Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Hamarosan jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Valentin nap, azaz Bálint napja

A Valenti nap eredete

Szent Bálint - Valentin napA katolikus naptár szerint február 14. Szent Bálint napja. Újabban mégis azt hirdetik lépten-nyomon idehaza, hogy Valentin napja, pedig Valentin magyarul Bálint. A nyugatról érkező új szokás szerint ez a „szerelmesek napja”, ami szintén Szent Bálintnak köszönhető, ő ugyanis többek között a jegyesek védőszentje. Többek között, mert a fiatal házasoké, az epilepsziásoké és a hasfájósaké is.

Bővebben...:

Mese dekorációk

Legfrissebb anyagok

Sás Károly - Mezei egérke
Mezei egérke   A mezei egérke, jól elvan a mezőbe´. Egész nyáron eszeget, elzavar sok verebet.   Talál búzaszemeket, szemmel tartja az eget. Surran az egérlyukba, ha egy ölyv megriasztja.   Októberben gondban van, az élelem fogyóban. Esték hoznak hideget, az eső is eleredt.   Nem jó ez így sehogy se, útra kel az egérke. Meg sem áll a...
2017-01-22
Sás Károly -...
Tovább is van mondjam még?
Image
La Fontaine - A halász és a halfi.
A halász és a halfi. A kis halak is megnőnek, Elmúltával az időnek. Hogy ha életben maradnak, De azért ha véletlenül Aprókat fogsz, esztelenül El ne ereszd, tartsd magadnak. Mert nyert prédádat egyszer Ha elbocsátod, Nehezen lesz az többé Ismét sajátod. Egy halász soká hiába Fáradozván, hálójába Egy kis halacska kerül. Mosolyogva nézegeti Szélét...
2017-01-21
Jean de La Fontaine...
Tovább is van mondjam még?
Román mese - Erszényke két garassal
Ion Creangă - Erszényke két garassal fordította: Koosán Ildikó    Volt egyszer egy öregasszony és egy aggastyán. Az öregasszonynak volt egy tyúkja, az öregnek pedig egy kakasa. Az öregasszony tyúkja minden áldott nap kétszer tojt, így hát ő rengeteg tojást megevett, de az aggastyánnak egyetlen tojást sem adott. Az öreg egy napon türelmét vesztve így...
2017-01-04
Román mesék
Tovább is van mondjam még?
Image
Egri László - Víziszony
Víziszony Csobog a víz, habzik, ömlik, minden cseppje reám omlik. Ekképp duzzog a kis szúnyog, ül a kádban, mint egy túzok. Egyáltalán nem is túlzok.    Nem szerette a vizet, fürdeni sem akart, inkább gereblyével minden koszt levakart.   Hideg a víz vagy meleg, ettől leszek nagy beteg, hullámos és ingatag, ez a nedves forgatag.   Soha...
2016-12-30
Egri László költő,...
Tovább is van mondjam még?
Koosán Ildikó - Télapóálom
Télapóálom  Ez most a rég várt éjszaka, a titkokkal teli, nyűtt csizmácskám a Jó Öreg remélem megleli.    Dús lombú jégvirág nyílik a rozzant ablakon, rajzoltam mellé fényt, napot, hadd lássa, itt lakom.   Nem kérhetek modern csodát, szaloncukorhegyet, de meleg, tiszta kis szobát, s maradjak még gyerek…   Hát térj be hozzám,...
2016-12-25
Koosán Ildikó (1937 -)
Tovább is van mondjam még?
Koosán Ildikó - Csodafa
Csodafa mese Koday László „Csodafa” c. festményéhez    Falucska az erdőszélen Színesen egy meseképben Érzelmeket ébreszt bennem, Valamikor ott élhettem…     Elmesélem, hallgassátok Azt a rég volt szép világot. Bizony, egyszer csodafa nőtt Ott az öreg házam előtt.   Nem is tudom hamarjába Álmodtam, vagy valójába Tündér...
