Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin digitális kiadását, mely minden hónap első napjaiban jelenik meg.

Doktor Dolittle és az állatok - hatodik rész

Meseillusztrálás

Hugh Lofting: Doktor Dolittle és az állatok

Polinézia és a király

 Egy darabig sűrű erdőn át haladtak, aztán egy szép tisztásra érkeztek, s előttük állt a király sárból épült palotája.

Itt élt a király feleségével, Ermintrude királynéval és fiukkal, Bumpo herceggel. A herceg éppen lazachalászaton volt, de a király és a királyné egy nagy ernyő alatt ott ült a palota kapujában. És a királyné aludt.
Amikor a doktor a palotához ért, a király megkérdezte tőle, hogy mi járatban van, és a doktor elmondta neki, miért jött Afrikába.
- Nem engedem meg - felelte a király -, hogy átutazz országomon. Sok évvel ezelőtt egy fehér ember jött ezekre a partokra, és én nagyon jó voltam hozzá. De ő nagy lyukat ásott a földbe, hogy aranyat leljen, aztán megölt minden elefántot agyaraikért, majd pedig titokban elutazott hajóján; még csak annyit se mondott, hogy „köszönöm". Ezért fehér ember soha többé nem utazhat át Jolliginki birodalmán.
A király ezzel odafordult a feketékhez, akik a közelben álltak, és így szólt:
- Vigyétek ezt az orvosságos embert összes állatával, és csukjátok be őket a legerősebb börtönömbe.
Így hát hat fekete ember elvezette a doktort és állatait, és valamennyit kőbörtönbe csukták. A börtönnek csak egy kicsi rácsos ablaka volt, az is magasan a falban, az ajtó pedig vastag volt és erős.
Ekkor valamennyien nagyon elszomorodtak. Göb-Göb, a malac elsírta magát, de Csi-Csi rászólt, hogy megveri, ha nem hallgat el, mire csöndben maradt.
- Mind itt vagyunk? - kérdezte a doktor, mikor egy kicsit hozzászokott szeme a félhomályhoz.
- Azt hiszem, igen - felelt a kacsa, és hozzálátott, hogy számba vegye a társaságot.
- Hol van Polinézia? - kérdezte a krokodil. - Nincs itt.
- Biztos vagy benne? - kérdezte meglepetten a doktor. - Nézz csak jól körül! Polinézia! Polinézia! Polinézia!
- Lehet, hogy megszökött - morgott a krokodil. - Ez éppen reá vallana! Csöndesen meglépett, elment az őserdőbe, amint a barátai bajba jutottak.
- Igazán nem vagyok olyan jómadár - mondta a papagáj, előbújva a doktor hátsó zsebéből. Láthatjátok, hogy én olyan kicsi vagyok, hogy kiférek az ablak rácsai között. Attól féltem, hogy a feketék is észreveszik ezt, és kalitkába csuknak, így hát, mialatt a király nagyban beszélt, én elbújtam a doktor zsebében, most pedig itt vagyok. A tengerészek ezt hadicselnek nevezik - fejezte be, lesimítva tollait a csőrével.
- Jóságos isten - kiáltott fel a doktor -, szerencséd, hogy nem ültem rád!
- Most figyeljetek - mondta Polinézia. - Ma este, amint besötétedik, átbújok a rács között, és elröpülök a palotába. És akkor majd meglátjátok, hamarosan találok utat-módot arra, hogy a király valamennyiünket kiengedjen a börtönből.
- Ó, hogyan tudnád ezt megtenni - mondta Göb-Göb, és újra sírni kezdett - hiszen te csak egy madár vagy!
- Igaz, teljesen igaz - felelte Polinézia -, de ne felejtsd el, hogy noha csak madár vagyok, úgy tudok beszélni, mint az emberek, és ismerem ezeket a feketéket.
Eljött az éjszaka. Amikor a hold átsütött a pálmafák ágai között, és a király valamennyi embere lefeküdt aludni, a papagáj kisurrant a börtön rácsai között, és átrepült a palotához. Az éléstár ablakát egy héttel ezelőtt betörte egy teniszlabda, és Polinézia ezen a lyukon át belesett a palota belsejébe.
Hallotta, hogy Bumpo herceg horkol hálószobájában, amely a ház legtávolabbi zugában volt.
Bemászott, lábujjhegyen feltipegett a lépcsőkön, és eljutott a király hálószobájáig. Nagy óvatosan kinyitotta az ajtót, és belesett.
A királyné nem volt otthon. Ezen az estén unokatestvérénél táncolt. A király mélyen aludt az ágyban.
Polinézia csöndesen bemászott az ágy alá, aztán elköhintette magát, éppúgy, ahogy Dolittle doktor szokta. Polinézia mindenkit kitűnően tudott utánozni.
A király félig kinyitotta a szemét, és álmosan kérdezte:
- Te vagy, Ermintrude? - Azt hitte ugyanis, hogy a királyné érkezett haza a táncmulatságból.
A papagáj most még egyet köhögött, de hangosan, mint egy férfi.
A király egészen felébredt, felült az ágyban, és azt kérdezte:
- Ki az? Ki van itt?
- Én vagyok itt, doktor Dolittle - felelte a papagáj a doktor hangján.
- Mit keresel a hálószobámban?! - kiáltott fel a király. - Hogyan merészeltél kijönni a börtön-ből? És hol vagy? Nem látlak!
A papagáj nevetett, hosszan, mélyen, vidáman, ahogy a doktor szokott.
- Ne nevess - mérgelődött a király -, hanem gyere elő, hogy lássalak!
- Ostoba király! - felelte Polinézia. - Elfelejted, hogy John Dolittle-lel beszélsz, aki dr. med. és a legcsodálatosabb ember a földön. Persze hogy nem látsz. Láthatatlanná tettem magam. Nincs semmi, amit én meg ne tudnék tenni. Figyelj! Ma éjjel azért jöttem el hozzád, hogy óva intselek és figyelmeztesselek. Ha nem engeded meg, hogy összes állatommal háborítatlanul utazhassam át országodon, olyan beteggé teszlek téged és egész népedet, mint amilyen betegek a majmok. Mert beteggé vagy egészségessé tudom tenni az embereket, csak fel kell emelnem a kisujjamat. Tüstént küldd a katonáidat, hogy nyissák ki a börtön ajtaját, különben bedagad a torkod, mielőtt felkel a nap Jolliginki dombjai fölött.
A király nagyon megijedt és remegni kezdett.
- Doktor úr - kiáltotta -, minden úgy lesz, ahogy parancsolod, csak fel ne emeld a kisujjadat, kérlek szépen!
Ezzel kiugrott az ágyból, és úgy, ahogy volt, szaladt parancsot adni a katonáknak, hogy nyissák ki a börtön ajtaját.
Alighogy kiment a szobából, Polinézia is kibújt az ágy alól, letipegett a lépcsőn, és az élés-kamra betört ablakán át elhagyta a palotát.
Hanem a királyné, aki a saját kapukulcsával éppen akkor nyitotta ki hazajövet a hátulsó ajtót, látta, amint a papagáj kibújik a törött ablakon. És amikor a király visszajött, hogy újra lefeküd-jék, elmondta neki, amit látott.
A király ekkor rájött, hogy alaposan felültették, és iszonyú haragra lobbant. Azonnal vissza-szaladt a börtönhöz.
Csakhogy akkor már késő volt. Az ajtó nyitva állt. A börtön üres volt. A doktor és állatai eltűntek.
Grimm - A nagyapó és az unoka - Bunicul şi nepotul
Szeretném, ha vadalmafa lennék!

Kapcsolódó bejegyzések

 

Hozzászólások

Még nincs ilyen. Legyél te az első hozzászóló.
Már regisztráltál? Bejelentkezés itt
Vendég
2021. április 18. vasárnap

Captcha kép

By accepting you will be accessing a service provided by a third-party external to https://meseld.hu/

Ha érdekelnek kiadványaink és érdekességeink, iratkozz fel leveleinkre. Most letölthető naptárat adunk neked.
A feliratkozóknak automatikusan küldjük a Dió Magazin hónap első napjaiban megjelenő aktuális PDF számát.