Mese nem csak gyerekeknek

Állatmesék

  • A csillagok szíve

    Hallgattam a csillagok beszédét. Azt mondják a csillagok: Cau! Cau! Kérdeztem nagyapámat: mit jelent a csillagok beszéde? Nagyapám akkor, azon a hűvös estén kunyhója előtt üldögélve elmondta nekem az emberek és a csillagok beszélgetését: Amikor nagy az éhínség, a busmanok a csillagokhoz fohászkodnak: adnának a szívükből egy darabot, hisz minden csillag olyan nagy, s bizonyára tele van eleséggel. Adjanak hát szívükből a szegény busmanoknak, hogy azok is jóllakjanak. Ilyenkor mondják a csillagok: Cau! Cau!

  • A hiéna és a hold

    Dél-Afrikai mese

    Egyszer a hiéna csontot talált. Foga közé fogta, és magával vitte. Azon az éjszakán a hold csodálatosan fénylett, a víz ami mellett elhaladt, nyugodt volt. Mikor a hiéna meglátta a holdat a víz tükrén, eldobta a csontot, és meg akarta kaparintani magának, mivel azt hitte, hogy egy zsírosabb húsdarab.

  • A hiénák varázslója

    Összegyűltek egyszer a hiénák és elhatározták, hogy varázslót keresnek maguknak, aki minden gondjukban-bajukban tanácsot ad nekik. Sokáig vitatkoztak, hogy kit bízzanak meg ezzel a fontos tisztséggel. Végül az orrszarvúmadárra esett a választásuk. Követséget menesztettek hozzá, és előadták a kérésüket. Az orrszarvúmadár elfogadta a tisztséget, sőt azt gondolta, az lesz a legjobb, ha mindjárt meg is lepi valami jövendöléssel a hiénákat. Így szólt hozzájuk:

  • A sakál és a víziló

    A hatalmas folyó, amely ismeretlen tájak felé igyekszik, mindig nehezen vesz búcsút a párás-zöld vadontól: még utoljára szétterül a sűrű cserjék között, és a faóriások koronái alatt mély medret váj magának. Ezek a csöndes őserdei vizek kedvelt gyülekezőhelyei az állatoknak: ide járnak napszállatkor szomjukat oltani.

  • A bajkeverő

    Sok éven át az oroszlán és a sakál elválaszthatatlan barátok voltak. Mindegyikőjüknek megvolt a saját vadászterülete az erdőben, és amelyikük zsákmányt ejtett, nagyokat kiabálva lakomára hívta a másikat. De Sunguru, a nyúl, nagyon féltékeny volt erre a barátságra, mert őt sohasem hívták, hogy tartson velük. El is határozta, hogy viszályt szít közöttük! "Összeugrasztom őket -- határozta el, és nem is húzta sokáig az időt.
    A következő alkalommal, amikor látta, hogy a két barát vadászni indul, elrejtőzött a két vadászterület között, és csendben várakozott. Egyszer csak hallja, amint az oroszlán hangosan kiáltja:

  • A kaméleon és az Isten felesége

    Az Isten elment sétálni, és összetalálkozott a kaméleonnal. A kaméleon lassan csoszogott egy falevélen. Megkérdezte tőle az Isten:
    -- Ó, te szegény! Szeretnél-e gazdag lenni?
    -- Hogy szeretnék-e? Hát hiszen, ha volna olyan ember, aki javakat adna nekem! -- felelte a kaméleon. -- De ember olyan nincs.
    Mondta erre az Isten:

  • Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka?

    A kis antilop szeretett jól élni: szerette a jó ételeket, italokat. Manapság az állatok nem isznak mást, csak vizet, de azokban a régmúlt időkben bizony még úgy szüretelték a pálmabort, akárcsak az emberek ma.
    A kis antilop a maga borát olyan állatoktól vásárolta, akik föl tudtak kúszni a fára, hogy megcsapolják.

  • A disznó meg az elefánt

    Egyszer régen a disznó így szólt az elefánthoz:
    -- Ugyan áruld már el, mitől nőttél ilyen nagyra?
    -- Hogy lásd, milyen jó szívvel vagyok hozzád -- válaszolta az elefánt --, adok neked a varázseledelből. Mindennap kapsz egy adagot, s ettől majd te is olyan nagy leszel, mint én.

