Mesék versek, nem csak gyerekeknek

meseillusztrálás

Kedvenc meserészlet illusztrálás!
Legyél Te a mesehős! Küzdj meg a sárkánnyal, mentsd meg a királylányt. Ehhez csak a portréd kell. Bármilyen helyzetbe belerajzolunk!

A részleteket itt mézheted meg

Hamarosan!

Az oldalainkon található népmeséket rövidesen több nyelven, akár kétnyelvű kiadásban is meg lehet majd vásárolni!

Újdonságok - értesítések

Ha érdekelnek a legújabb kétnyelvű meséink iratkozz fel értesítésünkre

Mesékkel kapcsolatos aktualitások

Kategória:

Várhatóan ősztől jön a kétnyelvű mesék sorozat!

Az idegen nyelvű mesék lehetőséget teremtenek arra, hogy gyermekek és felnőtek egyaránt fejlesszék szókincsüket, akár az esti meseolvasás közben. 

Reklám

Érdekességek

Aiszóposz és meséi

Aiszóposz és meséi - 15. sz ábrázolásAiszóposz és meséi

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár
Az ókori görög irodalom töredékességében is ragyogó hagyatékában első pillantásra csak szerény hely illeti meg az aiszóposzi meséket; igénytelen rövidségük, egyszerűségük nem versenyezhet a fényes, kiemelkedő egyéni teljesítményt képviselő művekkel.
Bővebben...:

