Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Ezeregy éjszaka - Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Omar ibn el-Khattáb és a fiatal beduin

Huszein ibn ar-Reiján, a sarif29 meséli, hogy az igazhívők fejedelme, Omar ibn el-Khattáb, egy nap népe közt ült, és igazságot osztott alattvalóinak, körülötte legkiválóbb és legelőkelőbb baráti tanácsadói, mikor egyszerre egy fiatalember jelent meg előtte, szemrevaló, csinos legény, tiszta ruha szép termetén. Két szép ifjú fogta erősen, és vonszolta az igazhívők fejedelme, Omar ibn el-Khattáb elé. Az igazhívők fejedelme jól megszemlélte ezeket is, amazt is, megparancsolta a kettőnek, bocsássák el az ifjút, aztán azt mondta, jöjjenek közelebb, és megkérdezte tőlük, mi bajuk van azzal a fiatalemberrel. Ők így feleltek: „Igazhívők fejedelme, egy apánk-anyánk van nekünk, egy a hitünk, egy a vérünk. Apánk bölcsességben, tanács- adásban kivált, mint seikh a törzseknél nagy becsületben állt. Alantas dolgokon felül állott lénye, közismert volt szerte sok szép erénye. Úgy nevelt fel minket jó atyánk, míg felnőttünk, jóságát sugározta ránk. Ő volt a legjobb, legnemesebb lélek, méltó példaképe költőnk énekének:

Megkérdeztek: „Abu ‘l-Szakr Seibánnak törzséből fakad?”
„Nem - mondtam én -, mert Seibán az, ki Abu ‘l-Szakrból szakadt!” Nem egy atyát fiának fénye sugároz be a nép előtt:
Így volt ez rég Adnánnal is, naggyá Mohammed tette őt.

Nos hát, apánk egy nap - az érett gyümölcsök miatt, meg hogy sétáljon egyet - kiment a kertjébe. Ekkor érte őt a halál, aki mindenkit megtalál - lásd ezt az istentelent!-, ő a gyilkosa, Alláh ne irgalmazzon neki soha! Most eljöttünk e bűnre megtorlásod kérni, kegyeskedj Alláh parancsa szerint a büntetést kimérni!”

Nemes; a Próféta leszármazottjait tisztelték ezen a néven. Rendszerint zöld turbánt, a nők zöld fátyolt viseltek.
Omar pedig szörnyű tekintetet vetett az ifjúra, és így szólt hozzá: „Ez ifjak ajkáról elhangzott a vád, most halljuk a választ, te is nyisd ki szád!”

Az ifjúban szilárd volt a szív és az elme, erős volt lelke, és merész a nyelve, csüggedés köpenyét hamar elvetette, félelem köntösét tüstént félretette. Az ajka felolvadt nyugodt mosolyban, szép szavakkal a kalifát üdvözölte nyomban, aztán ékes szóval ezt mondta el sorban: „Alláhra, ó, igazhívők ura, amit ők beszéltek, tudomásul vettem, színigazság minden, bevallom a tettem. Ahogy ők mondták, úgy volt az eset; ahogy Alláh elrendelte, minden úgy esett. Most elmesélem neked történetemet, a többi a te dolgod. Tudd meg, ó, igazhívők fejedelme, telivér arabok sarja áll előtted, akik legnemesebb fiai a földnek. Sivatagban töltöttem gyerekkorom, sátrak alatt, míg csak törzsemre rossz esztendők átka nem szakadt. Ekkor a család fölkerekedett, s gyerekével, holmijával elérte e helyet. Amint jártam-keltem utcán-téren-kerten, az ő kertjüknek hosszában vitt séta közben a lábam. Velem voltak tevéim is, szépek, becsesek; élükön a tevecsődör, a legbecsesebb, nemes volt vérre és alakra, bő ivadéknak büszke apja. Kancái közt, ha kiáll, akár egy koronás király. Egyszerre csak az egyik nőstény teve elfutott ez ifjak kertje fele, onnan egy falomb a falon átborult, hát az én tevém mohón utánanyúlt. Szaladtam, hogy elkergessem, hát egyszerre, uramisten! - ott termett egy öregember, dühödten szikrázó szemmel, oroszlánok haragjában, remegett minden tagjában, s ahogy ott állt egymagában a kertfalnak ajtajában: felkapott egy jó nagy követ, s megdobta a csődörömet. A kő kényes helyet talált: tüstént ráhozta a halált. Lerogyott, már láttam: vége, haragomban lánggal égve, a követ rá visszadobtam, eltaláltam, meghalt nyomban. Visszaszállt rá a végzete, önfegyvere végzett vele. Fájdalmában még jajgatott egy nagyot, amint a kő érte, aztán elhallgatott. Én rohantam, vitt a lábam, a két ifjú meg utánam, utolértek és lefogtak, most pedig elébed hoztak.”

