Mese nem csak gyerekeknek

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb meséink, iratkozz fel értesítésünkre!

Olvasd el a Használati feltételeket

Afrikai mese -Gongongo és Fudwazana története

Csillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktívCsillag inaktív
 

Gongongo és Fudwazana története

Amikor még ez a kerek világ sokkal kedvesebb hely volt, mint manapság, az állatok barátságban éltek egymással. Boldog mindennapjaik felett a nagyszerű és nemes lelkű Oroszlán, a vadállatok királya uralkodott. Mindegyikük növényevő volt, akárcsak az emberek. Ám a Teremtő a világ keletkezésekor nem adott földet az állatoknak, így kénytelenek voltak azon élni, amit az emberszomszédjaik megművelt földjeiről szereztek. Veszélyes dolog volt, sokuk életébe került. Alattvalóinak megfogyatkozása nagy szomorúságot okozott az Oroszlán királynak, össze is hívta népét.
Valójában nem is az oroszlán volt a legnagyobb az állatok között. Sokan méretesebbek voltak nála -- a bivaly, az elefánt, az orrszarvú, a magas zsiráf és még néhányan. Őt igazságossága és az emberekkel szemben tanúsított bátorsága tette uralkodóvá. Így odaadó alattvalóinak a tisztelete és az a tény, hogy nem akadt versenytársa, arra a gondolatra vezette az oroszlánt, hogy a világon senki sem olyan erős, mint ő. Ebben a tudatban élte napjait, és nem számolt Gongongóval, a hatalmas szörnnyel, aki a vadállatok földjétől messze tanyázott. Azon élt, amit talált -- ha éppen nem akadt hús zsákmányként, akkor növényeket evett. Olyan hatalmas volt, hogy az olyan kis állatokat, mint a bárány vagy a kecske, meg sem rágta, hanem egészben nyelte le. Hatalmas bendőjébe képes volt egyszerre három állatot is betuszkolni. Természetesen nem jött el az oroszlán által összehívott gyűlésre.
-- Alattvalóim! -- szólt ünnepélyesen a király, amikor az összes állat egybegyűlt. -- Túl sok állat veszti el életét élelmet gyűjtve emberszomszédaink földjén. Ez így nem mehet tovább. Nincs más hátra, mint nekünk, magunknak is földet kell művelnünk. Minden állat szántson és vessen saját kis földdarabkáján, hogy legyen mit ennie. Menjünk hát, és keressünk alkalmas területet!
Izgatott morajlás vonult végig a seregleten, ahogy uralkodójuk tervét hallgatták.
-- Úgy van! Miért ne termeszthetnénk magunknak gabonát? -- kérdezgették egymást lelkesen. El is kezdték a kutatást. Egyik vidékről a másikra mentek, míg végül felfedeztek egy nagy műveletlen földet messze minden emberi élettől. Mindannyiuknak nagyon tetszett. Másnap reggel a király mindenkinek adott egy kapát. Nagy zsivajjal fogtak hozzá a munkához, míg be nem vetették az egész területet. A kiválasztott föld gazdag és termékeny volt, nemsokára pedig jó gabonát adott. Az állatok mindennap vidáman aratták munkájuk gyümölcsét.
Ám egy nap nagy meglepetésükre -- és még nagyobb haragjukra -- azt látták, hogy az egész terület pusztasággá változott. Egy szál nem sok, de annyi zöldet sem találtak rajta. A föld közepén pedig ott feküdt a világ leghatalmasabb teremtménye, amit valaha is láttak. Rémülten menekültek haza és mesélték a királyuknak, mit láttak. Az oroszlán azt mondta nekik, maradjanak hátra, ő pedig elment, hogy megnézze a betolakodót. De amikor meglátta, milyen hatalmas és milyen rémisztő, be kellett látnia, hogy túl nagy ellenséggel áll szemben. Harc helyett mérgesen ráüvöltött:
