Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Várhatóan ősztől jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Aiszóposz és meséi

Aiszóposz és meséi - 15. sz ábrázolásAiszóposz és meséi

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Az ókori görög irodalom töredékességében is ragyogó hagyatékában első pillantásra csak szerény hely illeti meg az aiszóposzi meséket; igénytelen rövidségük, egyszerűségük nem versenyezhet a fényes, kiemelkedő egyéni teljesítményt képviselő művekkel.
Bővebben...:

Legfrissebb anyagok

Image
Kellár F. János Immánuel - A Mikulás éjszakája
A Mikulás éjszakája Eljött megint a Mikulás éjszakája, kint pedig nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. A kis kunyhó kéményéből szürkés füst szállt fel, az ablakból pedig gyertya pislákolása szűrődött ki a sötét erdőszéli ösvény felé. Bent pattogott a tűz, s egy kisfiú sziluettje kezdett el táncolni a szoba falán. A fiúcska pont az ablakhoz sietett és...
2016-11-30
Kellár F. János...
Tovább is van mondjam még?
Sás Károly - Facsemete
Facsemete Ábrándozik facsemete, nagynak lenni de jó lenne. Sütkéreznék napsugárban, ragyognék a holdsugárban.   Kismadár meglátogatna, az ágamon hintázhatna. Lombsátramba költözhetne, vigyáznék én a fészkére   Tavasszal virágom lenne, nyáron eső megfürdetne. Ősszel sok gyümölcsöt adnék, télen hóval takaróznék.   De hát most még...
2016-11-25
Sás Károly -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - Az öreg meg az ifjú csudafa
 Az öreg meg az ifjú csudafa Bűbájos, mielőtt Tündérországba irányította volna útját, fölszállt a rengeteg erdő fölé, onnan hirtelen fordulással Mirkó király palotája felé irányította szárnyalását. Sokáig ott kerengett a palota fölött, aztán lassan, óvatosan szállt, szállt lefelé, ott gomolygott a kert felett a fekete felhő, s a fekete felhőből...
2016-11-22
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Él-e még az Isten?
Él-e még az Isten? Él-e még az Isten... magyarok Istene? Vagy haragra gerjedt népének ellene, És elhagyta végkép, Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba Régi kedves népét?   Él-e még az Isten - az az Isten él-e, Ki e dús Kanaán országba vezérle Mint Izráelt hajdan, Hozván őseinket füstnek fellegében, Égre...
2016-11-13
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Arany János - A betyár
A betyár Töredék Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.” I Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget: Csárdabeli szép asszonynál Bort iszik az öreg-bojtár.   Öreg-bojtár, kis-számadó, A főcsikós után való; Leányokért élő-haló, Menyecskék kedvire való.   Héj, kocsmáros, hova lett kend? Furcsa rovás megy odabent: Hiba van a kréta körül:...
2016-11-06
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Afrikai mese - Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka?
Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka? A kis antilop szeretett jól élni: szerette a jó ételeket, italokat. Manapság az állatok nem isznak mást, csak vizet, de azokban a régmúlt időkben bizony még úgy szüretelték a pálmabort, akárcsak az emberek ma. A kis antilop a maga borát olyan állatoktól vásárolta, akik föl tudtak kúszni a fára, hogy megcsapolják. Az ilyen bor...
2016-11-06
Afrikai mesék
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - Mátyás király és az öregek
Mátyás király és az öregek Mátyás király nagyon szerette az Alföldet. Sokszor nekiiramodott a tágas pusztáknak, hogy lássa, hogy élnek az odavaló emberek. Egyszer egy falun ment keresztül, látta, hogy egy kapu előtt öregember sírdogál. - Adjisten öregapám! Hát kendnek mi baja? - szólította meg Mátyás az apót. - Megvert édesapám, azért sírok - mondta az öreg....