Omar - a magasztos Alláh árassza ki rá kegyelmét - erre így szólt: „Mindent beismertél, amit tenni mertél, de nem segíthetek rajtad! Nem menekül tőlem ember, ez a törvény: büntetnem kell!”

„Hallom - felelt az ifjú -, és meghajlok az imám ítélete és az iszlám törvénye előtt. De mielőtt elítéltek, hadd mondjak el annyit, kérlek, hogy kisöcsémet kettőnk atyja - öreg volt már - árván hagyta. Pénzt is hagyott örökségül szépen, aranyat, ezüstöt tenger bőségében. Az egészet énrám bízta, tanúságul Alláht hívta, és így szólt hozzám: »Öcséd tulajdonát tedd el, vigyázz reá becsülettel.« Fogtam hát a pénzt, elástam, hogy hová, arról senki se tud a föld kerekén, csak én. Ha tehát engem most kivégeztetsz, a pénz elvész, és ennek te leszel az oka; a gyerek majd tőled kéri számon, amikor Alláh elé kerülsz a másvilágon. De ha kapok három napot, a gyereknek gyámot adok, itt leszek a határnapon, tartozásomat megadom, kezest hagyok nálad.”

Az igazhívők fejedelme egy időre elgondolkozva hajtotta le a fejét, aztán végignézett a jelenlevőkön és megkérdezte: „Ki lesz kezességem érte, hogy biztos a visszatérte?” Az ifjú megnézte minden jelenlevőnek arcát, és végül rámutatott Abu Dharr-ra, és azt mondta: „Ő lesz biztosítékom és kezesem.”

Ekkor Omar - a magasztos Alláh ragyogjon rá! - így szólt: „Abu Dharr! Figyeltél e beszé- dekre? Hallottad és kezeskedsz-e, hogy ez ifjú, ahogy monda, visszajön s nem tart bolonddá?”
• „Igen, ó igazhívők fejedelme - válaszolta az -, kezeskedem, Alláh kardja, színed előtt, hogy visszajön, ha jő a napja!”

Omar most beleegyezett a haladékba, és engedélyt adott az ifjúnak a távozásra.

Mikor a határidő végére járt, a nap eljárt, majdnem lejárt, az ifjú még mindig nem jelent meg a gyűlésteremben, ahol a kalifa már ott ült, és társai körülvették, mint csillagok a holdat. Ott
volt Abu Dharr is meg a panaszosok, akik számon kérték tőle: „Ó, Abu Dharr, mi van adósunkkal? Hogy is jönne vissza, ha egyszer megugorhatott? De mi nem mozdulunk el innen, amíg nem álltunk vérbosszút.” Abu Dharr így felelt: „Amily igaz fölöttünk az ég, ha letelt a három napos haladék és az ifjú nem tér vissza, kezességem rám üt vissza, az imámnak adom magam, elvághatjátok a nyakam!” Ekkor Omar - Alláh kegye ragyogjon rá! - így szólt:
„Alláhra, az iszlám törvényét Abu Dharron hajtom végre, ha az ifjú nem jön végre!”

A jelenlevők szeméből könny patakzott, a közönség soraiban sóhaj hallatszott. Majd nagy zaj kerekedett. A próféta társainak nagyjai kérték a két ifjút, legyen elég apjuk haláláért a pénzváltság, hogy ezzel a nép háláját is megváltsák. De ezek hajthatatlanok voltak, a vérbosszú végrehajtását követelték.

Amíg a tömeg kavargott-zavargott, és jajveszékelve siratta Abu Dharrt, egyszerre csak meglátják az ifjút, amint az embertömegen át utat törve oda tart. Az imámot a legékesebb szalámmal köszönti, míg az örömnek sugara egész arcát elönti, körötte ragyogott az izzadság gyöngykoszorúja. Így szólt: „A gyermeket anyja bátyjaihoz vittem, ami rá tartozik, mind felfedtem itten; a pénz dolgába őket beavattam, a kincset hol keressék, nekik megmutattam. Forró déli hőség nem csüggeszthetett el, hogy megtartsam szavam nemes becsülettel.”

