Mese nem csak gyerekeknek

Babits Mihály

  • A bús rom

    Ki tesz, 
    ki vesz,
    s igaz vigaszt
    talál a tettben, boldog az,
    ha tűrt is, boldog mindig az:
    de én,

  • A nagy szobában

    A nagy szobában egyedül maradtam,

    lábam besüpped bolyhos szőnyegén,

    besüpped az öblös fotel alattam:

    a nagy szobában senki más, csak én.

  • A pályaudvaron

    Közelg, közelg a gyorsvonat
    már itt a láthatáron:
    tudod-e merre utazom
    ezen a gőzbatáron?

  • A Spinoza-szobor előtt

    Jólesik látni, nagy zsidó, remek
    képmásod, íróasztalom fölött:
    jólesik nézni terhes fejedet,
    amely nyakadnál szinte megtörött.

  • A zengő szobor dala

    A hajnal fénye rezzenésén
    a puszta szobra hangot ad:
    a hajnalt elaludni, ember!
    nem resteled rest álmodat?
    Ha későn ébredsz, fönn a nap már
    és erős fénye szúr, vakít
    s te meghökkenve dörzsölöd majd
    sötéthez szokott szemeid.

  • Ájtatos párbeszéd húsvétra

    Ember mondja:

    Hogyan támadjak föl, Jézus, hogyha nem éltem soha?

    Föltámadni csak az tud, ki élt és meghalt valaha.

    Én csak sírok, és nem égek, mint a hitvány tűzifa.

  • Baba

    1.

    Én aki azelőtt ifiú elmével
    játsztam a modern ész komolyabb versével
    s mihaszna tudástól nehezült elmével
    henyéltem a napot; most közelebb hévvel
    flirtöket éneklek, háborut és fegyvert,
    hőst akit egy lányka pajkos szeme megvert
    s szekeréhez láncolt szomoru kudarccal -
    hogy férhet ily átok egy angyali arccal?
    ilyen sima arccal, melynek üde rajza
    iszonyubb és szebb mint az Achiles pajzsa,
    vagy amely tündérfőt elejte Medúza?

  • Egy régi szerelmes Velencében

    Ó mennyi szerencse
    és mennyi talány!
    A régi Velence
    s az ifjú leány.

  • Egy teknő itt a völgy az ég alatt...

    Egy teknő itt a völgy az ég alatt
    s az ég, visszáról ráborulva, másik.
    Néhány napszámos, meghajolt alak,
    mint barna bogár, hazafelé mászik.

  • Egy tél Budapesten

    Az utczán, hűvös éjben
    Áll három pőre lány.
    Tüzes szemük beesve,
    Az arczuk halovány.

  • Egy tintafoltról

    Mi eddig rajtad kedves volt nekem,
    a barna báj, a nemes különösség,
    maguk méltók, hogy borzongásba kössék
    nyugalomra úgysem hajló idegem.

  • Egy vers, a porvárosból

    Ezen a száraz délutánon,

    mely unt sorsodnak képe tán,

    mihez fordulsz? - Bármint utálom,

    karjába ölt e délután.

  • Egyházpolitika

    Becsűlök én minden hitet,
    De legjobban találna
    Szívemhez mégis, úgy hiszem,
    Saját vallásom álma.

  • Esti imádság

    melyben a költő kéri a Múzsát,
    hogy az elköltözött lelkekért imádkozzék.

    Üdvözlégy Máriára harangoz a harang,
    de meg se hallva hal ki házak közül a hang.
    Midőn a föld közömbös, talán a menny megért:
    imádkozzunk ma Múzsám a minden lelkekért,

  • Extasis

    Villámlik a villám
    messze az éj.
    Mélyül a mély.
    Hullámlik a hullám.

  • Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi...

    Gunnyasztva múzsám, szárnya tollpihéi
    borús szobámban szerteúsztanak,
    s örök baját fajának únva, régi
    szavakba hangol új panaszt:

  • Hanton, dombon, dombvidéken jártam...

    Hanton, dombon, dombvidéken jártam,
    halmon, hegyen, hegytetőkön álltam,
    s amit láttam, most, amit csak láttam,
    hallja meg a világ: elkiáltom:

  • Helios

    - A CANZONÉKBÓL -

    Únt szélcsendes idő. Ünnepi délután...
    Míly fülledt tavasz ez! Lomb sem inog sehol.
       Kis felhőt a kifáradt nap
          Kémel a síma egen - hiába.

  • Hol fürge véna...

    Hol fürge véna, ép poéta-nedv:
    nem ritka vendég énekelni kedv.
    De hol a jó modell s nem hiu tárgy?
    Ilyet nem annyit lel az ifju vágy,
    mert olvasott bár dús könyvtárokat,
    Szemmel nem látott szerfelett sokat.

  • Idyll

    Százszorszép, erika, orgona, gyöngyvirág
    bimbóznak, illatoznak kertünkben gazdagon -
    ez ám a tavaszi verőfényes világ!
    kettőzik napsugára a szomszéd ablakon.