2016-11-06
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Kellár F. János Immánuel - A Mikulás éjszakája
A Mikulás éjszakája Eljött megint a Mikulás éjszakája, kint pedig nagy pelyhekben kezdett hullani a hó. A kis kunyhó kéményéből szürkés füst szállt fel, az ablakból pedig gyertya pislákolása szűrődött ki a sötét erdőszéli ösvény felé. Bent pattogott a tűz, s egy kisfiú sziluettje kezdett el táncolni a szoba falán. A fiúcska pont az ablakhoz sietett és fürkészni kezdte a sötétségbe burkolódzott hegyoldalt. Várta a Mikulást! Szegény család volt, édesanyja és édesapja olykor csak késő éjjel ért haza, ilyenkor a fiúcska vigyázott a kistestvérére. Húgocskája már aludt, de a fiú idén elhatározta, hogy nem fekszik le, s megvárja a Mikulást, hogy számonkérje. Ugyanis évek óta hiába írt neki hosszú listákat kívánságairól, mindig csak egy marék mogyorót és három szem zsírpapírba csomagolt csokoládét kapott. Pont olyat, amilyet a szatócsboltban is kapni lehet az öreg Varjú bácsinál. Már éjfélre járt, mikor hó ropogtatva csizmák közelítettek a házikóhoz, de a kisfiú az ajtóban való dobbanásokra sem kelt fel. Elaludt. Szülei érkeztek haza, s míg édesanyja aludttejet mert egy fazékból, édesapja az ölében ágyba vitte őt. Mikor megébredt már fent volt a nap. Izgatottan futott a csizmácskájához, s csalódottan öntötte ki a földre a marék mogyorót és a három zsírpapírba csomagolt csokoládét. Egyből eleredt a könnye, s hiába vigasztalta édesanyja, nem múlt a kisfiú bánata. Elhatározta, hogy csalódottságát azonnal megírja a Mikulásnak. Miközben egy darabka csomagolópapírra betűket kezdett kanyarítani, édesanyja szomorú némasággal figyelte őt. Mikor elkészült, gondosan összehajtotta a levélkét és az ajtóhoz sietett. –Biztos, hogy a szél tudja hova kell vinnie a levelemet? - kérdezte vékony kis hangján édesanyját a fiú. Anyja csak bólintott, s azzal a kisfiú kiszaladt a ház elé és magasba dobta a teleírt papírdarabot. Este alig jött szemére álom, csak arra tudott gondolni, hogy vajon üzenete eljut-e majd a Mikuláshoz. Éjjelre nagy hóvihar kerekedett, messziről sípolt és csattogott az északi szél. A kisfiú felriadt álmából, s felült az ágyában, ahol mellette testvére aludt. Felkelt, és óvatos léptekkel az ajtóhoz lopakodott. Olyan érzése volt, mintha valaki állna kint a kunyhó előtt. Kétségbeesve nézett szülei irányába, de ezen az éjjelen elnyomta őket az...