Legfrissebb anyagok

Benedek Elek - Mirkó király és a bűbájos
 Mirkó király és a bűbájos Hét ország ura volt Mirkó király, minden országban hét palotája, minden palotának hetvenhét ablaka, minden palota pincéjében temérdek kincs, arany, ezüst, gyémánt, mindenféle drágakövek, s mégsem volt boldog, mert nem volt gyermeke. Bú volt éjjele, bú volt nappala neki is, a királynénak is, reménytelenül néztek a jövendőbe, mert...
2016-08-27
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - A bujdosó herceg
 A bujdosó herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának volt az öccse a bujdosó herceg, Béla, s ámbátor a király kedvelte a vitéz herceget, mégsem volt maradása a magyar hazában, idegen földre kellett bujdosnia. Akkor történt ez, mikor István királynak egyetlen fia, Imre, meghalt. Mindjárt összesúgtak-búgtak az udvarbeli népek, akik többnyire németek...
2016-08-20
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - Andorás vitéz
 Andorás vitéz Amikor a legelső magyar királyt koronázták, akkor történt, amit most elmondok nektek; hallgassatok ide. Hej, jöttek a világ minden tájékáról királyfik, világhíres deli vitézek, s a király tiszteletére kiállottak mind, ahányan voltak, a palota udvarára, hadd lássa ország-világ, ki a legvitézebb. Volt a rengeteg sok vitéz között egy, aki egymás...
2016-08-20
Benedek Elek -...
Tovább is van mondjam még?
Mátyás király - Mátyás király és a drótosok
Mátyás király és a drótosok Két derék drótostót járta a várost. Drótozta a törött edényeket. Az egyik éppen bement egy házhoz, a másik a kapuban várta. Arra ment Mátyás király. Kérdezte a drótost: - Mi a mesterséged jóember? - Drótos vagyom. - Az jó - mondta Mátyás. - És te, ki vagyol? - Mátyás király. - Az is jó! - mondta a drótos. Kijött a házból a...
2016-08-14
Mátyás királyról -...
Tovább is van mondjam még?
Móricz Zsigmond -A fehér ló
 A fehér ló Nagy a feje, busul a ló, A malomban őrni nem jó. Egymagában topog körbe, Esze utja girbe-görbe.   - Édes gazdám, Kedves gazdám, Hej ha én azt megtudhatnám, Mért van, hogy más két lovat fog S nálunk rám néz minden dolog.    - Istenadta jó lovam, Hiszen nincs egy bogaram, Kit fogjak be, ha nincs párod, Tán magamat? Nem kivánod?   -...
2016-08-06
Móricz Zsigmond - 1879...
Tovább is van mondjam még?
Image
Móra Ferenc - Magam, az öreg
 Magam, az öreg Azt már elmondtam, milyen ember volt a nagyapám. Erős, mint a vasék. Azt is elmondtam, milyen ember volt az édesapám. Okos, mint a hét bölcs mester. Hát most már azt is el kell mondanom, hogy milyen gyerek voltam én. Nem mondhatnám, hogy valami világ eleje lettem volna. Semmi kilátásom sem volt rá, hogy engem Erős Törőcsiknek vagy Okos Törőcsiknek...
2016-08-06
Móra Ferenc - (1879 -...
Tovább is van mondjam még?
Litván mese - Jurgiukas és Elenytė
Jurgiukas és Elenytė Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő. Volt nekik két gyerekük. A fiút Jurgiukasnak, a lányt Elenytėnek hívták. Az anya meghalt, és az apa feleségül vett egy boszorkányt. A boszorkánynak egyszer húsra támadt kedve, és arra szánta el magát, hogy levágja Jurgiukast. Mondja a férjének, hogy le kell vágni. Az apa meg mondja, hogy nem...
2016-07-31
Népmesék
Tovább is van mondjam még?
Benedek Elek - Mirkó király és a bűbájos
 Mirkó király és a bűbájos Hét ország ura volt Mirkó király, minden országban hét palotája, minden palotának hetvenhét ablaka, minden palota pincéjében temérdek kincs, arany, ezüst, gyémánt, mindenféle drágakövek, s mégsem volt boldog, mert nem volt gyermeke. Bú volt éjjele, bú volt nappala neki is, a királynénak is, reménytelenül néztek a jövendőbe, mert mind a ketten öregek voltak, s emésztette szívüket a gondolat, hogy haláluk után szertezüllik mind a hét ország. A királynét alig látta emberi szem, ki nem mozdult a palotából. Mirkó király is ritkán mutatkozott népe közt, rendszerint az erdőben bolyongott. Ha itt-ott vadat látott, fel-felhúzta íját, de aztán erőtlenül hullott le a keze, nem bántotta a vad életét. Történt egyszer, hogy reggeltől alkonyatig bolyongott az erdőben, s amikor hazafelé indult, egyszerre csak nem találta az utat, csudálatosan megváltoztak a fák, nem ismert rájuk, egészen más képe volt az erdőnek, mint azelőtt. - Mi ez, mi történt? - álmélkodott a király. - Varázsló műve ez, senki másé! És csakugyan, amint továbbtörtetett a nagy sűrűségben, mind más és más képe