Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű mesekönyveink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Hamarosan jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Az ezeregyéjszaka története

Az ezeregyéjszaka története

Forrás: hodog.hu

Szani ol-Molk: Az Ezeregyéjszaka perzsa kiadásának illusztrációja
(1849 - 1856)

Az Ezeregyéjszaka meséi, a legismertebb arab mesegyűjtemény, amelynek különféle változatait évszázadok folyamán különböző szerzők, fordítók és tudósok állították össze. A mesék eredete a kora középkori Arábiába és Perzsiába nyúlik vissza. A mesefolyam műfaji tekintetben igen-igen változatos: történelmi elbeszélések, szerelmi történetek, tragédiakezdemények, vígjátéki betétek, versek, humoreszkek és muszlim vallásos legendák is vannak köztük.

Bővebben...:

Mese dekorációk

Legfrissebb anyagok

Arany János - ERDÉLY
Erdély I. Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél - Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!   Nyomorúvá gyötre százados rabságod, Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.   Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká.   Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye, S még mindig szemedben börtönödnek...
2017-03-25
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Zöld erdőben jártam 1
Zöld erdőben jártam Zöld erdőben jártam,kék ibolyát láttam,el akart hervadni,Szabad-e locsólni?   {loadposition szalag}  
2017-03-25
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Húsvéti versek - Szép lányokat kergetek,
Szép lányokat kergetek, Szép lányokat kergetek,Az én kölnim permetez.Jó dolog a locsolás!Ide a piros tojást!   {loadposition szalag}  
2017-03-25
Húsvéti versek
Tovább is van mondjam még?
Image
Móra Ferenc - Mikor a diófákat ültettük
 Mikor a diófákat ültettük El is felejtettem még eddig mondani, hogy ezt a történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öreg­ember - ülünk mink össze nagyon. Hanem azért én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg kezem ültette...
2017-03-18
Móra Ferenc - (1879 -...
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - Mátyás király lányai
Mátyás király lányai Mátyás királynak volt, kérem szépen, három lánya. Elment a háborúba. Hát a... kapura tett három koszorút Mátyás király. Az annak jele volt, hogy hogy fognak az ő három lánya visel­kedni, míg hazajön a háborúbul. Itt volt, kérem, Gyöngy herceg a szomszédjában, egy hercege volt a Mátyás királynak. Hát persze, mikor elment a király a...
2017-03-18
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Image
Petőfi Sándor - Járnak, kelnek sokan zöld erdőben...
Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára.   De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása - Ebben fakad örömök forrása.   Járok, kelek én is zöld erdőben. Nap lementén van...
2017-03-18
Petőfi Sándor
Tovább is van mondjam még?
Arany János - Furkó Tamás
Furkó Tamás Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait: Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait, Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom: Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.   Mindig bolond hónap volt, mióta e világ, Az, melyet márciusnak keresztelt a diák: Fagy, hó, eső, derült ég, vihar... mind egy napon! Csak úgy bámul belé a bölcs...
2017-03-11
Arany János
Tovább is van mondjam még?
Arany János - ERDÉLY
Erdély I. Megtörtént. Nem mondom, amit érdemeltél - Amit a sors mért rád, szegény, szegény Erdély!   Nyomorúvá gyötre százados rabságod, Tört erőd nem bírja meg a szabadságot.   Láncaid lehulltak s im azontúl soká Félve lépdel lábad, amikép megszoká.   Gazdagon sütött rád a szabad nap fénye, S még mindig szemedben börtönödnek éje.   Kialudt, kiégett vulkán vagy ma, - benned Ama régi lángból egy szikra sem gerjed.   És ha tán gerjedne, és ha tán gyuladna, Azt elfojtja kebled tehetetlen hamva.   Megesett, - ha nem is, amit érdemeltél, - Aminek szükségkép esni kellett, Erdély.   II Avagy a történet nincsen-e megirva, És nem emlékeznél régi napjaidra? Elfeledted volna multad annyi hősét, - Míg szerencse pártolt s még inkább dicsőség? Elfeledted volna - hiszen nem volt régen - A vergődő sast az oroszlány körmében? És hogy akinek most lába szennyét nyalod, Fejét ingatá az óriásnak karod?   