-- Ki vagy te? Hogy merészelsz betolakodni arra a földre, amit alattvalóim választottak gabonatermesztésre? Milyen jogon jöttél a királyságomba?
A szörny rémítő hangon bömbölt vissza:
-- Én vagyok Gongongo! Az, aki bivalyokat nyel le egészben, szőröstül-bőröstül. Téged is le tudnálak nyelni, kis oroszlán. Hogy mit keresek a földeden?! Azért jöttem ide, mert éhes voltam. Ki állít meg engem?
Az oroszlán -- bátorsága ellenére -- rémülten nézett a szörnyűséges lényre. Aztán hirtelen sarkon fordult, és mentette az irháját. Félelem lett úrrá alattvalóin, amikor látták, hogy még nagyra becsült királyuk sem tud semmit tenni, hogy megszabadítsa őket a veszélytől. Percnyi kényelmetlen csend után Fudwazana, a teknős lépett elő, és így szólt:
-- Királyom, én megszabadítalak téged a gonosz szörnytől, ha adsz nekem fegyvert. Adj egy olyan kis fejszét, amely elég kicsi ahhoz, hogy a páncélom alá rejtsem. Jól élesítsd meg, és majd meglátod, hogy igazat szóltam.
Habár az oroszlán nem hitt abban, hogy egy ilyen kis teremtmény képes legyőzni a szörnyet, adott neki egy jól megélezett fejszét. Hosszú idő múlva -- mivel a teknős nem tud gyorsan haladni -- Fudwazana elérte a helyet, ahol a szörny feküdt. Bátran feldöcögött a húshegy tetejére. Ott megállt és így kiáltott:
-- Ki vagy te, akinek rút teste elpusztította a földünket?
A szörny úgy válaszolt, ahogy az oroszlánnak is:
-- Én vagyok Gongongo! Az, aki bivalyokat nyel le egészben, szőröstül-bőröstül. Egyszerre három bárány meg sem kottyan nekem! Te, Fudwazana, olyan kicsi vagy, hogy a nyelvem alá lökhetnélek, és soha ki sem jönnél onnan.
-- Nos, barátom -- felelte a teknős --, hálás lennék, ha így tennél, hiszen minden élelmünket felfaltad, nekünk semmit sem hagytál. Nagy kiváltság lenne számomra, ha a nyelved alatt élhetnék, és így elkaphatnék néhány morzsát abból, amit éppen eszel.
Mivel éppen Gongongo szája előtt állt, a hatalmas szörny rögtön megfogta és betette nagy sárga nyelve alá.
-- Most majd meglátjuk, kinek van több sütnivalója -- kuncogott magában Fudwazana, amikor a hatalmas száj bezáródott körülötte. Azzal kihúzta a kis fejszét a páncélja alól, és össze-vissza kaszabolta Gongongo bőrös nyelvét. Csitt, csatt! A hatalmas teremtmény reszketve ült fel, el sem tudta képzelni, mi történik vele. Csitt, csatt -- haladt a borotvaéles kis fejsze. Gongongo olyat üvöltött a fájdalomtól, hogy az egész országban hallották. Az állatok remegve bújtak össze, mert azt hitték, hatalmas ellenségük feléjük tart, hogy véget vessen életüknek. Fudwazana közben nem vesztegette az időt -- mihelyst elérte a nyelv tövét, egy nagy lendülettel kivágta. A fájdalmas üvöltések idővel elcsitultak, az állatok pedig előmerészkedtek rejtekükből, hogy a teknőst hangosan biztassák. Ahogy egyre közelebb értek, ott találták haldokló ellenségüket. Fudwazana betartotta ígéretét. A győztes teknős hangosan énekelve mászott ki a szörny szájából: Én vagyok, én vagyok a teknős, én vagyok, aki megölte Gongongót! Mondani sem kell, hogy az állatok milyen ujjongással vették körül a bátor hőst. Örömdalokat énekelve vitték haza. Ettől a naptól kezdve senki sem háborgatta őket földjükön, a teknősöknek pedig azóta is nagy a becsületük az állatok között. Úgy tartják, hogy ők a legbölcsebbek, a legfortélyosabbak, legbátrabbak mindannyiuk között. Éljenek a teknősök!

Comments powered by CComment

Legfrissebb anyagok

G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a...
2019-07-23
G. Joó Katalin
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá...
2019-07-23
Zagyi G.Ilona
Tovább is van mondjam még?
Image
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert...
2019-06-29
Titi Hajnalka
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Barátomhoz
Arany János - Barátomhoz - Petőfihez Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:S mily szívesen fogadnék szót neked!De átkozott gebe az a Pegaz,Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.Tegnap már mintha írni kezdenék,Egészen a tollrágásig menék,De, varjú tépje meg a rossz lovát,Hiába biztatám, hogy: co tovább!Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talánEgy kis Petőfiség ragadna...
2019-06-28
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Babits Mihály - Kék faluk
Kék faluk Ki járt már a kék falukban?Ki a csunya kék falukban?hol a kék fal sértő színnelközepellik zöld zsalukban? Ott a cifra házak ormacifrán ott a házak ormaházak orma kék kereszttelpompáz mintha sírkő volna. Mindenik ház egy-egy kriptas mindeniknek megvan titka:nemzedékek asznak bennea világból kihajítva. Nemzedék ott több ne asszon,ember ottan ne mulasson,ottan...
2019-06-28
Babits Mihály
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús...
2019-06-26
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
G. Joó Katalin - Mesevonat
G. Joó Katalin - Mesevonat Ziki-zaka-zakatol,mesevonat valahol.Forognak a kerekek,sok kis gyerek integet. Pöfög, köhög, kanyarog,mesék útján csavarog.Fütyörészve meg-megáll,víg meséket muzsikál. Örülnek a gyerekek,a mozdony meg füttyöget.Sihu, sihu, pöff, pöff, pöff,Mesevonat itt zötyög. Mesekapu kitárul,a sok gyerek elámul.Mese, mese, meskete,kezdődjék hát a mese! {loadposition szalaag}
Zagyi G.Ilona - Béka-móka
Zagyi G.Ilona - Béka-móka Esik eső, csak úgy szakad,strand készül az eresz alatt.Ez lesz a jó béka-móka,beugrálni a hordóba.Süthet a nap, jöhet meleg,jót hűsöl ki benne lebeg.Szőlő levél árnyékot ad,mint egy ernyő, akkora nagy.Szára hull a házi tóba,nem is kell jobb libikóka.Béka-nóta harsány, rekedt,visszhangzik, hogy elégedett. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Zagyi G.Ilona - Világ vége
Zagyi G.Ilona - Világ vége INagy kalandra készült,mert tudnia kéne,még ma megkeresi,hol a világ vége. Kosárba pakolta,ami nagyon fontos,a kedvenc babájáts nyuszit, a bozontost. Kell még egy kis süti,alma is az útra,miután elkészült,kezdődhet a túra. Csöndben nyílt az ajtó,senki meg ne hallja!Hamar véget érnea merész kalandja. Egy társa is akadt,hozzá dörgölőzött,udvaron a cicanyomába szegődött. Tarka lepkék szálltaka virágos kertben,megállt, "Olyan szépek!"nézte önfeledten. Majd eszébe jutott,hogy neki doga van,hogy hova is készültilyen nagy titokban. Megállt a kapuban.Merre is induljon?Hol a világ vége,túl az árkon-bokron? Leült a kispadra,kosár az ölében,bizony, megéhezetta nagy sietségben. Kevés lett a süti,gyorsan elmajszolta,amitől szomjas lett,szomját oltja alma. Gondolkodott rajta,most aztán mi legyen.Uzsonnája nélkültovább minek menjen. Várhat még egy kicsitaz a világ vége,meg aztán elfáradta hősiességben. Majd megkérdi anyát.Tudja-e, merre van?Nem megy ő sehovaéhesen, álmosan. {loadposition szalag} Gyökér-falvi történetek című verses-mese Mesék kérdések kora
Titi Hajnalka - Dínó bánat
