Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű meséink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Várhatóan ősztől jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Aiszóposz és meséi

Aiszóposz és meséi - 15. sz ábrázolásAiszóposz és meséi

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Az ókori görög irodalom töredékességében is ragyogó hagyatékában első pillantásra csak szerény hely illeti meg az aiszóposzi meséket; igénytelen rövidségük, egyszerűségük nem versenyezhet a fényes, kiemelkedő egyéni teljesítményt képviselő művekkel.
Bővebben...:

Legfrissebb anyagok

Román mese - Tündér Ilona
Tündér Ilona Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy császár. Ez a nagy és hatalmas uralkodó a maga körül található összes császá­rokat megverte és leigázta, úgy, hogy birodalmának határa hetedhét országon túl terjedt. Valamennyi megvert császár köteles volt gyermekei közül egy-egy fiút adni neki, hogy azok tíz-tíz esztendeig szolgálják...
2016-07-24
Román mesék
Tovább is van mondjam még?
Az oroszlán és a kilenc hiéna
Az oroszlán és a kilenc hiéna Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz: -- Osszuk szét magunk között a zsákmányt. -- Rendben van -- válaszolták a hiénák --, rád bízzuk az osztást. Mire az oroszlán így okoskodott: -- Ti kilencen vagytok, kaptok még egy tehenet, és akkor éppen tízen...
2016-07-17
Afrikai mesék
Tovább is van mondjam még?
Tolsztolj - Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba
Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba Elbeszélés Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: - Apus, vigyél engem is magaddal. - Azt feleli: - Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? - Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam. Hát látom álmomban, hogy a falunkból egy ösvény fut fel a kápolnáig, s látom, ott...
2016-07-17
Lev Nyikolajevics...
Tovább is van mondjam még?
Tolsztolj - A tűzoltó-kutyák
A tűzoltó-kutyák Igaz történet Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre. Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók...
2016-07-17
Lev Nyikolajevics...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A várépítő meg a forrásfakasztó tündér
 A várépítő meg a forrásfakasztó tündér Sok ezer esztendővel ezelőtt két tündér lakott a Tartod nevű hegyen. Ez a két tündér örökösen versengett egymással, s különösen azon versengettek, hogy melyik szebb a kettő közül. Hát bizony nehéz lett volna ezt eldönteni, mert mind a kettő egyformán szép volt. Azt mondta egyszer az egyik tündér: - Ha már nem...
2016-07-16
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - Firtos és tartod
 Firtos és tartod A világ teremtése után, amikor a föld színéről lefolydogált a tenger vize, a fellegek közül egy gyönyörű szép tündérkisasszony szállott le Firtos hegy tetejére. Vele szállt le sok-sok tündérleány, s ott mindjárt el is határozták, hogy várat építenek. A tündér-királykisasszonynak Firtos volt a neve. De volt még egy leánytestvére, Tartod...
2016-07-16
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Litván mese - A kutya a szűcsmester
A kutya a szűcsmester Egy alkalommal a pásztorral együtt kiment a kutya is a legelőre. Ott futkosott, szaladgált. Bekerült a bokrok közé, és ott egyenesen a farkassal találta szemben magát. A farkas, hopp, elkapja a kutya tarkóját és a földhöz szorítja. Ebben a szerencsétlen helyzetben a kutya keser­vesen nyüszíteni kezdett, amit meghallott a pásztor, és hívta a...
2016-07-10
Népmesék
Tovább is van mondjam még?
