Mese nem csak gyerekeknek

Állatmesék

  • A csillagok szíve

    Hallgattam a csillagok beszédét. Azt mondják a csillagok: Cau! Cau! Kérdeztem nagyapámat: mit jelent a csillagok beszéde? Nagyapám akkor, azon a hűvös estén kunyhója előtt üldögélve elmondta nekem az emberek és a csillagok beszélgetését: Amikor nagy az éhínség, a busmanok a csillagokhoz fohászkodnak: adnának a szívükből egy darabot, hisz minden csillag olyan nagy, s bizonyára tele van eleséggel. Adjanak hát szívükből a szegény busmanoknak, hogy azok is jóllakjanak. Ilyenkor mondják a csillagok: Cau! Cau!

  • A hiéna és a hold

    Dél-Afrikai mese

    Egyszer a hiéna csontot talált. Foga közé fogta, és magával vitte. Azon az éjszakán a hold csodálatosan fénylett, a víz ami mellett elhaladt, nyugodt volt. Mikor a hiéna meglátta a holdat a víz tükrén, eldobta a csontot, és meg akarta kaparintani magának, mivel azt hitte, hogy egy zsírosabb húsdarab.

  • A hiénák varázslója

    Összegyűltek egyszer a hiénák és elhatározták, hogy varázslót keresnek maguknak, aki minden gondjukban-bajukban tanácsot ad nekik. Sokáig vitatkoztak, hogy kit bízzanak meg ezzel a fontos tisztséggel. Végül az orrszarvúmadárra esett a választásuk. Követséget menesztettek hozzá, és előadták a kérésüket. Az orrszarvúmadár elfogadta a tisztséget, sőt azt gondolta, az lesz a legjobb, ha mindjárt meg is lepi valami jövendöléssel a hiénákat. Így szólt hozzájuk:

  • A sakál és a víziló

    A hatalmas folyó, amely ismeretlen tájak felé igyekszik, mindig nehezen vesz búcsút a párás-zöld vadontól: még utoljára szétterül a sűrű cserjék között, és a faóriások koronái alatt mély medret váj magának. Ezek a csöndes őserdei vizek kedvelt gyülekezőhelyei az állatoknak: ide járnak napszállatkor szomjukat oltani.

  • A bajkeverő

    Sok éven át az oroszlán és a sakál elválaszthatatlan barátok voltak. Mindegyikőjüknek megvolt a saját vadászterülete az erdőben, és amelyikük zsákmányt ejtett, nagyokat kiabálva lakomára hívta a másikat. De Sunguru, a nyúl, nagyon féltékeny volt erre a barátságra, mert őt sohasem hívták, hogy tartson velük. El is határozta, hogy viszályt szít közöttük! "Összeugrasztom őket -- határozta el, és nem is húzta sokáig az időt.
    A következő alkalommal, amikor látta, hogy a két barát vadászni indul, elrejtőzött a két vadászterület között, és csendben várakozott. Egyszer csak hallja, amint az oroszlán hangosan kiáltja:

  • A kaméleon és az Isten felesége

    Az Isten elment sétálni, és összetalálkozott a kaméleonnal. A kaméleon lassan csoszogott egy falevélen. Megkérdezte tőle az Isten:
    -- Ó, te szegény! Szeretnél-e gazdag lenni?
    -- Hogy szeretnék-e? Hát hiszen, ha volna olyan ember, aki javakat adna nekem! -- felelte a kaméleon. -- De ember olyan nincs.
    Mondta erre az Isten:

  • Az oroszlán menyasszonyok

    Élt egyszer egy faluban négy leány. Ketten közülük testvérek, s volt nekik egy kisöccsük is. Kedvese is volt mind a négy leánynak. Mondják egy szép napon a legények:
    -- Tartsuk meg a lakodalmat! Gyertek velünk holnap a falunkba!
    Feleli a négy leány:

  • Az új tó védelmezői

    Nagy aszály sújtotta azt a vidéket, ahol az elefánt volt a király. A folyók és a vízmedrek szárazak voltak; minden állat szenvedett a szomjúságtól. Az Elefánt király összehívta népét.
    -- Egy tavat kell ásnunk -- mondta nekik --, hogy a harmatot összegyűjthessük éjszakánként. Napközben pedig mindenki ihat belőle, aki részt vett a munkában. Az állatok -- zsiráfok, zebrák, baglyok és a többiek -- egész nap ástak, sürögtek-forogtak, végül éjszakára elkészültek egy erős és enyhén lejtős falú tómederrel, amely alkalmas volt az összegyűjtött harmat tárolására. Ám a lusta, bajkeverő nyúl nem volt hajlandó részt venni a munkában. Egy nagy sziklán ücsörgött, és jól szórakozott azon, hogy a többiek gürcöltek és izzadtak a forró nyári napon. Az állatok ezért mérgesen elhatározták, hogy egy csepp vizet sem fognak neki adni. Egymást beosztva őrizték a kutat a nyúl elől.

  • Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka?

    A kis antilop szeretett jól élni: szerette a jó ételeket, italokat. Manapság az állatok nem isznak mást, csak vizet, de azokban a régmúlt időkben bizony még úgy szüretelték a pálmabort, akárcsak az emberek ma.
    A kis antilop a maga borát olyan állatoktól vásárolta, akik föl tudtak kúszni a fára, hogy megcsapolják.

  • A disznó meg az elefánt

    Egyszer régen a disznó így szólt az elefánthoz:
    -- Ugyan áruld már el, mitől nőttél ilyen nagyra?
    -- Hogy lásd, milyen jó szívvel vagyok hozzád -- válaszolta az elefánt --, adok neked a varázseledelből. Mindennap kapsz egy adagot, s ettől majd te is olyan nagy leszel, mint én.

  • A harc az ivóhely körül

    Az elefántok kutat ástak maguknak. De odamentek a páviánok is, ittak a kútból, és összepiszkolták a vizet. Másnap reggel az elefántok ismét inni akarnak a kútjukból, de a víz undorító, piszkos. A gyerekek pityeregtek:
    -- Vizet kérünk! Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet!

  • Gongongo és Fudwazana története

    Amikor még ez a kerek világ sokkal kedvesebb hely volt, mint manapság, az állatok barátságban éltek egymással. Boldog mindennapjaik felett a nagyszerű és nemes lelkű Oroszlán, a vadállatok királya uralkodott. Mindegyikük növényevő volt, akárcsak az emberek. Ám a Teremtő a világ keletkezésekor nem adott földet az állatoknak, így kénytelenek voltak azon élni, amit az emberszomszédjaik megművelt földjeiről szereztek. Veszélyes dolog volt, sokuk életébe került. Alattvalóinak megfogyatkozása nagy szomorúságot okozott az Oroszlán királynak, össze is hívta népét.

  • Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot?

    Volt egyszer egy tyúk, aki minden reggel lement a folyópartra, ott kapirgálgatott. Egy szép napon egy krokodilus csúszott a közelébe, megfenyegette, hogy megeszi. Felkiáltott erre a tyúk:
    -- Ne tégy ilyet, testvér!

  • Az elefánt és a béka

    Sokat meséltem már Elefánt úrról és Béka úrról, akiknek egy házban lakott a szerelmük. Egy nap Béka úr megszólította az Elefánt úr kedvesét, és azt mondta neki:
    -- Elefánt úr, a te kedvesed, az én lovam!
    Amikor éjszaka Elefánt úr eljött, a lány megmondta neki:
    -- Béka úr azt mondta, te vagy a lova!

  • Az oroszlán és a kilenc hiéna

    Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz:
    -- Osszuk szét magunk között a zsákmányt.

  • Az oroszlán király és a sas király

    Egy nap réges-régen egy fiatal pávián üldögélt egy magas, árnyékos fa alatt. Egyszer csak a felső ágak közül hangok szűrődtek le hozzá. Kíváncsi alkat lévén állandóan kész volt arra, hogy beleüsse az orrát mások dolgába. Most is nagyra nyitotta füleit, és addig nyújtogatta a nyakát, amíg meg nem látta a hangok tulajdonosát. A beszélgetés annál is inkább felkeltette érdeklődését, mivel uráról, a szárazföldi állatok királyáról volt szó.

  • Az ember a legerősebb

    Szomorúan kullogott a farkas az erdőben, fülét-farkát leeresztette, s mind csak a földet nézte. Észre sem vette, hogy szembejön a medve, csak akkor nézett fel ijedten, mikor a medve köszöntötte:
    - Jó reggelt, farkas koma.
    - Adjon isten, medve koma - fogadta búsan a farkas.
    - Hát neked mi bajod? Olyan szomorú vagy, mint a háromnapos esős idő!

  •  A mezeiegér

    A szegény mezeiegér megunta a mezőn való lakozást.

    „Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindig kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában.”

  • A kakas meg a szélkakas

    Élt egyszer két kakas; az egyik a szemétdomb ura volt, a másik a háztetőé. Hetyke és gőgös legény volt mind a kettő, és szakadatlan versengtek egymással, melyikük ér többet. Mit gondoltok, melyikük? Különben akármit gondoltok, nekünk megvan a magunk véleménye.

  • Bizonyisten!

    - Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce, mégpedig a falu ellenkező végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!