2016-12-25
Koosán Ildikó (1937 -)
Tovább is van mondjam még?
Image
Kellár F. János Immánuel - A Mikulás éjszakája
A Mikulás éjszakája Eljött megint a Mikulás éjszakája, kint pedig nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. A kis kunyhó kéményéből szürkés füst szállt fel, az ablakból pedig gyertya pislákolása szűrődött ki a sötét erdőszéli ösvény felé. Bent pattogott a tűz, s egy kisfiú sziluettje kezdett el táncolni a szoba falán. A fiúcska pont az ablakhoz sietett és...
2016-11-30
Kellár F. János...
Tovább is van mondjam még?
Sás Károly - Mezei egérke
Mezei egérke   A mezei egérke, jól elvan a mezőbe´. Egész nyáron eszeget, elzavar sok verebet.   Talál búzaszemeket, szemmel tartja az eget. Surran az egérlyukba, ha egy ölyv megriasztja.   Októberben gondban van, az élelem fogyóban. Esték hoznak hideget, az eső is eleredt.   Nem jó ez így sehogy se, útra kel az egérke. Meg sem áll a faluig, elsétál a házakig.   Beszaladt egy fészerbe, meghúzódik éjjelre. Van ott rágcsálni való, krumpli, répa, mogyoró.   Éléskamra illata álmát nyugtalanítja. Veszélyes hely a kamra, arra sétál a macska.   Jobban teszed egérke, ha elbújsz a fészerbe´. Elfogy a tél ereje, menj vissza a mezőre! {loadposition szalag}  A könyv megvásárolható itt!
La Fontaine - A halász és a halfi.
A halász és a halfi. A kis halak is megnőnek, Elmúltával az időnek. Hogy ha életben maradnak, De azért ha véletlenül Aprókat fogsz, esztelenül El ne ereszd, tartsd magadnak. Mert nyert prédádat egyszer Ha elbocsátod, Nehezen lesz az többé Ismét sajátod. Egy halász soká hiába Fáradozván, hálójába Egy kis halacska kerül. Mosolyogva nézegeti Szélét hosszát méregeti És csak fél kedvvel örüle. A hal szivrehatólag Kért, s esdekel Ne bánnék kegyetlenül Most egyszer vele. Még alig kézbe fogható, Semmire sem használható, De visszakerül, meglássa. Majd ha nagyra növekedik, Meghízik és kövéredik, Csak most az egyszer bocsássa. ,,Megtartom — mond a halász A mit kihúzok. Mert jobb ma egy veréb, mint Holnap egy túzok." {loadposition szalag}
Román mese - Erszényke két garassal
Ion Creangă - Erszényke két garassal fordította: Koosán Ildikó    Volt egyszer egy öregasszony és egy aggastyán. Az öregasszonynak volt egy tyúkja, az öregnek pedig egy kakasa. Az öregasszony tyúkja minden áldott nap kétszer tojt, így hát ő rengeteg tojást megevett, de az aggastyánnak egyetlen tojást sem adott. Az öreg egy napon türelmét vesztve így szólt: - Hé, asszony, az eszed, mint Csáky szalmája. Na, adj nékem is néhány tojást, hogy legalább meghozza az étvágyamat. - Még mit nem, - mondta az öregasszony, aki nagyon is fösvény volt. Ha tojásra fáj a fogad, verd meg te is a kakasodat, hogy tojjon, és azt edd meg. Mert én úgy megvertem a tyúkomat, hogy lám, egyre tojik. A mohó és kapzsi aggastyán, aki adott az öregasszony szavára, fogta mérgében tüstént a kakast és jól elverte mondván: - Vagy tojni fogsz, vagy mégy a házamtól - ne fogyaszd itt az élelmet hiába. A kakas, ahogy kiszabadult az aggastyán kezéből, kifutott a házból, s megzavarodva mászkált az úton. Ahogy ott mászkál az egyik úton, hát, ni csak, talál egy erszénykét két