Az emberek elámultak igazlelkű becsületességén, halálmegvető áldozatkészségén és rettenthetetlenségén. Az egyik azt mondta neki: „Nemes lelkű ifjú, ura vagy szavadnak, becsületet szerzel házadnak s magadnak!” - Az ifjú így felelt: „Nem tudjátok-e, hogy a halál elől, ha eljön az órája, nem menekül senki? Én megtartottam szavamat, hogy ne mondhassák, az emberekből kihalt a tisztesség.” - Abu Dharr meg így szólt a kalifához: „Igazhívők fejedelme, én kezességet vállaltam ezért az ifjúért, pedig azt sem tudtam, melyik törzsből jött, és azelőtt sohasem láttam. De amikor minden jelenlevő közül rám esett választása, és azt mondta: ő lesz a biztosítékom és kezességem - nem tartottam volna helyénvalónak, hogy visszautasítsam, becsületérzésem tiltotta volna, hogy cserbenhagyjam. Segítsünk máson, ezt kívánja az emberség, és olyan szó ne essék, hogy már kipusztult a tisztesség.”

Most a két ifjú szólalt meg: „Igazhívők fejedelme, mi odaajándékozzuk apánk vérét ennek az ifjúnak, aki becsülettel eljött, és lett a búból vigasság, hogy az emberek ne mondhassák, kihalt a jóság, igazság!”

Az imám is nagyon örült, hogy a megengesztelés sikerült, mert a becsületes, szavatartó ifjú tisztességgel előkerült; magasztalta Abu Dharr fennkölt lelkét, amely őt minden társa fölé emelte, és dicsérte a két ifjút elhatározásáért, hogy jósággal intézzék el panaszukat, dicsérte, és köszönetet mondott érte, és a költő szavait idézte:

Ki mással jót cselekszik, jutalmat érdemel, A tett Alláh elé jut, útján nem téved el!*

Aztán felajánlotta nekik, hogy megfizeti apjukért a vérdíjat a kincstárból, de ők azt mondták, már megbocsátottak neki, hogy a kegyes és magasztos Alláh arculatát majd meglássák - és akinek ez a lelke vágya, annak jótettét ne érje haszonlesés vádja!

Ugrás a lap tetejére

 

