - Miért akarod a vízbe dobni azt a gyereket? - kérdezte a járókelő.

    - Az apja remek úszó - hangzott a válasz.

  • A kékcinke és az óriás madár

    Élt valaha egy óriás madár, amelynek háta olyan széles volt, mint a Tai hegység, kiterjesztett szárnyai pedig felhőként borították el a mennyboltot. Ha magasba emelkedett, forgószél kere­kedett körülötte, és minden szárnycsapásával kilencezer li távolságra suhant az ég alatt. Egy alkalommal Délnek vette útját, a Déli Óceán felé tartott.

  • A ló megleckéztetése

    Egy utazó lova megmakacsolta magát, nem akart továbbmenni. Az utazó, hogy megleckéz­tesse a lovat, behajtotta a folyóba, majd nyeregbe ült. Mivel a ló ezúttal sem akart elindulni, megint behajtotta a folyóba. Ezt háromszor megismételte. A legtapasztaltabb lovas sem találhatott volna ki jobb receptet arra, hogy megijessze a lovat. Aki nem ért a lóhoz, csak szájhős, annak soha nem fog engedelmeskedni a lova.

  • A sárkányfaragás művészete

    Zhu Ping elszegődött Zhili Yihez, a híres fafaragóhoz, hogy megtanulja, miként kell sárká­nyo­kat faragni. Három évig tanult, minden igyekezetét annak szentelte, hogy elsajátítsa mestere tudományát.

    De soha életében nem találkozott sárkánnyal, hogy művészetét annak is bemutathassa.

  • A sirály, amelyet a szeretet pusztított el

    Egy tengeri sirály betévedt Lu fővárosába. Lu város hercegnője nagyon megörült a vendégnek. A templomcsarnokban káprázatos ünnepséget rendezett számára, lakomával, zenészekkel. Ám a madár zavarodottan dugta szárnyai alá a fejét, behúzódott a sarokba, és morzsányi ételt, korty bort sem fogadott el. Az ünnepség harmadik napján kimúlt.

  • A talált birtoklevél

    Egy Song tartományba való férfi, sétája közben, elveszített birtoklevelet talált az út mentén. Hazavitte és elrejtette a házában. Titokban egyre a birtoklevélben felsorolt értékeket számol­gatta.

    - Ha te tudnád, milyen gazdag ember lettem! - dicsekedett a szomszédjának.

  • Ajándék galambok

    Handanban az a szokás járta, hogy újév előtt galambokat fogtak és ajándékoztak a hercegnek. A galambok olyan örömet okoztak a herceg számára, hogy minden ajándékozót gazdagon meg­jutalmazott. Valaki egyszer megkérdezte a herceget, mi a magyarázata a szokásnak.

  • Aki a hajót jelöli meg

    Egy Chu tartományba való ember átkelt a folyón, s a hajón forgolódva beleejtette kardját a vízbe. Nem habozott, azonnal megjelölte a hajó oldalán, hol esett a vízbe a kard.

    - Itt ejtettem el a kardot - mondta. Amint a hajó partot ért, belegázolt a vízbe, ott, ahol a hajó oldalát megjelölte, s keresni kezdte a kardját. Minthogy azonban a hajó haladt, a kard viszont nem, a keresés kudarccal végződött.

  • Aki félt a szellemektől

    Juan Zhu Liangnak nemcsak az esze forgott nehezen, de a bátorsága is hamar inába szállt.

    Egy holdfényes éjszakán az úton sétálva megpillantotta maga előtt saját árnyékát 

  • Az ember, aki senkit sem látott

    Qi tartományban élt egy ember, aki nagyon vágyott rá, hogy aranya legyen. Egy ízben taka­ro­san felöltözött, elment a piacra. Az aranykereskedő pultjánál darab aranyat dobott a mérlegre, aztán szó nélkül zsebre vágta.

    A rendőr elkapta. Megkérdezte tőle:

    - Hogy lophattál aranyat ennyi ember szeme láttára?

    - Amikor az aranyat eltettem, nem láttam senkit. Nem láttam senkit és semmit, csak az aranyat - felelte az ember.

  • Az ember, akit a kútban találtak

    Song tartományban a Ding családnak hosszú ideig nem volt saját kútja. A család egy tagja nap nap után azzal töltötte idejét, hogy jókora távolságból hordta haza a vizet.

    Meg akartak szabadulni a fáradságos vízhordástól, kutat ástak a telkükön. Amikor elkészültek a kúttal, boldogan lelkendeztek:

  • Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani

    Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst.

  • Az okos öregasszony

    Egy öregasszony jó barátságban élt a szomszéd fiatalasszonnyal, akit egy este az anyósa megvádolt, hogy húst lopott tőle, és nyomban el is kergette a házából.

    - Hová mennél, te szerencsétlen? - kérdezte az öregasszony. - Majd én elintézem, hogy az anyósod visszafogadjon.

    Marék szalmát húzott ki a kazalból, átment vele a fiatalasszony anyósához.