garassal. Alighogy megtalálta, csőrébe vette és fordult is vissza az aggastyán háza felé, mikor szembe találkozott egy kocsival, amiben a gazdag ember és a dámák ültek. A gazdag ember mikor észrevette a kakast és látta csőrében a kis erszényt odaszólt a kocsisnak:  Hé, te! Szállj le, nézd meg, mi van annak a kakasnak a csőrébe. A kocsis leszállt a kocsi bakjáról, s mint aki ebben járatos, megfogta a kakast, kivette csőréből a kis erszényt és odaadta a gazdag embernek. Az elvette, minden további nélkül zsebre tette, s indult is a kocsi tovább. Megharagudott ezért a kakas, nem hagyta magát, hanem ment a kocsi után, s kiabált szakadatlan:  Kukurikúúú! Gazdag ember!Add vissza az erszénykét a két garassal!  A gazdag ember mérges lett, s amikor egy kút közelébe értek így szólt a kocsishoz: Hé, te! Szemtelen ez a kakas, dobd be ide, ebbe a kútba! A kocsis újra leszállt a kocsi bakjáról, megfogta a kakast s bedobta a kútba. A kakas látta mekkora a víz. Hát most mit csináljon? Kezdte meginni a vizet. Itta, iszogatta, addig itta, míg az egészet ki nem itta a kútból. Akkor kirepült onnan, s ment a kocsi után kiabálva:  Kukurikúúú! Gazdag ember!Add vissza az erszénykét a két garassal!  A gazdag meglátva ezt, rettentően...
Egri László - Víziszony
Víziszony Csobog a víz, habzik, ömlik, minden cseppje reám omlik. Ekképp duzzog a kis szúnyog, ül a kádban, mint egy túzok. Egyáltalán nem is túlzok.    Nem szerette a vizet, fürdeni sem akart, inkább gereblyével minden koszt levakart.   Hideg a víz vagy meleg, ettől leszek nagy beteg, hullámos és ingatag, ez a nedves forgatag.   Soha többé be a kádba, inkább bújok a szobába, amíg élek, ki nem jövök, míg a vízcsepp itt csöpörög.   Így történt hát meg az eset, ami Szabival megesett, a nem fürdés nagyon bajos, lett a Szúnyog Szabi szagos.   A verseköny itt vásárolható meg  {loadposition mobil}
Koosán Ildikó - Télapóálom
Télapóálom  Ez most a rég várt éjszaka, a titkokkal teli, nyűtt csizmácskám a Jó Öreg remélem megleli.    Dús lombú jégvirág nyílik a rozzant ablakon, rajzoltam mellé fényt, napot, hadd lássa, itt lakom.   Nem kérhetek modern csodát, szaloncukorhegyet, de meleg, tiszta kis szobát, s maradjak még gyerek…   Hát térj be hozzám, elhiszem, mesédet Télapó! Rénszarvas-szánról álmodom, csizmácskám csillogó… 2006 {loadposition mobil}
Koosán Ildikó - Csodafa
Csodafa mese Koday László „Csodafa” c. festményéhez    Falucska az erdőszélen Színesen egy meseképben Érzelmeket ébreszt bennem, Valamikor ott élhettem…     Elmesélem, hallgassátok Azt a rég volt szép világot. Bizony, egyszer csodafa nőtt Ott az öreg házam előtt.   Nem is tudom hamarjába Álmodtam, vagy valójába Tündér szállt le kis kertembe, Mintha szárnya fényből lenne,   Elásott egy gyönge vesszőt, Egyszerű zöldágnak tetszőt; Harmatvízzel megöntözte, Csillagokkal szórta körbe;   Hát reggelre, bárki lássa Égig nőtt a csodafácska. Dús levelek takargatták A sok körtét, csodaalmát.   Szívem dobbant, mikor láttam, Párja nem volt hét határban; Aztán a sok tarka virág! Meseerdő, mesevilág…   Lábujjhegyen járt a csönd is, Ne hibáddzon még egy csöpp is Az illatból, szellőfényből, Harmatkristályból a rétről.   