Titi Hajnalka - Dínó bánat Valamikor réges- régen,Élt egy kicsi kis ősember.Volt egy szuper bunkós botja,Vadászott ő minden reggel! Rettegtek is tőle nagyon,Kicsi dínók, no és nagyok.Úgy gondolták, e világon,Csak miatta nem boldogok! Hiszen, ha éhes volt, ha nemBúbolta az állatokat.Sok értelme régen sem volt,Ám a hobbi vadászatnak! Miért jó ölni állatokat,Csak mert épp ahhoz volt kedve?Úgy gondolták megváltozna,Ha egy szép nap megnősülne. Ezért aztán egy bátor dínó,Bejárta a hegyvidéket.Hogy egy szemre való leányt, tt kerítsen feleségnek. Talált is ő egy teremtést,Épp a törzsfőnöknek lányát.Egy szikláról ugrott le rá,S megragadta gyönge vállát... Szaladtak a törzsfőnökhöz,A szemtanúk, hogy elmondják:Egy tüzet okádó sárkány,Vitte el a király lányát! Így születnek a legendák,Mióta ember él a földön:A történtekhez hozzá tesznek,Hogy félelmetesebbnek tűnjön... A dínóból így lesz sárkány,A farkasból farkasember,Szivárványból fényalagút,Tóból Óperenciás tenger... No de lássuk, hogyan fogadtaŐsemberünk a kis hölgyet?Mikor meglátta, azt hitte:Hogy le kell üsse, mint eddig mindent! Ám a szíve bent azt súgta:Kedvesnek kellene lenni.Így aztán ő meg is próbált,Vadászattal kedveskedni... Az őslány most nézett nagyot,Hisz imádta az állatokat.Mindjárt le is teremtetteA fiút, hogy ezt így nem szabad! S lám a kicsi ősemberke,Végre nem vadászott annyit.Csak amennyit enniük kellett,Félre tette a vadász hobbit. Bár alig telt néhány év el,S születtek kis ősemberek,Akiknek a dínó húsból,Napról napra több hús kellett. Nem volt épp jó ötlet ez sem,Néztek most a dínók nagyot.S úgy érezték e világon,Csak miatta nem boldogok... {loadposition szalag} A szerző profilja
Arany János - Barátomhoz
Arany János - Barátomhoz - Petőfihez Unszolsz, hogy írjak holmi verseket:S mily szívesen fogadnék szót neked!De átkozott gebe az a Pegaz,Dehogy nyargal, dehogy! csak tipeg az.Tegnap már mintha írni kezdenék,Egészen a tollrágásig menék,De, varjú tépje meg a rossz lovát,Hiába biztatám, hogy: co tovább!Ma kucsmád nyomtam fel, ha így talánEgy kis Petőfiség ragadna rám:Lekarcolék egy pár „hozzá”-t, „felé”-t,Csuklott a múzsa s rámrivallt: „elég”!Mit is haszontalankodom vele,Mikor szivem zsibajjal van tele.Vendége jött s avval sok a dolog,Minden kis érzelem sürög-forog.Bolond szeles nép! lót-fut céltalan,S egymásba ütközik minduntalan.De nem csoda, a szív vendége nagyS igen kedves neki, mert az te vagy. (1847 szept.) (1847. aug. 11) loadposition szalag}  
Babits Mihály - Kék faluk
Kék faluk Ki járt már a kék falukban?Ki a csunya kék falukban?hol a kék fal sértő színnelközepellik zöld zsalukban? Ott a cifra házak ormacifrán ott a házak ormaházak orma kék kereszttelpompáz mintha sírkő volna. Mindenik ház egy-egy kriptas mindeniknek megvan titka:nemzedékek asznak bennea világból kihajítva. Nemzedék ott több ne asszon,ember ottan ne mulasson,ottan beteg minden gyermek,mételyes ott minden asszony. Ott az emberész nem lámpás,csak egy ködben járó csámpás,elhunyt bűnök pállott ködjes puliszkára hajtott rámpás. Minden sarkon ott egy Krisztus,egy sovány, bizanti Krisztusvéres és esős bordákkalvár, míg jő az Antikrisztus. Ablakot ne nyiss ott éjjel,mert a vampir jár ott éjjel,gonoszúl a bokrok árnyánkék kisértet les ott széjjel. 1908-1909 {loadposition szalag}
Petőfi Sándor - Galgapartihoz
Galgapartihoz Üdvözöllek messze bérctetőkről,Szent helyek!Hol a Galga lassu andalgássalHempelyeg. Hol pályája éden volt a gyermek-Ifjunak.Hol az életüdv örömvirágiNyíltanak. Lángszerelem szép viszonozója,Barna lány,Emlékezve küldsz-e még sohajt aSzív után, Mellyet annyi kéjnek bölcsejébenRingatál,Mellynek első éneket lantjáraTe csalál? Ah, rád vissza bús könyhullatássalNéz szemem:Vesztve téged vésze boldogságom,Mindenem! Gréc, 1840, május 1 {loadposition szalag}  

Magazin előfizetés