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd Udvarunkon Bobi kutya,kérdezi a kecskét:– Mond csak koma szereted- ea libapecsenyét?Mert én tudod úgy imádom,mégsem ad a gazdám...Szól a kecske:- Nem szeretem,ha kapnék, neked adnám.Cirmos cica így dorombol:– Sopánkodjatok csak!Én nekem, ha úgy akarom,pecsenyét is adnak!– Kukurikúúú!- szól a kakas,mindjárt itt az este!– Van még...
2019-01-22
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Tolsztolj - A tűz
A tűz Igaz történet Aratás idején az emberek s az asszonyok kimentek dolgozni a mezőre. Csak az öregek és gyermekek maradtak a faluban. Az egyik kunyhóban egy nagyanya maradt vissza három unokájával. Befutott a kemencébe s lefeküdt pihenni. Legyek szálltak reá s csípni kezdték. Fejét letakarta egy törülközővel és elszenderedett.Az egyik unoka, Mása (hároméves...
2019-01-21
Lev Nyikolajevics...
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Szondi
Arany János - Szondi „Beborult a csillagos ég felettünk,Uramisten! védd a hazát helyettünk,Vérünk áldozása,Életünk fogyásaHogy ne essék hiába:Oh, ne engedd, uramisten!Jutni pogány igába.” Szondi vitéz szomorkodik szivében;Töri török Drégel várát keményen;Basa büszkén járat:Adja fel a váratKegyelemért, cserébe.„Kegyelem az istennél van:Folyamodom...
2019-01-19
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól   Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.Lantot, hitet vígan szegre akasztok.Kicsit pirulok. Én és a Siker?Jöjjenek a tilinkós álparasztok,Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,Jöjjenek a finom kultúrlegények.Nem is tudom, hogy mi történt velem,Hát sokat érne itt a győzelem?S én száz arcban is kínáltam magam,Vénleánykodtam. Pfuj. Már...
2019-01-16
Ady Endre
Tovább is van mondjam még?
Image
Kínai tanmese - Miért ölte le Zeng Shet a disznót?
Miért ölte le Zeng Shet a disznót? Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam,...
2019-01-16
Kínai tanmese
Tovább is van mondjam még?
Image
Kínai tanmese - Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani
Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a...
2019-01-14
Kínai tanmese
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Petrics Somához
Petrics Somához Bűvölőn hangzik dalod, óh barátomPetrics, és e szű öröm-érzeteknekTengerében leng, s feledem keservem,Hogyha te zengesz. Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnékBőven én néked dalodért; de sorsomNem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjuNyerhete tőle. Hát legyen versem dijad és jutalmad,S majd ha a végzet kiszakaszt karodbólEngem; olvasván ezeket,...
2019-01-13
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd
Titi Hajnalka - Udvari párbeszéd Udvarunkon Bobi kutya,kérdezi a kecskét:– Mond csak koma szereted- ea libapecsenyét?Mert én tudod úgy imádom,mégsem ad a gazdám...Szól a kecske:- Nem szeretem,ha kapnék, neked adnám.Cirmos cica így dorombol:– Sopánkodjatok csak!Én nekem, ha úgy akarom,pecsenyét is adnak!– Kukurikúúú!- szól a kakas,mindjárt itt az este!– Van még addig, na hess innen!Mekegi a kecske. {loadposition mobil} A szerző profilja
Tolsztolj - A tűz
A tűz Igaz történet Aratás idején az emberek s az asszonyok kimentek dolgozni a mezőre. Csak az öregek és gyermekek maradtak a faluban. Az egyik kunyhóban egy nagyanya maradt vissza három unokájával. Befutott a kemencébe s lefeküdt pihenni. Legyek szálltak reá s csípni kezdték. Fejét letakarta egy törülközővel és elszenderedett.Az egyik unoka, Mása (hároméves kislány), kinyitotta a kemenceajtót, parazsat kotort egy cserépdarabba s kiment vele a pitvarba. Pár kéve volt a pitvarban, az asszonyok vitték oda, hogy kévekötőt csináljanak belőlük. Mása kivitte a parazsat, letette a kévék alá s fújni kezdte. Mikor meggyulladt a szalma, megörvendett, bement a szobába; Kirjuskát, a kicsi öccsét kézen fogta (másfél esztendős volt, nemrég kezdett járni), és ezt mondta neki: - Nézd, Kirjuska, milyen kemencetüzet csináltam.A kévék ropogva égtek. Mikor a pitvart ellepte a füstjük, Mása megszeppent és visszafutott a házba. Kirjuska elesett a lépcsőn, beverte az orrát, pityeregni kezdett. Mása bevonszolta a szobába s a pad alatt mind a ketten elrejtőztek.Nagyanyó aludt, semmit sem hallott. A nagyobbik fiú, Ványa (nyolcéves volt), künn kószált az utcán. Mikor meglátta, hogy füst gomolyog a pitvarból, odaszaladt az ajtóhoz, keresztül­ugrott a füstön s anyót költögetni kezdte. Anyó