Meséld.hu
Mese, nem csak gyerekeknek

Hirdetés

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok A majomhíd
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - hetedik rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

A majomhíd

Ermintrude királyné még soha életében nem látta férjét olyan haragosnak, mint ezen az éjszakán. Fogát csikorgatta dühében. Mindenkit leszamarazott. A palota macskájához hozzá­vág­ta a fogkeféjét. Hálóingben szaladgált fel-le, felkeltette egész hadseregét, és elszalajtotta őket az őserdőbe a doktor után, hogy fogják el. Aztán keresésükre küldte összes szolgáját, még a szakácsokat, a kertészeket, a borbélyt meg Bumpo herceg nevelőjét is. Még a király­nénak is, aki pedig fáradt volt, mert egész este szűk cipőben táncolt, össze kellett szedelőz­ködnie, hogy segítsen a katonáknak a keresésben.

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok Polinézia és a király
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - hatodik rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

Polinézia és a király

 Egy darabig sűrű erdőn át haladtak, aztán egy szép tisztásra érkeztek, s előttük állt a király sárból épült palotája.

Itt élt a király feleségével, Ermintrude királynéval és fiukkal, Bumpo herceggel. A herceg éppen lazachalászaton volt, de a király és a királyné egy nagy ernyő alatt ott ült a palota kapujában. És a királyné aludt.

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok A nagy utazás
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - ötödik rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

A nagy utazás

Ettől kezdve hat teljes hétig semmi egyebet nem tettek, csak vitorláztak a hullámzó tengeren, egyre a fecske nyomában, aki a hajó előtt repült, és mutatta az utat. Éjszaka apró lámpát vitt a madárka a csőrében, hogy el ne veszítsék szem elől; más hajók népe pedig, amikor elhaladva meglátta, azt hitte, hogy a kis lámpa hullócsillag.

Doktor Dolittle és az állatok - negyedik rész
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - negyedik rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

Üzenet Afrikából

Nagyon hideg tél volt. Egy decemberi estén, amikor az egész társaság körbeülte a kandallót, és a doktor hangosan felolvasott nekik egy könyvből, amit ő maga írt állatnyelven, Tu-Tu, a bagoly hirtelen így szólt:
- Pszt! Mi ez a zaj odakünn?

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok Újabb pénzgondok
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - harmadik rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

Újabb pénzgondok

A doktor hamarosan újra sok pénzt keresett, és nővére, Sarah új ruhát csináltatott magának, és boldog volt.
Egyik-másik állat tulajdonképpen csak tanácsért jött a doktorhoz, de olyan beteg volt, hogy ott kellett maradnia a házban néha egy hétig is. Ezek, amikor felgyógyultak, karosszékekben üldögéltek a kertben, és úgy élvezték az enyhe napsugarakat. Sokan közülük, amikor már egészen meggyógyultak, nem is akartak többé elmenni, annyira megszerették a doktort és a házát. Neki pedig nem volt szíve a kérésüket visszautasítani, így aztán idő múltával egyre több és több kedvence lakott vele.

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok
Galantusz Grafika illusztráció

Doktor Dolittle és az állatok - második rész

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

Az állatok beszéde

Egy szép napon úgy esett, hogy a doktor a macskaeledeles emberrel, aki gyomorfájása miatt jött el hozzá, a konyhában ült és beszélgetett.

- Ugyan miért nem hagy föl az emberek gyógyításával, és miért nem lesz az állatok doktora? kérdezte a macskaeledel-árus.
Polinézia, a papagáj eddig az ablakpárkányon ülve nézett ki az esőbe, és egy régi matrózdalt dúdolgatott magában. Most abbahagyta a dúdolást, és felfigyelt.