lett az erdőnek, teljesen ismeretlen, előtte idegen. Bármerre fordult, jobbra-balra, előre-hátra, mindenütt idegen, soha nem látott erdő vette körül. Szinte lefordult a lováról, annyira elerőtlenedett az éhségtől s a szüntelen ide-oda bolyongástól; végre is leszállott a lóról, s leheveredett egy fa alá. De egész éjszaka nem hunyta le a szemét, mind a csudálatos változáson tűnődött, s kétségbeesetten gondolt arra, hogy nyomorultan kell elpusztulnia. Amint világosodott, újra felült lovára, tovább bolyongott az ismeretlen erdőben, bele-belefújt a kürtjébe, bele-belekiáltott az erdőbe, de sem a kürtszónak, sem az ő kiáltásának visszhangja nem támadt, s szegény öreg király kétségbeesetten, reményvesztetten bolyongott tovább. Lassan-lassan leszállt a nap, esteledett, alkonyodott, ráborult a sötét éjszaka, s ismét az erdőben kellett hálnia, de csak fetrengett a földön, álom nem jött a szemére. „Az, az - tépelődött magában -, varázsló műve ez, senki másé. Csak varázsló változtathatta ismeretlenné a jól ismert erdőt. Itt kell pusztulnom, nincs, aki innen kivezessen!” Aztán egyszerre hangosan felkiáltott: - Ó, csak jönne valaki, vezetne ki innét, olyat nem kívánhatna...
Benedek Elek - A bujdosó herceg
 A bujdosó herceg Szent Istvánnak, a magyarok első királyának volt az öccse a bujdosó herceg, Béla, s ámbátor a király kedvelte a vitéz herceget, mégsem volt maradása a magyar hazában, idegen földre kellett bujdosnia. Akkor történt ez, mikor István királynak egyetlen fia, Imre, meghalt. Mindjárt összesúgtak-búgtak az udvarbeli népek, akik többnyire németek valának - mivelhogy német volt a királyné -, s gonosz praktikával azon mesterkedtek, hogy ne a király, hanem a királyné atyafiságából való herceg legyen a király István halála után. Hiszen ha csak ebben mesterkedtek volna! Gyilkost béreltek, hogy ölje meg a szent életű királyt. S éjjel, midőn aludott a király, csak­ugyan be is lopódzott a gyilkos a szobába. Lábujjhegyen lépett a király ágyához, s felemelte tőrét. Aztán nézte, sokáig nézte az alvó királyt. S amint nézte, egyszerre csak remegni kezdett a keze: kihullott belőle a tőr. István király fölriadt a hangos koppanásra. S ím, ott térdelt előtte a bűnbánó gyilkos. - Kelj fel és távozz - mondá a király szelíden. - Isten bocsássa meg bűnödet! Mikor az udvarbeliek megtudták, hogy mi történt: fordítottak egyet a dolgon, s ismét összesúgtak-búgtak. Szájról szájra adták, hogy a király atyafisága bérelte fel a gyilkost. Vazul, a Mihály fia meg Endre, Béla és Levente, a Kopasz László fiai. Hamis beszédekkel elámították az öreg királyt, s aztán nem is kérdezték többet, a királyné parancsára Vazult börtönbe vetették, s ez még nem volt elég: ólmot öntöttek a fülébe, a szemét pedig kivették, hogy sohase lássa többet Isten szép világát. Bizonyosan így tettek volna a Kopasz László fiaival is, ha István király észre nem veszi az ördögi praktikát.* De azt is látta, hogy az ő véréből való véreinek nincs itt maradása, mondta hát nekik: - Menjetek, fussatok idegen földre! Itt a fűszál is felállott ellenetek. Várjátok idegen földön az idők javulását. Ne féljetek, veletek lesz az Isten, visszakerültök ti még a magyar földre! Sírt az öreg király, könnybe borult szemmel búcsúzott a három magyar herceg, s éjnek idején, hogy ne lássa, ne tudja senki, hová, merre mennek, elindultak az idegen földre. Mentek, mendegéltek erdőkön, pusztaságokon át, úttalan utakon, mígnem egyszer, Lengyel­országba értek, ottan is a lengyel király városába. Hiszen éppen jókor...
Benedek Elek - Andorás vitéz
 Andorás vitéz Amikor a legelső magyar királyt koronázták, akkor történt, amit most elmondok nektek; hallgassatok ide. Hej, jöttek a világ minden tájékáról királyfik, világhíres deli vitézek, s a király tiszteletére kiállottak mind, ahányan voltak, a palota udvarára, hadd lássa ország-világ, ki a legvitézebb. Volt a rengeteg sok vitéz között egy, aki egymás után döntötte porba a vitézeket: magyarokat, németeket, mindenféle nemzetségbelieket. Nem tudta senki, hogy ki s mi, miféle nemzet­ségből való, honnét jött, de sajdították, hogy nem magyar. Búsult István király, szomorú volt erősen, hogy ím, így meggyalázza egy idegen vitéz az ő vitézeit. Mikor aztán már egy vitéz sem volt, aki szembeálljon, jött az udvarba egy legény, kard nem volt az oldalán, buzogány nem a kezében, gyalogszerrel jött, nem cifra paripán. - Uram