félálomban, eszét vesztve felugrott, és ki­szaladt az udvarra, hogy embereket hívjon.Azalatt meg Mása ott ült a pad alatt és egy kukkot sem szólt, csak a kicsi öccse kiáltott, mert nagyon megütötte az orrát.Ványa meghallotta a kiáltozást, benézett a pad alá és odakiáltott Másának: - Megégsz, fuss el onnan! - Mása kifutott a pitvarba, de a füsttől és lángtól nem tudott átmenni. Visszafordult a szobába. Akkor Ványa kiemelte az ablakot s ráparancsolt, hogy másszék ki rajta. Amikor ki­mászott, Ványa megragadta a kisöccsét és vonszolni kezdte. De hát nehéz volt az öccse s nem is akart a bátyjának szót fogadni. Sírt és el-ellökte Ványát. Ványa kétszer is elesett, míg az ablakig vonszolta: mert a kunyhó ajtaja már égett. Ványa kitolta a kisfiúcska fejét az ablakon s ki akarta egész testét taszítani: de a gyermek (csak úgy remegett félelmében) megkapaszkodott a kis kezével s nem engedte. Akkor Ványa odakiáltotta Másának: - Fogd meg a fejét s húzd! - ő meg taszította, így húzták ki az ablakon keresztül, aztán ők is...
Arany János - Szondi
Arany János - Szondi „Beborult a csillagos ég felettünk,Uramisten! védd a hazát helyettünk,Vérünk áldozása,Életünk fogyásaHogy ne essék hiába:Oh, ne engedd, uramisten!Jutni pogány igába.” Szondi vitéz szomorkodik szivében;Töri török Drégel várát keményen;Basa büszkén járat:Adja fel a váratKegyelemért, cserébe.„Kegyelem az istennél van:Folyamodom elébe!” „Hadakozó vitéz népem mind kevés,Fogy az ember, szaporodik a törés;Minden katonámraEgy-egy kapu tárvaDőledező falamon:De azért mi nem megyünk ki,Itt halunk meg a romon.” Hallja Márton, Oroszfalu pásztora,Kezeinél az úri szent vacsora... (1856 körül) loadposition szalag}  
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól
Ady Endre - Búcsú siker-asszonytól   Nem kellek. Jól van. Jöjjön, aki kell.Lantot, hitet vígan szegre akasztok.Kicsit pirulok. Én és a Siker?Jöjjenek a tilinkós álparasztok,Jöjjenek a nyafogó ifju-vének,Jöjjenek a finom kultúrlegények.Nem is tudom, hogy mi történt velem,Hát sokat érne itt a győzelem?S én száz arcban is kínáltam magam,Vénleánykodtam. Pfuj. Már vége van. Ügyes kellner-had famulusa tán?Éhes szemben vörös, vadító posztó?Legyek neves hős kis kenyércsatán?Fussak kegyért én, született kegyosztó?Eh, szebb dolog kopott kabátba szokni,Úri dölyffel megállni, mosolyogni,Míg tovább táncol kacsintva, hívaA Siker, ez a nagy hisztérika.Nyomában cenkek. No, szép kis öröm.Ezekkel együtt? Nem, nem. Köszönöm. {loadposition szalag}
Kínai tanmese - Miért ölte le Zeng Shet a disznót?
Miért ölte le Zeng Shet a disznót? Zeng Shen felesége a piacra indult. A fia sírt, könyörgött, hogy vigye magával.- Maradj veszteg! - kiáltott rá az anyja. - Amikor hazajövök, levágjuk neked a disznót. Amint az asszony hazatért, látja, hogy Zeng Shen disznóvágáshoz készülődik. Az asszony rákiáltott.- Mit csinálsz? Nem gondoltam én azt komolyan! Csak azért mondtam, hogy a gyerek veszteg maradjon.- Hogyan képzeled így becsapni a gyereket? - kérdezte Zeng Shen. - A kisgyerek tudatlan, min­­den­ben a szüleit utánozza. Ha becsapod a gyereket, hazugságra tanítod. Ha az anya be­csapja a gyerekét, a gyerek többé nem fog bízni benne, márpedig úgy lehetetlen tisztességgel felnevelni gyereket.Azzal leszúrta a disznót.Han Fei Zi {loadposition szalag}
Kínai tanmese - Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani
Az ember, akit tetette, hogy tud fűzfa sípon játszani Xuan herceg fűzfasíp-muzsikát rendelt, és háromszázan zenéltek számára. Egy Nanguo nevű tudós megirigyelte a zenészek dicsőségét, azt kérte a hercegtől, hadd játsszon ő is a zene­karban. A herceg pillanatnyi szeszélyétől indíttatva, néhány száz ember megélhetéséhez elegendő fizetséggel jutalmazta a tudóst. Xuan herceg halála után Min herceg lépett a trónra, ő viszont csak a szóló előadásokat kedvelte.Nanguo ekkor megszökött az udvarból.Han Fei Zi Fordította: Striker Judit {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Petrics Somához
Petrics Somához Bűvölőn hangzik dalod, óh barátomPetrics, és e szű öröm-érzeteknekTengerében leng, s feledem keservem,Hogyha te zengesz. Zengj! - Ha dús volnék, aranyat fizetnékBőven én néked dalodért; de sorsomNem kegyel. Csak vers, mit az árva ifjuNyerhete tőle. Hát legyen versem dijad és jutalmad,S majd ha a végzet kiszakaszt karodbólEngem; olvasván ezeket, lebegjenDalma eszedben. Ostfiasszonyfa, 1839. szeptember 4. {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés