A csalfa nyúl

Egyszer a nyulat ebédre az elefánt, vacsorára a ví- ziló hívta meg. Ebéd után így szólt az elefánthoz: – Hét nap múlva viszonzom a szíves vendéglátást. Akkora fûnyalábot tálalok föl neked, mint maga a ví- ziló. Vacsora után pedig így szólt a vízilóhoz: – Egy hét múlva hálából én látlak vendégül téged: estebéded akkora szénaköteg lesz, mint maga az elefánt.

A hetedik nap délutánján a nyúl meg is jelent az elefánt elõtt. Két mellsõ tappancsa közt hosszú kötelet tartott. A végét rácsomózta az elefánt ormányára, majd így szólt: – Húzd! A túlsó végén van a fûnyaláb! Aztán a vízilóhoz szaladt, a kötél másik végét a víziló agyarára csomózta, és így szólt: – Húzd! A túlsó végén van a szénaköteg! Nosza, húzta egyik is, másik is, és nemsokára a két behemót állat egymással szemközt állt. Elmondták a nyulat pimasznak, csalónak, és megfogadták, hogy ha elkapják, akkor... Hogy mi lett volna akkor... soha sem derült ki, mert a csalfa nyúl többé nem került az útjukba.