Fájdalom s gyalázat? igen, elfeledted, Az idők hulláma összecsap feletted: A történet elhagy s lapjain tenéked Nem szentel jövőre egy betű emléket. Bocskai, Rákóczi, Bátori és Betlen Nagysága beárnyaz törpe lételedben: Ah, e dönthetetlen sziklái a multnak Elhunyó napodtól szégyenben pirulnak!   Szív valál a multban, mely szünetlen vertél, A szent szabadságért lángoló szív, Erdély: Mikor zsibbadás ült minden külső tagon, Te valál az, aki lüktettél szabadon. Most mi vagy? megromlott sánta-béna kéz-láb; Tehetetlenségnek szolgasága néz rád: Zsarnokod nem fárad többé láncra tenni, Megtanulta már, hogy - nem bírsz szabad lenni! (1848 nov.) {loadposition szalag}  
Húsvéti versek - Zöld erdőben jártam 1
Zöld erdőben jártam Zöld erdőben jártam,kék ibolyát láttam,el akart hervadni,Szabad-e locsólni?   {loadposition szalag}  
Húsvéti versek - Szép lányokat kergetek,
Szép lányokat kergetek, Szép lányokat kergetek,Az én kölnim permetez.Jó dolog a locsolás!Ide a piros tojást!   {loadposition szalag}  
Móra Ferenc - Mikor a diófákat ültettük
 Mikor a diófákat ültettük El is felejtettem még eddig mondani, hogy ezt a történetet én három öreg diófának az árnyékában írom. Úgy borulnak össze fölöttem, mint valami hatalmas sátor, öreg fák, öreg­ember - ülünk mink össze nagyon. Hanem azért én mégis öregebb vagyok, mint a fák. Hiszen az egyiket ez az én ráncos, fáradt, öreg kezem ültette közülük, amelyik most olyan nehézkesen csúszik a papíron. Akkor puha, fehér kis gyerekkéz volt, könnyű, mint egy pillangó. Úgy történt az, hogy egy este azt mondja Tamás úr, ahogy a cselédek letakarították az asztalt: - Gyerekek, aki reggeli második kakasszóra talpon lesz, az kikísérhet az ányási erdőbe, Pongrác apóhoz, az öreg vadászmesterhez. Persze mind a hárman talpon voltunk már első kakasszóra, s nekivágtunk a világnak még a hajnali harmaton. Nemcsak Tamás úr jött velünk, hanem Gáspár úr is. Fülheggyel ki is értettem a beszélgetésükből, hogy baj van az öreg vadászmesterrel. Azt panaszolta a tiszttartó, hogy nagyon öreg már Pongrác apó, s tisztelet-becsület neki, de nem való már a jágerségre. A szeme se jó már, az ereje is elfogyott, s nem tud már parancsolni se. Ügyet se vetnek már az ilyen öreg emberre az erdőkerülők, a hajtók. Meg is üzente erre az uraság Pongrác apónak, hogy kitelt az esztendeje, adja át másnak a puskát. De a vén jáger nem hagyta magát. Azt üzente vissza, hogy egy szó se igaz abból, amit őróla beszélnek. Az igazság az, hogy a szemével húszesztendős korában se látott annyit, mint most; se ennyi erő nem volt benne soha; parancsolni pedig most többet parancsol, mint egész életében bármikor parancsolt. - Hát majd megválik, hány zsákkal telik - mosolygott Tamás úr Gáspár úrra. - Annyit mondok neked, fiam, hogy nem engedem elvenni Pongrác apó kenyerét. Tudod, egyik öreg holló nem vájja ki a másik öreg holló szemét. Fahegybe járt már a nap, mire az ányási erdőbe kiértünk. Az öreg jágert nagy munkában találtuk. A gunyhócskája előtt volt egy terebélyes diófa, azt kicsavarta a szél, most éppen annak az ágait fejszézte. - Egyidős volt velem - mondta szomorúan. - A születésem örömére ültette az édesapám, isten nyugtassa szegényt. Most már vége. A fának is, meg az embernek is. Egyszerre telt ki az esztendeje velem. - Hányadik esztendődet gázolod már? - kérdezte az öreg uraság az öreg...
Mátyás király - Mátyás király lányai
Mátyás király lányai Mátyás királynak volt, kérem szépen, három lánya. Elment a háborúba. Hát a... kapura tett három koszorút Mátyás király. Az annak jele volt, hogy hogy fognak az ő három lánya visel­kedni, míg hazajön a háborúbul. Itt volt, kérem, Gyöngy herceg a szomszédjában, egy hercege volt a Mátyás királynak. Hát persze, mikor elment a király a háborúba, hát, oszt a lányok is unatkoztak, meg a herceg is, hát a herceg, ugye, elment, oda Mátyás királynál a palotába, és a lányokkal szórakozott, hát azt mondta, hogy kártyázzunk. Hozzáfogtak kártyázni. - Hát kártyázzunk! - De mire? Azt mondja: - Arra - azt mondja -, amelyiket elnyerem - azt mondja -, az velem fog az éjjel aludni. (Már a Gyöngy herceg mondja.) Hát, ráálltak a lányok is, hozzáfogtak kártyázni, kérem, kártyázni. Hát elnyerte a legidősebbet a herceg. Hát, aztán vele aludt. Na, jól van. Másnap megint eljött a Gyöngy herceg, és megint azt