Sás Károly - Facsemete
Facsemete Ábrándozik facsemete, nagynak lenni de jó lenne. Sütkéreznék napsugárban, ragyognék a holdsugárban.   Kismadár meglátogatna, az ágamon hintázhatna. Lombsátramba költözhetne, vigyáznék én a fészkére   Tavasszal virágom lenne, nyáron eső megfürdetne. Ősszel sok gyümölcsöt adnék, télen hóval takaróznék.   De hát most még kicsi vagyok, szellőcskével játszadozok. Ágacskáim emelgetem, az árnyékom nézegetem. {loadposition szalag}  
Benedek Elek - Az öreg meg az ifjú csudafa
 Az öreg meg az ifjú csudafa Bűbájos, mielőtt Tündérországba irányította volna útját, fölszállt a rengeteg erdő fölé, onnan hirtelen fordulással Mirkó király palotája felé irányította szárnyalását. Sokáig ott kerengett a palota fölött, aztán lassan, óvatosan szállt, szállt lefelé, ott gomolygott a kert felett a fekete felhő, s a fekete felhőből könnyezve nézett le Bűbájos a kertbe, abba a kertbe, ahol annyiszor látta a hétszer szép királykisasszonyt. Aztán a csudafa fölé szállt, sokáig kerengett fölötte, s felsóhajtott: - Ó, mily nagyot nőtt, amióta nem láttam, s ki tudja, még mekkorát nő az én vesztemre? Maholnap letelik a hét esztendő, visszahozzák a királykisasszonyt, és én majd nagy tehetet­lenül nézem, mint veszi karjára a potrohos Mézkirály. Nem tehetek semmit ellene, mert a csudafa megvédi a királykisasszonyt s vele Mézkirályt is. Nem tudott megválni a fától, s bármennyire búsította a gondolat, hogy e fa miatt nem lehet övé a hétszer szép királykisasszony, nem tudott betelni a gyönyörűséggel, a csudafa ezer virágának a szépségével, ezer virágának ezerféle színpompájával. S amint nézte, csudálta, egyszerre csak az ágak, a virágok közül kivigyorgott Mézkirály gúnyos arca, s odakiáltott Bűbájos felé: - A királykisasszony után leselkedel, ugye, világszép Bűbájos? Hát csak leselkedj, de vigyázz, közelébe ne szállj a csudafának, mert bizony mondom, úgy megölel az ágaival, hogy míg a világ s még két nap, onnét ki nem szabadulsz! - Lesz, ahogy lesz - felelte Bűbájos -, egyébről beszélj te, végighas Mézkirály. Megkaptad-e az üzenetemet? - Hahaha - kacagott Mézkirály -, megkaptam, s meg is verettem ezért az üzenetért a sánta Bölcsek Bölcsét, úgy megverettem, hogy holta napjáig is megemlegeti. Tudd meg, te világszép Bűbájos - gúnyolódott szegény Bűbájossal a végighas Mézkirály -, nem félek már tőled, üzenhetsz nekem akármit, amíg ezt a csudafát látod. - Én pedig szemedbe mondom, te végighas Mézkirály - mondotta a Bűbájos -, kerek e világon nincs olyan csudafa, amely megvédjen tőlem, ha a királykisasszonyra a szemedet rávetni mered. Lehet, hogy otthagyom a fogamat, de otthagyod te is. Jól megjegyezd magadnak! Mézkirály csak kacagott, úgy kacagott, hogy csengett-zengett belé a helység, de Bűbájos már ezt a kacagást nem hallotta, beleburkolódzott a...
Arany János - Él-e még az Isten?
Él-e még az Isten? Él-e még az Isten... magyarok Istene? Vagy haragra gerjedt népének ellene, És elhagyta végkép, Hogy rabló, zsivány had, bérbeszedett csorda Égesse, pusztítsa, öldökölje sorba Régi kedves népét?   Él-e még az Isten - az az Isten él-e, Ki e dús Kanaán országba vezérle Mint Izráelt hajdan, Hozván őseinket füstnek fellegében, Égre felpirosló tűz-oszlop képében, Véres viadalban?   Él-e még az Isten, - az erős, hatalmas, Aki elleninken adott diadalmat Száz-meg-száz csatákon? Aki ujjainkat kardhoz egyengette, Nevünket dicsővé, félelmessé tette Széles e világon?   Él-e még az Isten, ki erős karjával Megtartott, megőrzött ezer éven által Egész mostanáig? Ki annyi veszély közt nem hagyá elveszni, Töröknek, tatárnak martalékul esni Árpád unokáit?   Él még, él az Isten... magyarok Istene! Elfordítva sincsen még e népről szeme, S az még, aki régen: Harcra hát, magyar nép! Isten a vezéred: Diadalmat szerez a te hulló véred Minden ellenségen. (1848) {loadposition szalag}  