  • A harc az ivóhely körül

    Az elefántok kutat ástak maguknak. De odamentek a páviánok is, ittak a kútból, és összepiszkolták a vizet. Másnap reggel az elefántok ismét inni akarnak a kútjukból, de a víz undorító, piszkos. A gyerekek pityeregtek:
    -- Vizet kérünk! Szomjasak vagyunk! Vizet, vizet!

  • Miért nem eszi meg a krokodilus a tyúkot?

    Volt egyszer egy tyúk, aki minden reggel lement a folyópartra, ott kapirgálgatott. Egy szép napon egy krokodilus csúszott a közelébe, megfenyegette, hogy megeszi. Felkiáltott erre a tyúk:
    -- Ne tégy ilyet, testvér!

  • Az elefánt és a béka

    Sokat meséltem már Elefánt úrról és Béka úrról, akiknek egy házban lakott a szerelmük. Egy nap Béka úr megszólította az Elefánt úr kedvesét, és azt mondta neki:
    -- Elefánt úr, a te kedvesed, az én lovam!
    Amikor éjszaka Elefánt úr eljött, a lány megmondta neki:
    -- Béka úr azt mondta, te vagy a lova!

  • Az oroszlán és a kilenc hiéna

    Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz:
    -- Osszuk szét magunk között a zsákmányt.

  • Az oroszlán király és a sas király

    Egy nap réges-régen egy fiatal pávián üldögélt egy magas, árnyékos fa alatt. Egyszer csak a felső ágak közül hangok szűrődtek le hozzá. Kíváncsi alkat lévén állandóan kész volt arra, hogy beleüsse az orrát mások dolgába. Most is nagyra nyitotta füleit, és addig nyújtogatta a nyakát, amíg meg nem látta a hangok tulajdonosát. A beszélgetés annál is inkább felkeltette érdeklődését, mivel uráról, a szárazföldi állatok királyáról volt szó.

  •  A mezeiegér

    A szegény mezeiegér megunta a mezőn való lakozást.

    „Hej - sóhajtozott magában -, mennyivel jobb dolga van a házi egérnek. Eső, szél, hideg nem sanyargatja, nem is éhezik, mindig kap valami morzsalékot, hulladékot a szobában.”

  • A kakas meg a szélkakas

    Élt egyszer két kakas; az egyik a szemétdomb ura volt, a másik a háztetőé. Hetyke és gőgös legény volt mind a kettő, és szakadatlan versengtek egymással, melyikük ér többet. Mit gondoltok, melyikük? Különben akármit gondoltok, nekünk megvan a magunk véleménye.

  • Bizonyisten!

    - Hátborzongató história! - kotkodácsolta egy jérce, mégpedig a falu ellenkező végén, mint ahol a história megesett. - Hátborzongató dolog történt a tyúkólban! Nem mernék egyedül aludni ma éjjel, nem én! Milyen jó, hogy annyian gubbasztunk a rúdon! - Aztán elmondta a históriát, amely csakugyan olyan rettenetes volt, hogy a tyúkoknak minden tolla szála az égnek meredt, a kakasnak meg lefittyedt a taraja. Bizonyisten!

  • Pöttöm Panna

    Volt egyszer egy asszony, aki hiába sóvárgott gyermek után, pedig beérte volna egy pirinyóval is. Végül elment egy öreg javasasszonyhoz, és azt mondta neki:

    - Gyermeket szeretnék, ha akkorkát is, mint a kisujjam fele. Adj tanácsot, mitévő legyek.

  • Jean de La Fontaine meséi

     

    1621 nyarán, Champagne tartományban, Chateau-Thierry településen, egy jómódú hivatalnokcsaládban született La Fontaine, az állatmeséiről ismertté vált francia költő.

    Ő tette igazi költeménnyé a fabula műfaját, melyet előtte nem tekintettek uralkodó műfajnak. Meséi nem tanulságos históriák, nemcsak állatmesék, hanem igazi költemények. A klasszicizmus szokását követve a nagy elődöktől vette át a témákat, ötvözte népi realizmussal, ötletességgel, állatismerettel.


     

     
  • A Bikaviadal és a békák.

    Két erős bika heves viadalra szállt

    Sokáig gyürködtek, egyik sem hátrált,

    A győzedelem egyik részre sem hajolt,

    Közel a csatatérhez békatanya volt,

    Kíváncsian nézik a békák e tusát,

  • A farkas és a kutya.

    Egy farkas, sovány éhen holt,

    Ki nem nagy báránytolvaj volt,

    Egy uraságnál meghízott

    Komondorral találkozott.