Román mese - Tündér Ilona
Tündér Ilona Egyszer volt, hol nem volt… Volt egyszer egy császár. Ez a nagy és hatalmas uralkodó a maga körül található összes császá­rokat megverte és leigázta, úgy, hogy birodalmának határa hetedhét országon túl terjedt. Valamennyi megvert császár köteles volt gyermekei közül egy-egy fiút adni neki, hogy azok tíz-tíz esztendeig szolgálják őt. Birodalmának határszélén élt egy másik császár, aki míg fiatal volt, nem hagyta ám tőle meg­veretni magát; amikor egyszer-egyszer felperzselte ennek országát, ez az uralkodó minden követ megmozgatott, s meg is mentette a bajból a maga birodalmát. De mikor megöregedett - nem volt mást mit tennie -, meghódolt ő is a nagy és hatalmas szomszéd császárnak. Azt azon­ban nem tudta, mitévő legyen, hogy igazítsa a dolgot, miként teljesítse a császárnak azt a kívánságát, hogy fiai közül szolgálatára küldjön egyet. Hiszen nem voltak fiai, csak három leánya. Emésztette is a gond emiatt. Legnagyobb aggodalma az volt, nehogy a császár hűtlen­nek tartsa, azt higgye, megmakacsolta magát, nem akar fiút küldeni neki, és emiatt nekiindul­jon, elvegye birodalmát, és ő és leányai nyomorban, szegénységben, szégyenben haljanak meg. A leányok szakadatlan búslakodónak látták az apjukat, elfogta őket is a töprengés, s nem tudták, hogyan járjanak kedvében, hogy felvidítsák. Miután folyton-folyvást azt látták, hogy semmi sincsen a kedvére, bátorságot vett magának a legnagyobbik leány, és egy napon, mikor az asztalnál ültek, megkérdezte, miért szomorkodik. - Talán bizony a mi viselkedésünk nem tetszik neked? - kérdezte a leány. - Vagy talán alatt­valóid rosszak, civakodók, ők okoznak annyi gyötrődést neked? Mondd meg nekünk, édes­apám, ki az a gonosz kígyó, aki nem hagy békén téged, megmérgezi öreg napjaidat, és mi meg­fogadjuk, ha kell, fel is áldozzuk magunkat, ha az valamiképpen enyhítené szomorúsá­godat. Hiszen jól tudod te, édesapánk, hogy csak te vagy a mi vigaszunk, mi pedig sosem szegtük meg a te parancsodat. - Ez valóban így is van. Nincs miért panaszkodnom reátok. Soha parancsomat meg nem szegtétek. Hanem ti, kedves gyermekeim, mégsem tudjátok enyhíteni azt a fájdalmat, mely a lelkemet szorongatja. Ti leányok vagytok, és engem csak egy fiú tudna kihúzni nagy bajom­ból. - Nem értem én, édesapám - mondotta a...
Az oroszlán és a kilenc hiéna
Az oroszlán és a kilenc hiéna Az oroszlán egyszer vadászútra ment kilenc hiénával, és raboltak maguknak tíz marhát. Utána így szólt a hiénákhoz: -- Osszuk szét magunk között a zsákmányt. -- Rendben van -- válaszolták a hiénák --, rád bízzuk az osztást. Mire az oroszlán így okoskodott: -- Ti kilencen vagytok, kaptok még egy tehenet, és akkor éppen tízen lesztek. Ami engem illet, nálam marad a másik kilenc marha, s akkor mi is tízen leszünk. -- Jól van -- bólintottak a hiénák, és elvonultak az egy szem tehenükkel. De félúton sejteni kezdték, hogy valami nincs rendjén. Végül az egyikük felkiáltott: -- Testvérek! Ez az oroszlán becsapott bennünket, magának tartotta meg a nagyobbik részt! A társai dühösen helyeseltek: -- Az már igaz! Az aljas! De mit tehetünk most már? -- Menjünk vissza, és mondjuk meg neki, hogy nem értjük ezt az osztozkodást -- ajánlotta az első hiéna. -- De ki szólítsa meg? -- kérdezték a többiek. -- Majd én -- felelte az első. -- Odaállok eléje és azt mondom: Nagyságos oroszlán barátunk! Úgy is történt, visszafordultak, de az oroszlán éppen aludt, amikor megérkeztek. -- Nagyságos oroszlán barátunk! -- kezdte az első hiéna. Az oroszlán feltápászkodott, és rájuk mordult: -- Mit akartok? Mi bajotok? -- Az osztozkodás -- szólalt meg egy másik hiéna. -- Nem értjük egészen -- folytatta egy harmadik. -- Adjuk össze ismét a marhákat -- ajánlotta a negyedik. -- És bízzuk meg a sakált, hogy ő ossza el közöttünk a zsákmányt -- mondta az ötödik. Az oroszlán morgolódott, de azért beleegyezett. -- Ha nagyon akarjátok, legyen. -- És odafordult az első hiénához: -- Eredj, és mondd meg a sakálnak, azonnal jöjjön ide, mert osztozkodni akarunk! -- A másik nyolc hiénának meg azt parancsolta: -- Ti meg rohanjatok, és hozzátok ide azt a sakált! Így aztán valamennyi hiéna útra kerekedett, a marhák meg ott maradtak. Amíg viszont oda voltak, az oroszlán szétmarcangolta és megette az első osztozkodásnál magának megtartott kilenc marhát. Amikor visszatértek a hiénák, látták, mi történt. Újra összeültek tanácskozni, mitévők legyenek. Végül odaküldték a sakált az oroszlánhoz, hogy kérdezze meg tőle, hova lett a kilenc marha? A sakál oda is ment és megkérdezte. -- Itt vannak a belei, csontjai a kilenc marhának, félretettem őket neked, ezért hívattalak ide. De maradt még egy tehén, azt...