mondta, kártyázzunk. Megint mondták a lányok: - Hogy kártyázzunk? - Hát úgy, mint - azt mondja - tegnap. Megint, aki elnyeri, vele fog aludni. Na, jól van, kérem. Ebbe is beleegyeztek a nők. Megint elnyerte a középsőt. Az is vele aludt. Na, azt’ jött a harmadik este, kérem, hát megint hozzáfogtak kártyázni, elnyerte Izolnát. E vót a legfiatalabbik, Izolna. Mátyás királynak a lánya. Elnyerte, kérem. Na, jól van. - Hát - azt mondja -, Izolna, kérem, hát velem... - Kérem szépen, herceg úr, hogyne, mindent - azt mondja - fogok teljesíteni. Hát kérem, vót angol véce neki, már Mátyás királynak, szépen az Izolna odatette az ágyat a vécére. Megcsinálta a nő, szépen ágyat vetett, egy lepedővel beborította, de alól nem volt semmi az ágyon, csak üres vót. És azt mondja a herceg: - Na, jöjjön hát - azt mondja -, menjünk aludni! - Kérem szépen, herceg úr - azt mondja -, tessék menni mindjárt a szobámba, lefekszik, és én is megyek, osztán lefekszek magához. Hát persze, a herceg nem tudta, hogy az ágyba nincsen alj, csak lepedővel van beborítva, kérem szépen. Bemennek, bevágja magát az ágyba, bebukott a vécébe a Gyöngy herceg. Erre Izolna rázárta az ajtót, elzárta. Ott kiabál, hogy: - Segítség, segítség, hol vagyok én, jaaj! A herceg igen bosszús lett. Na jó, hát azt az inasok meg a szobalányok, hogy kivették a vécébül, hazament a Gyöngy herceg. Izolna meg bement az ő...
Petőfi Sándor - Járnak, kelnek sokan zöld erdőben...
Járnak, kelnek sokan zöld erdőben... Járnak, kelnek sokan zöld erdőben; Vagyon a nap épen lemenőben. Rózsákat fest utósó sugára Dombtetőre, lombok sudarára.   De veszik ők mindezt csekélyebbnek, Semhogy rajta megörvendezzenek; Párosult két vadgalamb búgása - Ebben fakad örömök forrása.   Járok, kelek én is zöld erdőben. Nap lementén van gyönyörüségem, Nap lementén, nap piros sugarán, Amint játszik a lombok sudarán.   Csak ne volna galambok búgása - Ebben fakad bánatom forrása; Mert ha látom szép páros voltokat, Megsiratnom kell árva magamat.   Mezőberény, 1842. szeptember-október {loadposition szalag}  
Arany János - Furkó Tamás
Furkó Tamás Ki zengi meg, ha én nem, a mult nagy napjait: Vitéz Furkó Tamásnak kegyetlen dolgait, Amelyeket viselt... vagy, mondani akarom: Mik őt úgy megviselték, vizen és szárazon.   Mindig bolond hónap volt, mióta e világ, Az, melyet márciusnak keresztelt a diák: Fagy, hó, eső, derült ég, vihar... mind egy napon! Csak úgy bámul belé a bölcs kalendárium.   De amióta Caesart hatalma nimbusán Megdönték a zavargók Martius idusán, Nem volt e hónak olyan tizenötödike, Mint az, mely harmadéve amúgy közénk üte.   E volt ütés magáért! ez volt a csattanás! Szemét-fülét behúnyta nemes Furkó Tamás: - Hiába! mindhiába!... most is zúg a füle, S nemzetiszín karikát hány a szeme bele.   Egyszerre megtagadva ötvenkilenc robot! Egyszerre széjjeltörve a mogyorófa bot! Egyszerre úr a jobbágy: kalapját fölteszi, S mellé a „szabadságot” négy garasér’ veszi.   Egyszerre tönkre jutva kilenc zsíros pere, Melyek után maholnap uradalmat nyere; S alóla, haj! kirúgva a táblabiró szék, Melyen diurnizálva kényére nyujtózék.   Damokles kardjaként függ felette az adó, Előfogat, kovártély... mind oly irtóztató! A régiből mi sincs már, csak ősi levele, Hogy ablakot ragasszon, üveg helyett, vele.   A régiből mi sincs már... de még van egy, igen: Az egy Borbála asszony maradt a régiben; Trónusok ingadoznak, és trónus összedül: Az ő papucskormánya áll rendületlenül.   Mint a vihar midőn tép nagy cserfa-szálakat, Villám nyerít, a szél fú, fú hogy majd megszakad: Zúg, tombol és világot dúl a forradalom: S te szikla módra fennállsz, óh papucs-hatalom!   Ekkép sohajta Furkó, hajdan kortesvezér, S oly nagy kokárdát tűz fel, mint egy cseléd-kenyér. Mi haszna! a szabadság ő véle nem közös: Az ő jobbágyi lánca le nem hull, örökös!   „Eh, örökös!” kiálta egy szép esthajnalon, „El, a táborba holnap! hí a rácmozgalom; Hetven nap, hetven éjjel: talán míg ez kitölt, Az ördög elvisz ottan engem, vagy itthon őt.”   Gondolta és azonnal a készülőt veré, Megköszörülte kardját, és flintát vőn elé; Szerencse, hogy „muszájból” is menni kelletett, Megbánta volna máskép ezt a készűletet.   Elment tehát, s szivéből örült, hogy mehete, Hogy otthon nem marasztja szitok vagy pemete. És tarta nagy beszédet az indulás előtt,...

Rendezvények