király - mondotta ez a legény -, adj nekem kardot! Kiállok én ezzel a vitézzel. Adott a király, hogyne adott volna. Senki sem tudta, hogy ki s honnét jött, mi a neve, csak a formájáról meg a gúnyájáról látták, hogy Attilának lehet az ivadéka. Hát összecsap a két vitéz, hogy a föld is megrengett alattuk, vívtak reggeltől délig, s meg sem pihentek. Vívtak sötét estig, s ím egyszerre csak ledöndült a földre az idegen vitéz. No, volt öröm a király udvarában. Ment a király nagy örömmel a vitézhez, a vállára ütött. - Mi a neved, fiam? - Andorás a nevem. - Hát legyen a te neved ezután Erős Andorás, s mert látom, hogy székely vagy, te lész ezután a székelyek vezére. Híre ment ezután Andorás vitéznek. Erejének, vitézségének nem is volt párja messze földön. Ő verte meg Gyula herceget is, aki István király ellen fellázadott volt. Adott is a király neki várat, földet, rengeteg sokat. Jutott a fiainak, mikor meghalt, földből, várból elég. És az Andorás nemzetség nem halt ki, él még ma is. Csakhogy most nem Andorás, hanem Andrássy a nevük. {loadposition szalag}
Mátyás király - Mátyás király és a drótosok
Mátyás király és a drótosok Két derék drótostót járta a várost. Drótozta a törött edényeket. Az egyik éppen bement egy házhoz, a másik a kapuban várta. Arra ment Mátyás király. Kérdezte a drótost: - Mi a mesterséged jóember? - Drótos vagyom. - Az jó - mondta Mátyás. - És te, ki vagyol? - Mátyás király. - Az is jó! - mondta a drótos. Kijött a házból a másik ember. Mátyás őt is megszólította: - Te ki vagy? - Én a drótosok királya vagyom! - No, az jó. - Hát te ki vagy? - tudakolta a drótos. - Én a magyarok királya vagyok. - Nagyon jó! - lelkendezett a drótos. Elköszöntek, s mindenki ment a maga dolga után. {loadposition szalag}  
Móricz Zsigmond -A fehér ló
 A fehér ló Nagy a feje, busul a ló, A malomban őrni nem jó. Egymagában topog körbe, Esze utja girbe-görbe.   - Édes gazdám, Kedves gazdám, Hej ha én azt megtudhatnám, Mért van, hogy más két lovat fog S nálunk rám néz minden dolog.    - Istenadta jó lovam, Hiszen nincs egy bogaram, Kit fogjak be, ha nincs párod, Tán magamat? Nem kivánod?   - Jó, jó, elég nekem ennyi, Nem kell mindjárt mérgeskedni, Engedd meg, hogy hozzá lássak, Hozok én magamnak társat.   - No ha hozol, én nem bánom, - Bőröd ne hagyd a vásáron! Én felőlem elmehetsz, Akár egy ménest szerezz!   A fehér ló árkot-bokrot, Árkot-bokrot általugrott. Erdőtövén gyalogut, Gyaloguton rókalyuk. A fehér ló kapja-fogja, Ráfekszik, mint dög, a lyukra.   Felneszel a róka erre: - Ej be sötét lett egyszerre! A legnagyobb fiának int: - Nézd meg nekem, mi van ott kint?   Kimegy, bejön: Né te apó, Odakint ám esik a hó! - Nagyapádnak beszélj mesét, Nyár közepén, még hóesést! - Pofoncsapja csakugy csattan, - Eredj másik, mi van ottan?   Siet, leskel s jön ez vissza - Bizony hó az, pedig tiszta, Telistele vele a lyuk, Lesz baj mig ellapátoljuk. - Ez is kikap: Te legkisebb Eredj ’sz te vagy a legfrissebb.   Ez is bejön, de szepeg: - Hó az, akármi legyek! Olyan fehér, olyan jó! Olyan meleg, - nyári hó! - Már valami van ott mégis, Már megnézem akkor én is!   Kimegy: Buksik, hisz ez nem hó, Hanem inkább egy fehér ló. Idedöglött. Hasznunk, kárunk: Enni jó, de ki hogy járunk?   De hamis a róka ész, Egy friss tervvel hamar kész, - Ne féljetek gyerekek, Ma még egy jót nevettek. Majd segít a farkas koma, Hátsó kapun gyerünk oda.   Azzal kapják, egy kicsit Uri maguk kicsipik. Farkaséknál bekopogva Megjelennek mosolyogva.   - Jónapot én kedves komám, Jó erőben jól vagy, no lám! Jóllakottan, jó kamrával, Komámasszony mi jót tálal? Jöttünk egy kis vendégségre, A fiukkal jó ebédre.   Farkas koma, komámasszony, Összenéznek nagy bosszuson. - No ha jösztök, akkor lesztek, Hogyha hoztok, akkor esztek! Rossz aratás, rossz kereset, Más fogadót keressetek.   - No, nem jöttünk üres kézzel, - Szól a róka nyájas mézzel. Segítségre hijlak koma, A házamnál a lakoma.   - Ugy? hisz az más! ravasz kópé! Hát mit főztél, süttél, jót-é? Hiszen akkor jól van...
Móra Ferenc - Magam, az öreg