Tolsztolj - Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba
Egy kisfiú elmeséli, hogy nem vitték el őt a városba Elbeszélés Édesapám készült a városba menni. Mondom neki: - Apus, vigyél engem is magaddal. - Azt feleli: - Megvesz ott a hideg; minek mennél oda? - Megfordultam, sírni kezdtem s bementem a kiskamrába. Sírtam, sírtam s elaludtam. Hát látom álmomban, hogy a falunkból egy ösvény fut fel a kápolnáig, s látom, ott megy apám az ösvényen. Utolérem s együtt megyünk a városba. Ahogy megyünk, látom - előttünk egy hevített kemence. Kérdem: - Apus, ez a város? - Azt feleli: - Ez az, fiam. - Akkor odamentünk a kemencéhez, s látom, ott kalácsot sütnek. Azt mondom: - Végy nekem egy kicsi kalácsot. - Vett és ideadta. Akkor felébredtem, felkeltem, felhúztam a lábbelimet, felhúztam a kesztyűt és kimentem az utcára. Hát az utcán a gyermekek korcsolyáznak és szánkóznak. Én is elkezdtem szánkózni és addig szánkóztam, amíg át nem fáztam. Alighogy hazaérkeztem s felmásztam a kemencére, hallom - megjött apám a városból. Meg­örvendtem, felugrottam s megkérdeztem tőle: - Édesapám, vettél nekem egy kicsi kalácsot? - Azt felelte: - Vettem. - S ideadta a kalácsot. Felszöktem a padra, s örömömben elkezdtem táncolni. {loadposition vizualis}
Tolsztolj - A tűzoltó-kutyák
A tűzoltó-kutyák Igaz történet Gyakran megtörténik, hogy amikor a városokban tűz üt ki, gyermekek maradnak a házakban, s nem lehet őket kihozni onnan, mert rémületükben elrejtőznek és hallgatnak, és a füsttől nem lehet meglátni őket. Londonban kutyákat tanítanak be a megmentésükre. Ezek a kutyák együtt laknak a tűzoltókkal, s amikor egy ház kigyúl, a tűzoltók beküldik őket, hogy hozzák ki a gyermekeket. Egy ilyen betanított kutya Londonban tizenkét gyermeket mentett meg egy­magában; ezt a kutyát Bobnak hívták. Egyszer kigyúlt egy ház, s amikor a tűzoltók odaérkeztek, egy asszony futott hozzájuk. Jajveszékelt és azt mondta, hogy egy kétesztendős kislánya maradt a házban. A tűzoltók beküldték Bobot. Bob felszaladt a lépcsőn és eltűnt a füstben, öt perc múlva kifutott a házból, s kihozta a kislányt, a fogával fogta ingecskéjét. Az anyja odarohant a gyermekhez és sírt örömében, hogy kislánya megmenekült a haláltól. A tűzoltók megsimogatták a kutyát s megvizsgálták, nem pörkölődött-e meg; de Bob vissza akart futni a házba. A tűzoltók azt hitték, hogy odabenn van valaki élő s elengedték. A kutya beszaladt, s csakhamar visszafutott s hozott valamit a foga között. Amikor az emberek megnézték, hogy mit hoz, elkezdtek nevetni valamennyien: egy nagy játékbabát hozott a szájában. {loadposition vizualis}
Benedek Elek - A várépítő meg a forrásfakasztó tündér
 A várépítő meg a forrásfakasztó tündér Sok ezer esztendővel ezelőtt két tündér lakott a Tartod nevű hegyen. Ez a két tündér örökösen versengett egymással, s különösen azon versengettek, hogy melyik szebb a kettő közül. Hát bizony nehéz lett volna ezt eldönteni, mert mind a kettő egyformán szép volt. Azt mondta egyszer az egyik tündér: - Ha már nem tudunk megegyezni abban, hogy melyik szebb kettőnk közül, próbáljuk meg, melyik végez szebb munkát. Az legyen aztán a szebb is. Nosza, az egyik tündér gyönyörű szép várat épített a Tartod hegy tetejére. Kőből meg vasból építette, de sem a kő, sem a vas nem látszott, úgy elborította arannyal, ezüsttel, gyémánttal. Csak ablak kilencszáz volt rajta, s szüntelenül forgott a sarkán. A másik tündér nem épített várat, hanem forrást fakasztott a hegy tövében, mégpedig mindenféle betegséget gyógyító forrást. Amikor éppen mind a kettő kész volt a maga munkájával, akkor ért oda egy öreg­ember, s bezzeg mindjárt közrefogták, s kérték, hogy mondjon ítéletet: szebb munkát melyik végzett. - Ugye, az én váram a szebbik? - sürgette a várépítő tündér. A vándor azonban nem is válaszolt, mert majd elepedt a szomjúságtól. Lehajolt a forráshoz, ivott belőle, s ím, egyszerre eltűnt a szomjúsága, vége volt a fáradtságának, úgy felüdült, hogy egészen fiatalnak érezte magát. - Hát bizony - mondta a vándor -, ez a forrás a szebbik, mert ez a hasznosabb. Hej, szörnyű haragra lobbant a tündér! Egyszeribe kiszedte a vár alapköveit, s abban a pillanatban összeomlott a vár, híre-pora sem maradt, ám megmaradt a forrás a hegy tövében, s a szomjas emberek ma is áldva áldják azt a tündért, aki a forrást fakasztotta. {loadposition szalag}