Arany János - A betyár
A betyár Töredék Dallam: „Bort ittam én, boros vagyok.” I Kondorosi csárda mellett Gulya, ménes ott delelget: Csárdabeli szép asszonynál Bort iszik az öreg-bojtár.   Öreg-bojtár, kis-számadó, A főcsikós után való; Leányokért élő-haló, Menyecskék kedvire való.   Héj, kocsmáros, hova lett kend? Furcsa rovás megy odabent: Hiba van a kréta körül: Egyet felír, kettőt törül.   Héj, kocsmáros, eb az ingét! Elszeretik a menyecskét!... El van az már réges-régen, Afelől már alhatik ken’.   Csaplárnénak volna kedve, Csak vihogna, enyelegne: De a betyár búsan hallgat A karimás kalap alatt.   Mi lelt téged, Pista szentem, Hogy ma szavad se vehetem? Mi lett volna! duzzog Pista, S a rossz bort mint tejet issza.   Beteg vagy te, szívem István! Vagy haragszol? mondd ki nyilván Nem haragszom, semmi bajom: Csak magamban gondolkozom.   Így iszogál alkonyatig, Míg a nap is lehanyatlik; Néha-néha egyet kurjant, Azt is a legszomorúbbat.   Este pedig indulóban Visszafordul az ajtóban: Már most Juci, Isten hozzád! Tartsd még azt a piros orcád.   Jaj galambom, jaj szerelmem! Rosszat sejtek a szemedben: Hova készülsz? katonának? Egy-fiú vagy: nem kívánnak.   A kivánás: az mind semmi: De most ennek így kell lenni. Jaj ne menj el, gyöngyvirágom, Jobb, pihensz a vetett ágyon.   Puha ágyon, puha gyepen Nyugovásom nincs már nekem: Sem éjjelem, se nappalom: Mindig az ágyuszót hallom.   Pista köszön, indul tovább, Fölkeresi ménes-lovát; Juci csak úgy néz utána Míg behal az éjtszakába.   Csikós, gulyás gyülekezik, A menyecskét körülveszik De Jucinak egész estve Odavan a játszó-kedve.   Hej, akkor nap, azután is, Holnap is, holnapután is, Akkor is ha más öleli: Pistával van feje teli.   Dallam: Porcsalmai Palkó nótája II Csongorádi Pista magában Válogat a ménes lovában; Mint a kanász pergő dolgában, Válogat a csikók javában. Válogathat benne, van elég. Kiereszti pányvás kötelét, Sárga csikó hurkon megakad, Mond a betyár ilyen szavakat: Hej keserves, láncos, lobogós! Tud-e imádkozni a csikós?... Uram Isten! lásd meg dolgomat: Most lopom az utolsó lovat. Ezt az egyet nézd el, Jehova! Nem cselekszem többé, de soha; Ezt se teszem, bár is, magamért: Teszem... a jó Isten tudja mért. Nagy-nehezet sóhajt utána, Veti magát sárga...
Afrikai mese - Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka?
Mitől van a zsiráfnak olyan hosszú nyaka? A kis antilop szeretett jól élni: szerette a jó ételeket, italokat. Manapság az állatok nem isznak mást, csak vizet, de azokban a régmúlt időkben bizony még úgy szüretelték a pálmabort, akárcsak az emberek ma. A kis antilop a maga borát olyan állatoktól vásárolta, akik föl tudtak kúszni a fára, hogy megcsapolják. Az ilyen bor persze sok pénzbe került, az antilop szomjúsága pedig nagyobb volt, mint a zsebe, azért föltette magában, hogy ő maga fogja megcsapolni a fát. Meg is próbálta, hogy fölkapaszkodjék a pálmafa tetejébe, de bizony kudarcot vallott vele. Összetákolt hát egy jókora falétrát, de az olyan súlyos volt, hogy nem bírta megemelni. Akkor nádból