 Magam, az öreg Azt már elmondtam, milyen ember volt a nagyapám. Erős, mint a vasék. Azt is elmondtam, milyen ember volt az édesapám. Okos, mint a hét bölcs mester. Hát most már azt is el kell mondanom, hogy milyen gyerek voltam én. Nem mondhatnám, hogy valami világ eleje lettem volna. Semmi kilátásom sem volt rá, hogy engem Erős Törőcsiknek vagy Okos Törőcsiknek hívjanak. Inkább arra számíthattam, hogy az én nevem Dióbél Törőcsik lesz. Olyan kicsike voltam, mikor megszülettem, hogy a kereszt­anyám, Hadara Setét Kalára nevetve csapta össze a kezét: - No, csak szerencsés ember ez a Törőcsik. Bölcsőről se kell neki gondoskodni a fia számára. Belefér egy fél dióhéjba. Hiszen csak akkora a szentem, mint egy dióbél. Rajtam veszett aztán ez a Dióbél, hiába keresztelt Pálnak a pap. S már csak azért se lehet rólam levenni, mert csakugyan nagyon kicsire maradtam a növésben. Már az ötödik eszten­dőmben jártam, de még akkor is csak ágaskodva értem fel a pitvarajtónk fakilincsét. Abban az időben Bibolygós Bedegi volt a legjobb barátom. Ez egy öreg halászember volt, aki a vízparton lakott egy nádkunyhóban. Mindig azzal csalogatott, hogy egyszer megkeresi nekem az íneresztő füvet, és ha avval megdörgöl, egyszerre akkora leszek, mint a hét sing szakállú óriás. Álmomban ma is sokszor ott állok a homokparton, és kitárt karral repdesek a csónak felé: benne lesz-e már az íneresztő fű? Az íneresztő füvet persze sohase találta meg a halász, hanem a tűrömfűvel annál többször megbékített. Egyszer, ahogy ülök a kapuban, és tanítgatom az öreg Hékám macskát kismacskásan miákolni, arra megy a Bibolygós Bedegi, vállára vetett hálóval, és azt mondja nekem, menjek ki vele a vízpartra szedrezni. Az ilyenre én mindig kantáros legény voltam, most se kellett kétszer hívni. Megfogtam a halász kezét, ballagtunk kifelé a faluból. - Az ám, csakhogy baj van - szólalt meg az öreg. - Elfelejtettünk létrát hozni. - Minek volna az a létra, Bedegi bácsi? - néztem föl rá. - Annak, hogy te olyan kicsi vagy, hogy még a szedret is csak létráról éred el - incselkedett velem. Akkora voltam, mint egy csipetke, de olyan méreg lakott bennem, mint egy oroszlánban. Nekiestem a Bedegi karjának, és úgy rángattam, mintha szivattyús kút lett volna. - Mi lelt, Dióbél? - kérdezte csodálkozva. - Szét akarom kendet szaggatni,...
Litván mese - Jurgiukas és Elenytė
Jurgiukas és Elenytė Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy férfi meg egy nő. Volt nekik két gyerekük. A fiút Jurgiukasnak, a lányt Elenytėnek hívták. Az anya meghalt, és az apa feleségül vett egy boszorkányt. A boszorkánynak egyszer húsra támadt kedve, és arra szánta el magát, hogy levágja Jurgiukast. Mondja a férjének, hogy le kell vágni. Az apa meg mondja, hogy nem vágja le. Végül a férfi levágott egy disznót, megfőzte és elvitte a boszorkánynak. A boszorkány elkezdte enni. Ekkor odarepült egy holló és mondta: Kár, kár! Nem Jurgiukas húsát eszed. Kár, kár! Disznó húsát adták neked! A boszorkány kidobta a húst az ablakon. Megint kiabál, hogy vágják le Jurgiukast. Az apa le­vágott egy bárányt, majd egy tehenet és minden más állatot. Végül nem maradt már semmi, amit le lehetett volna vágni, ekkor lelőtt egy nyulat, de végül csak le kellett vágnia Jurgiukast. Megfőzte és odaadta a boszorkánynak: - Tessék, egyél! A boszorkány eszik, a holló odarepül és mondja: Kár, kár! Ez Jurgiukas húsa! Kár, kár! Ez a fiú húsa! Megette a boszorkány Jurgiukas húsát. A csontokat pedig kidobta az ablakon. Elenytė össze­szedte azokat, belecsavarta egy selyemkendőbe, és egy tarka sólyom alá tette, amelyik éppen a tojásait költötte. Ezekből a csontokból kikelt egy kisgalamb. A galamb elrepült az erdőbe, közben énekelt: Feltámadott a szél, feltámadott, Amikor engem az apám lelőtt. A gonosz boszorkány megevett, Csontjaimat az ablakon kidobta. Jött fehér húgom, Fehér kendőbe gyűjtötte, Sólyom alá tette. Én kismadár vagyok - sólyomfi, De a nevem - galambocska. Jöttek a kereskedők, meghallották, amit énekelt, és mondják: - Gyere ide, megajándékozunk téged! És mindenki, aki csak ott volt, adott neki egy zacskó pénzt. Másnap megint énekelt az erdőben: Feltámadott a szél, feltámadott, Amikor engem az apám lelőtt. Akkor vászonfestők jöttek. Adtak neki selymet, vásznat, posztót és mindenféle más anyagot. Amikor őt senki sem látta, a pénzt és ezeket a ruhaanyagokat mind felvitte az apja házának a tetejére. Harmadik nap megint énekelt az erdőben. Akkor jöttek a malomépítők, és adtak neki egy-egy malomkövet. Ő a malomköveket is felvitte a háztetőre, majd elrepült, és tovább énekelt: Feltámadott a szél, feltámadott... Majd mondja: - Gyere ki apa, megajándékozlak. Az apja kijött a házból....

Rendezvények