Benedek Elek - Firtos és tartod
 Firtos és tartod A világ teremtése után, amikor a föld színéről lefolydogált a tenger vize, a fellegek közül egy gyönyörű szép tündérkisasszony szállott le Firtos hegy tetejére. Vele szállt le sok-sok tündérleány, s ott mindjárt el is határozták, hogy várat építenek. A tündér-királykisasszonynak Firtos volt a neve. De volt még egy leánytestvére, Tartod nevű, aki igen-igen gonosz teremtés volt: irigykedett Firtosra, merthogy Firtos sokkal szebb volt, mint ő. Alig kezdtek a várépítésbe, mondta Tartod: - Hiába fáradtok, én még ma éjfélig sokkal szebb várat építek, mint ti. Mégpedig a te várad fundamentumkövére építem a várat, akár tetszik neked, Firtos, akár nem. Nevetett Firtos ezen a beszéden, nevettek a tündérek is, és aztán serényen munkának láttak. Tartod pedig hazament a Tartod nevű hegyre, onnan nézte a tündérek munkáját, s csak azt várta, hogy elkészüljenek; nosza, átrepült tündéreivel a Firtos hegyre, kifeszítették a vár fundamentumkövét, nagy hirtelen kifúrták, vasrúdra húzták, s úgy repültek vele Tartod hegye felé. Ám amikor éppen Korond fölé érkeztek, a kakasok éjfélt kukorékoltak, s ebben a pillanatban a vasrúd kettétörött, a kő leesett Korond vízébe. Most is ott van a lyukas kő. Amikor a kő leesett, összeomlott Tartod vára is. Híre-pora sem maradt. {loadposition szalag}
Litván mese - A kutya a szűcsmester
A kutya a szűcsmester Egy alkalommal a pásztorral együtt kiment a kutya is a legelőre. Ott futkosott, szaladgált. Bekerült a bokrok közé, és ott egyenesen a farkassal találta szemben magát. A farkas, hopp, elkapja a kutya tarkóját és a földhöz szorítja. Ebben a szerencsétlen helyzetben a kutya keser­vesen nyüszíteni kezdett, amit meghallott a pásztor, és hívta a kutyáját. - Mester, Mester, Mester! - kiabálja, mert ez volt a kutya neve. A farkas, meghallva a pásztor hangját, elereszti a kutyát, és kérdi tőle: - Milyen mester vagy te? - Jól ki tudom készíteni a prémet - felelte a kutya, miután összeszedte magát. A farkasnak ezen a héten éppen nagy szerencséje volt, mert öt jó prémre tett szert. Három öreg bakkecskét és két nagy bárányt fogott. Eleresztette a kutyát, és kedves szavakkal így szólt hozzá: - Gyere el egyszer hozzám - mondja a farkas. - Van öt jó prémem, készítsd ki azokat, én majd jól megvendégellek. Meg is egyeztek. A kutya magával vitte a prémeket, és a kis híd alatt neki is állt a cserzésük­nek. Közben azonban baleset történt a kutyával. Egyszer belopakodott a konyhába, fel akart mászni a kemencére, hogy egy kicsit megmelegedjen, de amint kapaszkodott felfelé, véletle­nül felfordította a tejes fazekat. A gazdasszony éppen ott volt, vacsorát főzött. Haragjában, amikor látta, hogy mit tett a kutya, kimert egy bögre forró kását, és zsupsz, a Mester szemébe. A kutya kirohant az ajtón, de a gazdasszony még dühösen utána kiáltott: - Soha többé meg ne lássalak itt, te szörnyeteg! A kutya kifutott az udvarra, és a mancsával kaparta le a szeméről a forró kását, de az egyik szemére így is megvakult, nem látott már jól a Mester. Rossz napok köszöntöttek rá: a lakásba már senki sem ereszti be, enni nem adnak neki, ő maga pedig félig vakon nem talál magának ennivalót. Állandóan éhség kínozta. Mit tegyen? Amikor nagyon megéhezett, elővette az egyik prémet a híd alól és felfalta. Azon a napon jól is érezte magát. Másnap elfogyasztotta a második prémet, és így ment ez egészen addig, amíg az utolsó is el nem fogyott. Pár nap múlva a kutya elment a kisfiúval a lovakat legeltetni, és szerencsétlenségére megint találkozott a barátjával, a farkassal. Az mindjárt kérdi: - No, mester, ki vannak már cserezve a bőrök? A kutya a szemét lesütve feleli: - Balul ütött ki a...

Rendezvények