csinált másikat -- ez meg feleúton kettétörött, s úgy lebukfencezett róla, hogy majd a nyakát törte. Leült hát a fa alá, és elkezdte törni a fejét, hogyan juthat föl a pálmafa tetejébe, mert a pálmabor csak ott fakad elég bőségesen, hogy a szomját oltsa vele. Csak volna legalább valaki, aki kötelet kötne a fa koronájára, akkor bizony nem lenne semmi gondja: lehajlítaná a fa fölső ágát, míg csak el nem érné. De a kúszóállatok közül senki se akart segíteni neki, hogy el ne veszítsék jól fizető vevőjüket. A mókus előre megmondta: ha egyszer antilop bátya kitalálja a módját a pálmabor szüretelésének, amilyen ravasz betyár, mindenki mást kiforgat az üzletből. A kis antilopnak fülébe jutott a hír, és elhatározta, hogy a mókus lesz az, és senki más, akinek a segítségével a célját eléri. Ezért hát elkezdett hízelegni a mókusnak, és meghívta ebédre. A mit sem sejtő mókus elment hozzá. Kitűnő ebéddel várta a mókust egy pálmafa árnyékában, a házigazda mindenben kedvére járt a vendégének. Az ételek hosszú sora után italok következtek, egyik a másik után, addig-addig, amíg a sok pálmabor fejébe szállt a mókusnak, és elnyomta az álom. A kis antilop meg, aki csak színlelte az ivást, de színjózan maradt, fogott egy vastag kötelet, rákötötte a mókus farkára, és elkiáltotta magát: -- Mókus testvér, mókus testvér, menekülj, jön a vadmacska koma! A vadmacska neve -- az ősi ellenségé -- egyszeriben talpra állította a mókust. Szempillantás alatt fönn termett a pálma tetején, s ijedtében észre se vette a magával vonszolt súlyos kötelet. Akkor a kis antilop rákiáltott: -- Utánad...
Mátyás király - Mátyás király és az öregek
Mátyás király és az öregek Mátyás király nagyon szerette az Alföldet. Sokszor nekiiramodott a tágas pusztáknak, hogy lássa, hogy élnek az odavaló emberek. Egyszer egy falun ment keresztül, látta, hogy egy kapu előtt öregember sírdogál. - Adjisten öregapám! Hát kendnek mi baja? - szólította meg Mátyás az apót. - Megvert édesapám, azért sírok - mondta az öreg. Hát ilyent ki hallott? Kíváncsi lett Mátyás az öregember apjára, bement az udvarra. Látta ám, hogy egy galambősz aggastyán csutkával tüzel a kemencébe. Azt mondta neki Mátyás: - Bácsikám, odakinn egy öreg azt mondta, hogy kend megverte. Igaz ez? - Hogyne lenne igaz?! - válaszolt az aggastyán. - Mondtam neki, hogy vigyen vizet a nagy­apjának, de hiába beszéltem. Azt gondolja uraságod, hogy vitt neki, esziben se volt. - Hogy, hát még él a kelmed édesapja is? - Hogyne élne?! - Hány éves? - kérdezte Mátyás. - Arra már nem emlékszem, de menjen el a plébániára, ott a pap megmondja, hogy hány éves, mert ő keresztelte. - No, még a pap is él, aki keresztelte. - Él bizony! - mondta az öreg. Elment Mátyás király a plébániára. Megtalálta a papot, s megkérdezte. Ez meg ez az apó hány esztendős? - Jaj, fiam, én azt már elfelejtettem, de gyere, nézzük meg a matrikulában! Gondolta Mátyás király, már végére jár a dolognak. Mennének a sekrestyébe, hogy megnézzék a matrikulát. Hát! Nem zárva volt? - Hijnye a ragyogóját, de sajnálom! - mondta a pap. - Sajnos nem tudom kinyitni az ajtót. Édesanyám reggel, amikor elindult szőlőt kapálni véletlenül magával vitte a kulcsot. - Ugyan, ne mondja! Még a kelmed édesanyja is él? - Él bizony! - mondta a pap. Mátyás király nem várta meg, hogy hazajöjjön a pap édesanyja a kapálásból, Így aztán sohase tudta meg, hogy hány esztendős volt az öregember öregapja. {loadposition szalag}  

Rendezvények