Teltek- múltak így a napok, Örült, aki arra lakott; S mikor az ősz elérkezett, Kosarakkal vén és gyerek   A csodafát körbeállta. Két ügyesebb ágról- ágra Kapaszkodott fel a fára, Pisti volt az, meg a Sára.   Leszedték a körtét, almát, A kosarat körbeadták, Kapjon mindenki belőle; El is rakták télidőre,   Hogyha a nap messzi térül, Erejét az alma-fényből Töltse fel a szegény ember Tündér- küldte eledellel.   Így éltünk ott, bizony rég volt, Kerek sajttá nőtt a félhold Míg elfogyott mind az alma, Elmúlt a tél, s új tavaszba   Járhattunk be erdőt, berket, Őriztük a csodakertet. S jött a hír, már messzi- távol Is tudnak a csodafáról...   A faluban ahol éltem, Magját meggyűjtöttem szépen, Idehoztam, ültessétek Szívetekbe a meséket! 2013. június 1. {loadposition mobil}
Kellár F. János Immánuel - A Mikulás éjszakája
A Mikulás éjszakája Eljött megint a Mikulás éjszakája, kint pedig nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. A kis kunyhó kéményéből szürkés füst szállt fel, az ablakból pedig gyertya pislákolása szűrődött ki a sötét erdőszéli ösvény felé. Bent pattogott a tűz, s egy kisfiú sziluettje kezdett el táncolni a szoba falán. A fiúcska pont az ablakhoz sietett és fürkészni kezdte a sötétségbe burkolódzott hegyoldalt. Várta a Mikulást! Szegény család volt, édesanyja és édesapja olykor csak késő éjjel ért haza, ilyenkor a fiúcska vigyázott a kistestvérére. Húgocskája már aludt, de a fiú idén elhatározta, hogy nem fekszik le, s megvárja a Mikulást, hogy számonkérje. Ugyanis évek óta hiába írt neki hosszú listákat kívánságairól, mindig csak egy marék mogyorót és három szem zsírpapírba csomagolt csokoládét kapott. Pont olyat, amilyet a szatócsboltban is kapni lehet az öreg Varjú bácsinál. Már éjfélre járt, mikor hó ropogtatva csizmák közelítettek a házikóhoz, de a kisfiú az ajtóban való dobbanásokra sem kelt fel. Elaludt. Szülei érkeztek haza, s míg édesanyja aludttejet mert egy fazékból, édesapja az ölében ágyba vitte őt. Mikor megébredt már fent volt a nap. Izgatottan futott a csizmácskájához, s csalódottan öntötte ki a földre a marék mogyorót és a három zsírpapírba csomagolt csokoládét. Egyből eleredt a könnye, s hiába vigasztalta édesanyja, nem múlt a kisfiú bánata. Elhatározta, hogy csalódottságát azonnal megírja a Mikulásnak. Miközben egy darabka csomagolópapírra betűket kezdett kanyarítani, édesanyja szomorú némasággal figyelte őt. Mikor elkészült, gondosan összehajtotta a levélkét és az ajtóhoz sietett. –Biztos, hogy a szél tudja hova kell vinnie a levelemet? - kérdezte vékony kis hangján édesanyját a fiú. Anyja csak bólintott, s azzal a kisfiú kiszaladt a ház elé és magasba dobta a teleírt papírdarabot. Este alig jött szemére álom, csak arra tudott gondolni, hogy vajon üzenete eljut-e majd a Mikuláshoz. Éjjelre nagy hóvihar kerekedett, messziről sípolt és csattogott az északi szél. A kisfiú felriadt álmából, s felült az ágyában, ahol mellette testvére aludt. Felkelt, és óvatos léptekkel az ajtóhoz lopakodott. Olyan érzése volt, mintha valaki állna kint a kunyhó előtt. Kétségbeesve nézett szülei irányába, de ezen az éjjelen elnyomta őket az...

Rendezvények